Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-09-08 / 31. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS. 9. 1901. szeptember 8. teli üzletüket. S mind e mellett nem szűnnek meg a támadások a gabonakereskedelem és határidőüzlet ellen, mely utóbbi még egyedül képes Budapestnek, mint fontosabb gabonapiacznak jellegét fenntartani s mely nélkül az egy vidéki piacz színvonalára fog sülyedni. Ez>el a lesülyesztő és hanyatló irányzattal mintegy párhuzamosan és sikerrel haladnak azok az osztrák törekvések, a melyek Bécset akarják a gabonakereskedelem központjává tenni s melyek a külömböző osztrák viziuti és csatornajavaslatokban is lényeges támogatást nyernek. A budapesti borkereskedelem hanyatlása az smeretes általános országos okokon kívül a helyi fogyasztás gyengülésében is leli magyarázatát. Az eredmény a forgalomnak folytonos és szinte megdöbbentő csökkenése. A budapesti világhírű szilvakereskedelmet Budapest hátrányára életbeléptetett vasúti díjszabásokkal decentralizálták és elterelték Budapestről. A budapesti-kőbányai sertéspiacz csak ige i lassan bir felépülni az őt nehány év előtt ért súlyos csapásból ; «s miután a sertéskiviteli kereskedelemnek decentralizációja szintén erős lépésekkel halad előre, valószínűleg aligha fogja még valamikor elérni korábbi virágzását. A kőbányai export sertéspiacz vezérszerepe jóformán megszűnt. Budapest sertés'elhoza- ala — bár a lefolyt évben némileg javult — — az 1894 ik évi 792,400 métermázsához képest még mindig csak 550.638 mm.-t ett ki 1900-ban, sertéskivitele pedig ugyanezen időszik alatt 665.621 mm.-ról 114.269-re ment le. Egyéb részletekbe menve, Konstatálnunk kell a gyapju- és a bőrüzle‘nél is a sajnálatos visszaesést. A gyapjúnál ki kell emelni azt is, hogy a gyapju-auktiók nem igen voltak képesek a f* lhozataloknak remélt nagymérvű növekedését előidézni, sőt a budapesti összes gyapjuhozatalok az 1898-ik évi 175.182 métermázsáról 84.293 mm -ra estek vissza. A fővárosi nagyjelentőségű szeszipar és szeszkereskedelem visszafejlődött mit részben az agráriusok folytonos támadásai okoztak. A budapesti söripar a mely az ország egész sörterme lésének mintegy 60 százalékát foglalta magában, súlyos bajokkal küzd s egyik jelentékeny vállalat felszámolni volt kénytelen, A budapesti sörkivitel az 1895-ik évi 719.000 métermázsáról 1899-ben 602.657 és 1900-ban 662.000 mm.-ra esett. Mindezekből látható, hogy éppen legfontosabb és legnagyobb terjedelmű ipari és üzleti ágainknál jelentkezik az úgyszólván folytonos és nagymérvű elgyengülés, m ly természetesen magával rántja az összes kapcsolatos iparágakat is. De van még számos más fontos üzleti ág, melyeknél a pangás, sőt hanyatlás szinte szembeötlő. F onalakban a kivitel az 1996-ik évi 180.323 métermázsához képest 66.384 mm.-ra hanyatlott. Fonott- és szövött árukban Budapest kivitele 1898-ban 128.488 métermázsára, 1899-ben már csak 79.456 és 1900 ban 113.400 mm.-ra rúgott. Hires budapesti ásványvíz-exportunk is határozottan és folytonosan visszament 1894 óta, nevezetesen pedig 1894-ben 291.057 métermázsát telt ki, 1899-ben már csak 122.748 mm.-t. Jóllehet 1900-ban javulás állott be, úgy hogy mintegy 200.000 métermázsát sikerült elszállítani, mégis elmarad a korábbi jobb évek mögött és a javulás állandósága iránt nincsenek biztosítékok. Az építési iparban beállott válság illusztrálására megemlítjük a téglagyári üzemek rendkívüli korlátozását és különösen azt, hogy a budapesti téglaeladás a korábbi évekbe'i 400 millió darabról 1909-ben 200 és 1900-ban 100 millió darabra csökkent vagyis a budapesti és környékbeli téglagyárak termő- képességének 20 százalékára és hogy a nyomasztó viszonyok kényszere alatt létrejött tégla-kartell sem volt képes a helyzeten javítani vagy az árbanyatlás feltartóztatása tekintetében az annyira kívánatos eredményt felmutatni. Ezen kívül felhozható még az, hogy az épitő-anyagok behozatala Budapestre az 1883 ik évhez képest 6 3 millió métermázsáról 35 mi lióra fogyott le, a mi valóban megdöbbentő jelenség. Egy szóval a pangás már az érettelenség és mozdulatlanság színét öltötte fel A föntebbiekben vázolt komoly bajokon csaK úgy lehet segíteni, ha tényleg helyreállittatik a közgazdasági béke s a különböző közgazdasági tényezők között, a melyek — kiki a maga természetes körében — egymás melletti párhuzamos működésre vannak hivatva, a megzavart összhangzat. Mindenekelőtt tehát szűnjön meg az ipar és kereskedelemellenes aknamunka és térjünk vissza a kipróbált és oly nagy sikereket fel mutató helyes közgazdasági politikához. Példát vehetünk osztrák szomszédainktól, a kik a leghevesebb nemzetiségi és faji harcok közepette is egyesülni tudtak az ott most inaugurált nagyobbszabásu közgazdasági politika támogatására. A minden oldalról fenyegetett budapesti piac érdekében pedig szükséges, hogy ne nyerjen folytatást az a vasúti tarifapolitika, amely a forgalmat és kereskedelmet mindinkább eltereli Budapestről, a nélkül, hogy képes volna megfelelő és Bécscsel szemben tekintetbe jövő és versenyezhető vidéki központokat teremteni. A túlságos deczentrálizálás azért sem látszik helyesnek, mert egész eddigi fejlődésünkkel ellentétben áll és fennálló szervezeteket tesz tönkre. A budapesti piaczon ezen kívül számottevő mértékben az fogna lendíteni, ha megvalósulnak a kereskedelmi és téli kikötők és ha létrejő a rég tervezgetett Duna Tisza-csatorna, mely hivatva volna, hogy Budapestet rövidebb vizi utón összekösse a nagy Alföldnek egy roppan l területével Ezek volnának a legközelebbi jövőnek oly fontos feladatai, a melyek nemcsak a további hanyatlásnak útját állhatják, Innern Budapestet képessé tennék arra is, hogy hatalmas versenytársával, Bécscsel szemben megtarthassa azt a kereskedelmi pozicziót, a mely őt méltán megilleti s a melyet csak évtizedek kitartó munkája által sikerül ismét kivívnia.
