Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-09-08 / 31. szám
8. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS. 1901. szeptember 8 Budapest veszedelme. A budapesti kereskedelmi és iparkamara vaskos kötetben számol be Budapest kereskedelmének és iparának tavalyi állapotáról. Egy csepp vigasztaló sincsen ebben a beszámolóban. Minden sora, minden betűje Budapest visszaeséséről, veszedelméről, mondhatnánk pusztulásáról szól. Rendkívül fontos mindaz, a mit a kamara mond s nagyon kívánatos lenne, hogy a törvényhatóság termében is komoly megvitatás tárgyává tegyék. Legközelebb vissza fogunk térni a dologra. Most közöljük a jelentésnek Budapestre vo natkozó részét. Egy kétségtelenül látszik a kamara jelentéséből. Ha gyorsan s radikálisan hozzá nem fognak a segítés munkájához, Budapest hamarosan Bécs provinciájává sülyed. A kamara Budapest piacának hanyatlásáról a következőket mondja : Az általános üzleti pangás és depresszió leginkább a budapesti piacon gyakorolta pusztító hatását. Az őrlési forgalom megszüntetése, az épitő-ipar válsága s az osztrák verseny elhatalmasodása, és mindezek hatásai legerősebben itt voltak érezhetők. Súlyosbítja a budapesti piacz helyzetét a kereskedelemnek és forgalomnak az a deczentralizácziója, mely néhány év óta a főváros kárára folyamatban van és a vasúti tarifapoli fikánkat is ebbe az irányba terelte. Ha mostkezdenők berendezni közgazdasági életünket, akkor ez a deczentralizácziótán kevésbé okozna pozitív kárt a budapesti piacnak, de ma, midőn ez a decentralizáció oly forgalmat terelel Budapestről, amelylyel ez évtizedek óta bir, ez azjrányzat egyenesen károsítja a budapesti piacz ot és igy jelentékeny része van piaczunk kereskedelme és forgalma hanyatlásának előidézésében. Ez a hanyatlás pedig, lévén Budapest első sorban kereskedelmi és ipar-város, visszahat magának a főváios háztartásának rosszabbodására is. Ennek a tapasztalásnak köszönhető, hogy a székesfővárosi törvényhatóság vezető köreiben is mindinkább terjed az a meggyőződés, hogy a budapesti ipar és kereskedelem érdekeinek felkarolása első rendű feladat. A székesfővárosi törvényhatóság alapos szaktanácskoz- mánya és azután határozott állásfoglalása az őrlési forgalom helyreállítása vagyis újból való behozatala mellett, továbbá a kereskedelmi kikötő kiépítését és a fővárosi kereskedelem és forgalom kárára folytatott vasúti tarifa-politikának megváltoztatását sürgető felszólalásai : mind megannyi nyilvánulásai ennek a felfogásnak. Sőt a hazai és fővárosi hanyatló ipar feljajdulá- sának visszhangjaként tekinthető az az egyhangú határozat is, a melynél fogva a székesfőváros törvényhatósága az önálló vámterület behozatala mellett nyilatkozott. Hogy Budapest kereskedelme több lényeges ponton visz- szafejlödésben van, más pontokon pedig kereskedelmi és ipari fejlődése megállóit, sőt határozottan pang s hogy ennélfogva nagyobbszabásu kereskedelmet és ipart fellendítő közgazdasági akcióra sürgős szükségünk van, ezt már az 1898-ik évről kiadott közgazdasági jelentésünkben részletesebb statisztikai adatanyaggal kimutatni iparkodtunk. Meg kell tehát vizsgálnunk, vajjon azóta előnyö»bre vált-e a helyzet. Sajnos, eme vizsgáló. dásnak eredménye az, hogy azóta a viszonyok rosszabbodtak, a mint az alább következő forgalmi számokból ki fog tűnni! Ugyanis minden árucsoportban együttvéve volt; Budapestnek Évben behozatala kivitele összes forgalma millió métermáziákban 1895 357 19-5 Ö52 1896 354 18-2 536 1897 38-65 16-47 55-02 1898 4618 6 64-6 1899 10 66 18-88 59 24 1900 4109 2107 6217 Másfelől maga a fővárosi statisztikai hivatal is megerő siti ama további észrevételünk helyességét, hogy az a forga- om emelkedés is, a mely korábbi években megvolt, inkább a Budapest lakossága számának rendkívül gyors szaporulata által okozott nagyobb fogyasztásnak, a néhány év előtt még virágzott nagy építkezési tevékenységnek s a körlekedési vállalatok gyarapodásának, mintsem kereskedelmünk fellendülésének volt köszönhető. Hozzátehetjük most még nzt, hogy a főváros lakosságának a 90-es évek alatti óriási szaporulatával, melynek ideiglenes adatai már közzététettek, egyáltalán nem tart lépést az az áruforgalom szaporodása, hanem az előbbi mögött elmarad. Igaz ugyan, hogy Budapesten a két utolsó évben mutat kozó áruhanyatlás — az általános üzleti pangás mellett — leginkább az építőipar terén be állott válsággal hozható kapcsolatba. Igaz az is, hogy 1900-ban láthatólag és látszólag némi javulás állott be a gabonanemüek és őrlemények kereskedelmi forgalma terén. Azonban amint az előbb emlitett körülmény csak egyik ok az okok hosszú láncolatában is magában véve nem magyarázza meg a nagymérvű hanyatlást, úgy másfelől a fővárosi gabonakereskedelemnek és a lisztkivitelnek a forgalmi számok puszta növekedésében jelentkező látszólagos javulása köztudomás szerint inkább csak efemér jellegű, különös világ- piaczi és helyi körülmények által megmagyarázható, és távolról sem jelzi egy állandóan kedvező fordulatnak kezdetét, nem is tekintve azt, hogy ennek a forgalomnak az emelkedése több nyire csak áldozatok árán volt elérhető és igy vajmi csekély volt az üzleti eredménye. Azt a tény ellenben, hogy a budapesti gabonakereskedelem és malomipar hanyatlóban van, hogy stagnál és igy az összes nagyobb pGczok, Bécs stb. folytonos haladása mellett vissza kell fejlődnie, úgyszólván a mindennapi tapasztalás igazolja. A következő években éppen az őrlési engedély teljes eltörlése folytán újabb hanyatlástól kell tartani fővárosi malomiparunknál, mely okvetlenül vissza fog hatni a budapesti ga bonakereskedelemre és forgalomra annál is inkább, mert a Budapesten túl fekvő vidéki malmok javára s a budapesti malmok hátrányára életbeléptetett diflferentiális vasúti tarifák még jobban megnehezítették a főváros aahnek helyzetét, ká váltképen kivi
