Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-01-21 / 3. szám
10 ___ MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS___ 1901. január 21. Sz ínház. Fellnea* és Helmer. — Levél a szerkesztőhöz. — A vidéki nagyobb városok úgy, mint a főváros — versenyre keltek egymással, hogy a színművészet nek megfelelő és méltó újabb otthonokat teremtsenek. Az állami jólét, a művelődés előmozdítására vezetett és végre elérkezett az idő, hogy a versenyből a központi kormányzat is iparkodjék kivenni méltó részét. Komoly elhatározássá vált, hogy úgy a budapesti, mint a kolozsvári „nemzeti“ szír ház uj otthont nyerjen. A mennyire büszke örömmel töltheti el, minden egyes, a művészet iránt lelkesülő polgár keblét, az elhatározás ténye : annyira lesújtja, legyalázza és megalázzák a nemzetet, annak művészetét, iparát és köztudatát a „nemzeti“ színházak építése, létesítése kőiül szándékolt intézkedések. Nemcsak az építészek, művészek és iparosok — kiket önérdekkel is óhajtanának gyanúsítani, — de kell, hogy minden egyes polgára a hazának felemelje szavát, a nemzeti nagy tudás és fejhtt ipar ellen — kilátásba helyezett — merénylettel szemben. Nevezzük nevén a gyermeket. A budapesti és a kolozsvári nemzeti színház építésével Fellner és Helmer bécsi építészeket bízták meg. Tényleg és formailag meg lettek-e bízva ? Az nem kérdés. A legújabb hivatalos kijelentések után annyi bizonyos, hogy a terveket velük akarják készíttetni, ők állították össze a költségvetést s ő velük folytak kizárólag a tárgyalások. T ény, hogy az illetők ismételten jártak Budapesten és Kolozsvárott, tárgyaltak és leveleztek a színházak építése tárgyában „mérvadó“ egyénekkel és azoktól utasításokat nyertek. Fellner és Helmer „színházépítő speczialisták.“ Tárgyaltak „mérvadó“ egyénekkel. Megbízást nyertek — pályázat nélkül. Terveiket is bizonynyal csak a „mérvadó“ egyének fogják megvizsgálni és felülbírálni. — Hogyan is engedhetnének meg, az autocratikus „mérvadó“ egyének bármi befolyást is a körültekintő és feszélyezhető szaktudásnak ? Az a bizonyos czég, „színházépítő specziálista“. Ki tette meg őt azzá ? Ki ismerte el őket mint ilyeneket '? Az, hogy sikerült a színházépítő mérvadó egyéneket maguk részére megnyerni és hangolni, — hogy számos „tuczat“ színházat építettek, mondhatni gyártottak : ez bizonyítja azt, hogy ügyes üzletemberek, kik értenek hozzá, hogy gyárukat felvirágoztassák. De gyártmányaik nem ütik meg a kellő mértéket, olyan mint az egyetlen normal kaptafára készült nyári czipő, a melynél [hibás még a normal kaptafa is. Az ügyes gyárvezetők által szuggerált „mérvadó* egyének ezt az állításomat talán merésznek fogják találni. Pedig az a való igazság. Ne menjünk tovább maradjunk itt, szép fővárosunkban. — A vállalat gyártmányaiból van nekünk is két példányunk. A Nép- és Vigszinház. A harmadikról a Somossy-féle Orpheumról ne is szóljunk. Ezek egyike sem válik fővárosunk építészeti díszére. Ennek nem ök, hanem a felhasználható összeg csekélysége az oka. Ez lessz természetesen az uj nemzeti színházaknál is. — Ez már a gyár speczialitása. Nézzük és vizsgáljuk tehát a tuczatokból hozzánk került színházakat. Ezek a főváros legrosszabb színházai. Mind a nagyközönség szempontjából, mind pedig szaktudással vizsgálva, — de nem a vezetői páholyból szemlélve A Népszínház ki- és bejárói, — le- és felhaladó lépcsői valóságos labvrinthust alkotnak. Soha, senki sem tudja, hogy hol, mely kijárathoz fog jutni mert azt, a melyen bejött, csak iránytű segélyével közelítheti meg. A nagy vesztibülnél és oldal-bejáratoknál pedig, a felülről, alulról és mindkét oldalról minden rangú helyről tóduló távozók egymást keresztezik, egymást gátolják. Azt pedig eddig még senki sem merte állítani, hogy ennek a színháznak öltözői-, próba-, irodai-, kezelési , műhely- és raktár-helyiségei valami remekek vagy kitűnőek volnának, ítéletemet, bár az lesújtó, igazolják fényesen: a népszínházi alap számadásai. A „speczialisták“ gyártotta színháznak átalakítása, — türhetőleg személy és tüz- biztosakká tétele évről-évre mily nagy mértékű áldozatokat kívánt. De mind hiába ! A mi alapjában rossz, foldozásokkal és sámfárásokkal kitűnővé nem tehető. A „ Vigszinház“ újabb keletű gyártmány. Itt már az újabb speczialitások nyilvánulnak. Nemcsak a földszint padlója menedékes, hanem a páholyok mellvédje és a külső páholy-folyosó is. A földszinten az ülések olyanok, hogy azokat csak kurtavasba verten lehet használni, vagy e büntetés helyettesitéseül. A páholyok — kivéve azt az egy bizonyosat — ketreczek. A fő speczialitás pedig itt is ismét: az összes lépcsők és folyosók összpontosítása a fő előcsarnokban, hol távozáskor egymást keresztezi a tolongó földszint és páholyok, valamint a másod- és harmademelet közönsége. Kocsihoz úgy juthatni, ha a tulajdonost kitolongták az utczára és ott keresi azt meg. A gyár speczialistaságának gyászos árát adták meg az érte lelkesülök. Nem csak ők, de sok száz ártatlan is. A becsi Ring-szinházi catastropha egyik dicsősége. Hát csak lelkesüljenek érte azok — a kik tudnak. Talán a „mérvadó“ egyének nem is tudják
