Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-07-28 / 28. szám
IV. évfolyam. Budapest, 1901. julius 28. 28. szám. KÖZIGAZGATÁSI HETILAP ^löfizetesi ára; Egész évre ................................Kor. Fé lévre.....................................6 Kor. ^Szerkeszti es kiadja: DR- BARTHA SÁNDOR. jSzER KÉSZ TŐSÉG JlS KIADÓ J IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám. A „Magyar Székesfőváros6* a törvényhatóság szünete alat* (Julius és augusztus hónapokban) kéthetenkint egyszer — 8 oldalon — jelenik meg. Kereskedelmi kikötő. Budapest sehogyan sem tud azzá lenni, amivé lennie kellene: Magyarország kereskedelmének és iparának a gócpontjává. Az állam, a kormány amely egyedül volna képes előmozdítani e téren való fejlődését, bizonyos ellenszenvvel viseltetik a főváros iránt. Hiába agrár állam vagyunk, ahol egyedül a hitbizo- mány az igazi tekintély. Az iparnak és kereskedelemnek nincsen nálunk becsülete. Nem lenne csoda, ha büntetőkönyvünkben találnánk paragrafust, amely szerint az a vád, hogy va- iaki merkantilista, a legsúlyosabb becsület- sértés. Rossz szemmel is nézik bizonyos körök, hogy Budapest az iparból és kereskedelemből él. Meg is tagadnak vele ezért az életmódjáért minden atyafiságot. Olyan kicsiny Budapest ipara és kereskedelme, hogy komolyan alig vehetjük számításba. A szomszéd osztrák iparral és kereskedelemmel szemben meg nem állhat, a versenyt azzal szemben föl nem veheti s kénytelen megtűrni, hogy M agyarországon és Budapesten az osztrák ipar domináljon. Hiába tüzelik egyesek a társadalmat, hiába lesz lassankint nemzeti becsületbeli kötelesség a honi ipar pártolása, nem tudunk sehogyan megerősödni. Nem csoda. Hiszen ha szinarany lenne is mindaz, amit nehány év óta a honi ipar nevében hirdetnek, imák és szónokolnak, még akkor is kevés lenne. Pedig mennyi abban a salak. Ami kevés mozgalom volt, azt sem a helyes irányban használták ki. Tele kürtölték az országot üres frázisokkal s a sok üres jelszó alapján mindjárt megépítették a decentrálizáció elvét. Nem lehet, nem szabad megengedni, hogy Budapest a vidék rovására előre törjön, a vidéki városokból minden életerőt fölszivjon. Vidéki gócpontokat kell teremteni. Egymás után jelentkeznek a vidéki városok. Egyik ezt, a másik azt kívánja elvenni Budapesttől. Mintha halotti tort ülnének a főváros .felett s a jó atyafiak a becsületes örökösökhöz híven mindjárt hajba is kapnak az örökségen. No de Budapest még nem halott, az örökösöknek még várniok kell, még ha a kormány kegyében születtek is. De a fővárosnak nem szabad tétlenül néznie ezeket az állapotokat. Be kell végre látnia, kogy magán kívül senkire sem számíthat, legkevésbé a kormány jóakaratára. Évtizedek óta halljuk mindenfelül, hogy a kereskedelmi kiKötöre szükség van. Állítólag a tervek is készen vannak sőt néhány év előtt annyira aktuális volt a dolog, hogy egyesek már telekspekulációra is föl akarták használni. Kétségtelen, hogy iparunkon és kereskedelmünkön nagyot lendítene a kikötő megépítése. De Budapest még nem tett semmit komolyan, hogy a kikötő építését keresztül forszírozza. Egy-egy lagymatag fölirat volt az egész. A vidéki városok és községek nem tartják bűnnek, hogy választások alkalmával elmondják érdekeiket képviselőiknek és a képviselő
