Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-07-28 / 28. szám
4 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1901. julius 28. urak sem tartják szégyennek a haza beszélést. Csak éppen Budapest hagyja parlagon a választási jogból szerezhető előnyöket. Képviselőitől soha nem kért semmit s képviselői mindenkor fölöslegesnek tartották, hogy Budapest érdekeivel törődjenek. Nem csoda, ha nem is mentünk előre semmi téren. Legutóbb a munkátalanok vették föl programijukba a kereskedelmi kikötő megépítését. Az építőipar megdöbbentő pangása, az éhező munkátalanok ezrei követelik a kikötőt. Nem azért, hogy Budapest gyarapodjék, hanem, hogy munkához jussanak. A fővárosnak föll kell használnia ezt az alkalmat. Budapestnek kell a mozgalom élére állania s a közeli választásokat föl kell használnia a kikötő építésének az érdekében. Rendőrségi kvóta. A belügyminiszter megküldötte a fővárosnak az államrendőrség tavalyi zárszámadásának az eredményét. E szerint a rendőrség kiadása, levonva már azokat a kiadásokat, a melyekre a főváros hozzájárulása kivétetett 3.832,693 korona 68 fillér, a bevétele pedig 185,361 korona 32 fillér s igy a fedezendő kiadás 3.647,332 korona 37 filler. A fennálló rendőrségi kvóta szerint a főváros ennek felét, vagyis 1.823,666 korona 19 fillért tartozik fizetni. Ebből 1.152,l>00 korona már törlesztve van, a főváros tartozik tehát 671,666 korona 18 fillérrel. Ez a több mint másfél millió tartozás egyszerre megemészti a főváros tavalyi zárószámadásának fölöslegét. Ezek a nagy összegek újra és újra rá kényszerűik a fővárost, hogy a rendőrségi kvóta igaztalan megosztásával foglalkozzék. Lehetetlen állapot az, hogy a főváros közel kétmillió koronát fizessen évenkint egy olyan intézmény fentartásáért, a melynek sem szervezésére, sem pedig más dolgaira semmi befolyása, sem beleszólása nincsen. Sőt tudjuk, hogy a rendőrségi főkapitányság mesterségesen fáradozik azon, hogy minden dologban kimutassa, hogy a fővárosnak csak fizetési kötelezettsége van, egyebekben pedig a főváros által kitartott rendőrség nemcsak egyenlő rangú hatóság a föváros- r 1, hanem nagyon gyakran a tanács fölöttes fórumá- .uK tolja fel magát. Nem akarunk szólni a számtalan rendőrségi konfliktusokról, azokról a kicsinyes bosz- szantásokról, a melyeket a rendőrség a fővárossal szemben elkövet, nem akarjuk vizsgálni, hogy mind ezeknél a konfliktusoknál a belügyminiszter okkal ok nélkül a rendőrségnek ad igazat és a belügyminiszter mintegy jóváhagyni látszik a rendőrségnek azt a felfogását, hogy a főváros a rendőrségnek alárendelt közege. Tisztán és kizárólag pénzügyi szempontból kívánunk a dologhoz hozzá szólani. Lehetetlennek tartjuk, hogy a főváros mai pénzviszonyai mellett az ellenőrzés nélkül folyton fokozódó kiadásokat ellenőrizni tudja. Lehetetlennek tartjuk, hogy a főváros hozzájárulás czimén olyan összeget fizessen a rendőrség fen- tartásához, a melynél jelentékenyen kisebb összegből maga fentarthatja az egész rendőrséget. A kormánynak be kell látnia, hogy a fővárost ilyen mértékben tovább igénybe nem veheti. A kormánynak feltétlen számolni keli a főváros pénzügyi helyzetével, ha csak mesterségesen a csődbe kergetni nem akarja. Számolni kell a kormánynak azzal, hogy a főváros pénzügyi nehézségei árnyat vethetnek az egész országra és a kormánynak első rangú kötelessége minden áldozatra készen lenni azért, hogy Budapest komolyabb pénzügyi zavarokba ne juthasson. A főváros néhány év előtt a törvényhozáshoz fordult. A törvényhozás a kormány jóakaratába ajánlotta a főváros kérelmét. A jóakarat eredménye rideg elutasítás lett. A fővárost tehát ebben a kérdésben semmiféle vád nem terheli, mert megtette kötelességét. Igénybe vette mindazon fórumokat, a melyek igénybe vételét a törvény megengedi. Ámde változtak a viszonyok és a miniszteri székekben az emberek. A kormány elnöke minden alkalommal azt hirdeti, hogy egész lelkesedéssel szegődik a főváros érdekeinek védelmére, telve van jóakarattal a főváros fejlődése és előmozdítása iránt. Meg kell tehát próbálni, hogy mit jelent ez a jóakarat apró pénzre felváltva. Meg kell tudni, hogy ez a jóakarat csak addig tart e a mig szónoklattal el lehet intézni, vagy meg van az akkor is, ha a főváros vitális érdekeiért anyagi áldozatot kell hozni. Hinni akarjuk, hogy meg van és azért czélszerünek tartjuk, ha a törvényhatóság a mikor a belügyminiszter leiratát tudomásul veszi és a több mint másfél millió korona hátralékot kifizeti, újra tegyen próbát, vagy a kormánynál, vagy a törvényhozásnál. Tudjuk, hogy ez a kérdés is fel van véve a jóléti bizottság által szerkesztett és a kormányhoz intézett memorandumba, ámde meggyőződésünk szerint ezt a kérdést külön kell tárgyalni, mert ez a kérdés jogi természete egészen más, mint a többié. Érdekes különben, hogy a belügyminiszter leiratával egyidőben kapta a főváros a rendőrfőkapitány átiratát, a melyben a főkapitány a potom 2 millióért tiltakozik az ellen, hogy a rendőrségnek hivatalos czime „fővárosi rendőrség“ legyen. Egy felmerült esetben azonban a rendőrség tiltakozott e czim ellen, mert szerinte a rendőrség czime „szék és fővárosi magy. kir. államrendőrség.“ A tanács azonban nem ismeri el ezt a czimet, mert a rendőrség fentartási költségeinek egyilj: felét a fő
