Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)

1901-01-21 / 3. szám

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 7 Kimondja, hogy a házinyomda a papirszükség- letét rendszerint a szerződött papirszállitótól a szer­ződéses árak, illetve engedmények mellett, eseti-g pedig a gazdasági hivatal közbejöttével s a tanács pénzügyi és gazdasági ügyosztályát vezető tanácsnok, vagy helyettese hozzájárulásával kötött alku utján szerzi be. A beszerzés akként történik, hogy a szük­séges papirosmennyiség beszerzése árán a házinyomda igazgatója a pénzügyi és gazdasági osztályt vezető tanácsnok, vagy helyettese által is láttamozott Írásbeli megkeresést in*éz a gazdasági hivatalhoz, mely erre a szabályszerű megrendelési utalványt kiállítja és a szükséges papiros szállítása iránt nyomban intézkedik A szabályutasitás, mely 12. pontból áll, ezek után részletesen intézkedik a papiros átvétele, elhe­lyezése, kezelése, a felhasznált mennyiség elszámolása, a megfelelő nyilvántartások összeállítása, a nyomda mérlegének — a kiadások és bevételek külön össze­gént k egybeállítása és az eredmény-kimutatások szerkesztése tárgyában. A nyomdában a legfőbb funkeziókat s minden irányban a teljes felelősséget az igazgatóra ruházza, a kinek eljárásait a számvevőségnek egy-egy kikül­dött közege s részben pedig maga a számvevőség ellenőrzi. A számvevőség egyébként is nyilvántartó könyvet vezet a papirosmennyiségről, úgyszintén a nyomda üzemforgalmáról. A házinyomda az összes teendőket egyébként a saját keretében végezheti el. Ott történik a szedésen és nyomáson kívül a fűzés, vágás és minden kapcso­latos mellékmunka is. A főváros nagy áldozatokat hozott a házinyomda felállítása érdekében, ha azonban az olyan eredmé­nyesen fog feladatának megfelelni, mint a minő re­ménynyel biztat, talán nem is lesz oka megbánni az áldozatokat, a melyeken — valljuk meg — bizonyára takarékoskodhatott volna valamennyire, kissé több előrelátással és meggondolással. Ma még természetesen a nyomda maga kiforrás alatt van s igy működéséről majd csak később adhat­nak bírálatot, a mikor nyugodtabb belső élete is alkalmasabbá teszi erre. 1901. január 21. Az ellopott Széchenyi szobor. Nagy feltűnést kellett a nyáron az a felfedezés, hogy a svábhegyi Széchenyi-szobrot ellopták. A rend­őrség, mint tudjuk, nem sokára kézrekeritette a tette­seket Weisz József rovott múltú egyén és több czin- kostársa személyében. A kissé elnyúlt vizsgálat a szobor-lopás ügyében immár befejezést nyert, és a budapesti büntető törvényszék a bűnügyi főtárgyalást január 22-ére tűzte ki. A „Főv árosi Egylet veszedelme. A „Fővárosi Egyesület“ hosszas vajúdás után el­jutott abba a veszedelembe, hogy fenmaradása fo­rog immár koczkán, egyszerűen azért, mert tagjai közömbösekké váltak s az egyesület dolgával mit sem törődnek. Az egyesület vezetősége az uj év alkalmából a következő körlevelet intézte tagjaihoz, mely teljes világot vet az egyesület meg nem érdemelt szomorú álapotára: * Igen Tisztelt Tagtárs Ur I Az uj évforduló alkalmából indíttatva érezzük magunkat, hogy a „Fővárosi Egylet“ közhasznú czéljának minél teljesebb mérvű megvalósítása érdekében tisztelettel kérjük a tagtárs urak fokozott közreműködését. Úgy a most lefolyt év alatt, valamint az utóbbi években általában egyre csökkent az <. gylet ügyei iránti érdeklődés, az értekezletek mind kevesebb tag részvétele mellett folytak le s- természeUzerüleg az egyleti működés intensivitása is ezzel arányban apadt. Egyletünk közérdekű czélját tekintve e rész­vétlenség valósággal a közjó hátrányára vezet, ha pedig az egy et negyedszázados fenállását s számos nagynevű tagjának ügy buzgó fáradozása mellett e hosszú idő alatt elért sikerei lán- czolatát veszszük figyelembe, akkor nemcsak a visszaesést va­gyunk kénytelenek sajnosán konstatálni, de egyszersmind ha tározott előtérbe nyomulását még a további fennállás kér­désének is. Teljesen áthatva egyletünk hézagpótló hivtásának, köz­hasznú voltának s méltán mondhatjuk: fényes múltjának érze­tétől, köteleségszerüleg emeljük fel szavunkat, mikor azon tiszteletteljes kérelemmel fordulunk a tagtárs urakhoz, hogy a közügyek önzetlen szolgálatában álló egyletünket hathatós köz­reműködésükkel jóakarólag támogatni *és tovább fejlődését minden irányban a lehetőségig elősegíteni méltóztassanak. Sz. Ágotha László s. k. Dr. Hus-ár Kálmán s. k. jegyző. elnök. * A „Fővárosi Egylet“ valóban nem érdemli meg ezt a sorsot s nem tudjuk magyarázatát adni, mi az oka, hogy az egylet működése iránt a tagok érdek­lődése megcsappant. Olyan tájékozatlan és közömbös a mi közönségünk a községi ügyek iránt, hogy őszinte örömmel kell fogadnunk minden egyes tényezőt, mely az érdeklődés ébrentartását és a közvetlenség fen- tartását tűzi ki czélul maga elé. Az egyesület derék múltján kívül tehát ez az oka, hogy melegen óhajtjuk, vajha az élesztgető kí­sérletek teljes sikerrel járnának s megszereznék az egyesületnek a múlthoz hasonló jövőt. Az egyesület értekezletei annál is inkább meg­érdemlik az érdeklődést, mert azokon a tagokon kí­vül mindenkor vendégeket is szívesen látnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom