Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-01-21 / 3. szám
IV. évfolyam 1901. Budapest január 21. 3. szám. •* _ _ _ _ __ ______ _ 1 KÖ ZTGAZGATASI HETILAP J£l.öfizetési ára: Egész évre .................................. Fé lévre..................................... Szerkeszti és kiadja : “ |°rr ] DR- BARTHA SÁNDOR. ^ZBRCB8ZTŐSÉO É« KIADÓ í IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám. Honmentés. Nem leszünk következetlenek. Számtalanszor hangoztattuk, ezúttal is ismételjük, hogy szivesen látunk minden legcsekélyebb mozgalmat, a mely a főváros iránt való érdeklődésnek, buzgalomnak tanujele. Ebből a szempontból örömmel szemléltük a „városipárt“ hangzatos neve alatt összeverődött bizottsági tagok akczió- ját, de meg azért is, mert a tömörülés, mig a dolog jóformán csak csirájában volt, sok derék jellemvonással ékeskedett és czéljai, törekvései érdemessé tették arra, hogy komoly szamba lehessen venni. Neves férfiak, lelkiismeretes városatyák buzognak a közjó érdekében. Nemde lélekemelő látvány ? Törekednek a közérdek elömoz- ditására, legjobb meggyőződésük szerint, kinek- kinek a maga módján, a maga hite és tudása szerint: nem elismerésre méltó igyekezet? Elég fájdalom, hogy már a dolog kezdetén csütörtököt mondott. Elég lehangoló tudat, hogy a mi — egyébként elismert igyekezető férfiaink nem képesek jóravaló törekvésüket egy lépéssel sem előre vinni, hanem megölik a saját szülöttüket. Előbb nevetségessé, majd csakhamar gyűlöletessé teszik, — s elvágják az útját, hogy valamivé fejlődhessék. — Mert lehet a czél legszentebb, de az eszköz, mely- lyel küzdünk, nem lehet tisztátalan, mocskos. Mindnyájan tudjuk, hogy a legújabb városi frakczió mivel kezdte meg működését A méltatlan gyanusitás, sajnos, nálunk igen megszokott és elterjedt fegyver. Dicső eredményét láttuk itt is, ott is. Ebben az esetben szerencsére idejekorán és nyiltan jelentkezett úgy, hogy kárt csak önmagában tehetett. Szerencsés véletlen, mely azonban nem oldoz fel az okozott botrány vétke alól. A főváros kormányzó testületét és tisztikarát nem először érte hasonló megtiszteltetés. Valószinüleg nem is utoljára. A járatlan és tudatlan nép szokása, hogy a felsőbbeket, a kiket a gond és felelősség terhel, suttogásában meggyanúsítja. Száz szegény ember közül kilenczvennyolcz kifakad, ha bajba kerül, hogy az urak az okai, a kik a konczon osztoznak s a szegény embert meg nem védik, mert ellenségei. Azoknak minden szabad, — emezeket bezzeg minden kis hibáért üldözik. Efféle gondolkozást meg lehet magyarázni a korlátolt agyvelejű, műveletlen embernél, de intelligens uraktól, a kik épen azt követelik, hogy a főváros bonyolult ügyeinek terhes vezetésében nagyobb rész jusson ezentúl számukra, a kik befolyást és vezetöszerepet reklamálnak a maguk részére, kissé másforma magatartást méltán lehetett volna elvárni, sőt megkövetelni. Azok a müveit férfiak, kiknek épen azon kellene munkálkodniok, hogy a köztudatot helyes irányba tereljék, felvilágositsák, bombasz- tokkal álltak elő és igaztalan vádakkal, melyek nem a kitűzött czélt — a nyilt eszközökkel vezetett közigazgazgatás kivívását segitik elő, hanem a hatóságnak ellenségeket szereznek abban a nagyszámú tömegben, a mely nem tud és nem akar a dolgok mélyére hatolni s igy egyetlen hálás közönsége a hasonló olcsó hatás-keresésnek. Elismerjük, hogy Légrády Károly a törvényhatósági bizottság szine előtt nyilatkozatainak javát visszavonta. Igaz az is, hogy Matúra
