Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-01-21 / 3. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1901. január 21. alpolgármester hirtelen lett gavalléros nyilatkozatában megelégedett ezzel a visszaszivással. A tanács azonban mégis joggal követeli a megtorlást, mert ez a testület nem köteles a tulságig gavalléroskodni akkor, a mikor közérdekről és a saját gondjára bizott testűiéinek becsületéről van szó. Olyanféle nyilatkozattal beérheti magánember, a nyilvánosság előtt mélyen megsértett köztisztviselő testület azonban nem köteles beérni. A kinos ügynek azonban még nem ez a legkomolyabb része. A legsúlyosabb beszámítás alá az a megmagyarázhatatlan eljárás esik, a melyet az elégedetlenkedők csoportja az ügy további stádiumában tanusit. A közgyűlés előtt lejátszódott jelenet nyomán az uj csoport egyik legfőbb vezető embere olyan hírlapi k'jelentéseket tett, a melyeket szónélkül elhallgatni valóban nem lehet. Azt vitatja ugyanis — még pedig szokatlanul nyers, majdnem durva hangon, hogy a a fővárosi bizottsági tag a törvényhatóság ülésén kívül a főváros ügyeiben tett nyilatkozataiért a bizottság előtt felelősséggel nem tartozik. Feleslegesnek tartjuk bizonyítgatni az ellenkezőjét. Jellemző azonban az a nyilatkozat, mely minden eddigi általános felfogással homlokegyenest ellenkezik — arra, hogy minő lelkiismerettel fogják fel az uj csoport tagjai hivatásukat és mennyi méltóságot tulajdonítanak a törvényhatósági bizottsági tag tisztének, sőt magának a törvényhatósági bizottságnak. A csoportosulás — mert nem akarják pártalakulásnak nevezni — komolyságát pedig eléggé jellemzi az a kijelentés, hogy: „megengedhetetlennek tartom, hogy a város vezérlő férfiai fraternizáljanak egyes klubokkal és kaszinókkal, vagy mindennapi tereferére üljenek össze holmi kávéházakban egyes törzsfönö- kökkel.“ Ugyanolyan nyerseséggel kérdhelnök viszont, vájjon mi joggal szól bele a bizottsági tag urvagy a városipárt a főváros vezető férfiainak magánügyeibe? Kinek van és miköze hozzá, hogy valaki, legyen az akár polgármester, akár dij- nok, hol kávézik és kivel diskurál privátim ? Nem kérdezzük a jogásztól, a ki már eddig is megfutott innen, hanem csak a férfitól és gentlemantől! Hogyan, hát idáig zsugorodtak öjsze a nagyhangú vádak, hogy valaki valaki- vsl együtl fogyasztott el egy piccolót ? És ooért demoralizált az egész tisztviselői kar ? Nem nagy mesterség — ismételjük, —ál- zalános frázisokkal hatást keresni. í Konkrét adatokat kérünk, ha van valahol visszaélés, tessék rámutatni; ha akad, hadd vágják ki a rákfenét gyökerestől. De a sanda gyanú, a mig csak általánosságban bujkál — erőtlen nyíl, mely visszapattan. Arról az ízléstelenségről végül már nem is akarunk bővebben megemlékezni, hogy épen a városi párt vezetőinek befolyása alatt álló egyik elsőrangú fővárosi napilap milyen czikket látott jónak épen ez ügygyei egy napon, nagyobb épülés okáért közre adni. Burkolt szatirikus közlemény, kézzel fogha- tólag annak bizonyítására, hogy a gyanút, ha még olyan alapos is, bebizonyítani nem lehet s igy kénytelenségböl kell vissz ivonni. Nagyobb sértés ez a czikk a gondolkozók előtt a főváron testületére nézve, az adott helyzetben feltálalva, mint minden egyéb, az utóbbi napok eseményei közül. Csakhogy politikus formába burkolta látott napvilágot belekötni csak czéltalan lett volna s a csúnya ügyet csak jobban elmérgesitené. Annak a bizonyságául elegendő azonban, úgy hogy minő komolysággal, lelkiismerettel cs őszinteséggel gondolkozik a főváros ügyeiről a „honmentők csapata.“ Mert ezt a mozgalmat nem lehet máskép nevezni: honmentés csakis, abból a nagyon is ismert fajtából. Áldását, eredményét azonban látni nem fogjuk soha. Az egyetlen, a mit elért, a botrány, már lejátszódott. Méltó finálé lesz majd a rágal- mazási per. Mi pedig megállunk egy pillanatra és sóhajtva nézzük mint vész kárba megint egy csomó érdeklődés és lelkesedés, mely a fővárosnak derék szolgálatokat tehetett volna, — mint fecsérli el egy sereg tehetség, tekintély és akarat eröerejét hasztalan, sőt káros czél érdekében. Miért? . . A közúti villamos vasút farkasvölgyi vonalának meghosszabbítása. A minisztérium utasitotta a közúti villamos vasút részvény-társaságot, hogy az engedélyokmány alapján a farkasvölgyi vonalnak az izraelita temetőig való meghosszabbítási terveit mutassa be. A villamos társaság eme felhívásnak eleget is tett, a menynyiben a főváros tanácsához mára tervet be is nyújtotta.
