Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-05-06 / 18. szám
10 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 190t. május 6 Rátskay Rudolf a Rottonbiller-ulczai iskola igazgatója. Az úgynevezett szakrendszer nem először kisért a főváros elemi iskoláinál. Vagy 5—6 év előtt Rózsavölgyi Gyula tanácsos ur igyekezett azt takarékossági szempontból alkalmazásba venni, de két évi kísérletezés és szomorú tapasztalatok után kénytelen volt e rendszert teljesen mellőzni, mert kudarczot vallott vele. Már most a mi Rózsavölgyi Gyula tanácsos ur idejében — mely idő a főváros iskolaügyének aranykorát jelenti — az ő szerencsés keze alatt nem bizonyult jónak, az most sem fog annak bizonyulni. Különben a kultuszminiszter ez idei budget beszédjében a következő szavakkal Ítéli el e rendszert, még pedig nem is az elemi, hanem a középiskolák alsó osztályaiban „a nevelő hatás érvényesülésének megnehezitö- jét látom a szaktanitás rendszerében is.* Azt hiszem egy pedagógiai rendszer alkalmazásánál csak tekintetbe kellene venni az illető miniszter erre vonatkozó nézetét is. Nagy bajnak találom, hogy a tanügyi osztály élén nem áll pedagógus, mert ha az illető tanácsnok ur meg is hívja és meg is hallgatja egyes kiválóbb tanférfiak véleményét, kérdés, hogy ily ügyekben lehet e a gyakorlatilag tanítással nem foglalkozót meggyőzni. Igaz, hogy a szakrendszer a torna, rajz és kézimunkára nézve most is alkalmazásban van, de íz is szabályellenes állapot s erre vonatkozólag a jelen tanév elején fel is szólittattak az igazgatók, hogy ezentúl minden tanító maga lássa el osztályában e tárgyakat, a legidősebb tanítók pedig vegyék át az alsóbb osztályokat, hol kevesebb az óraszám. A tanítónők fizetésének leszállítása igazságtalan és a tanító társadalmi tekintélyének valódi arczulcsa- pása volna, pedig a ki fejleszteni akarja az iskola tekintélyét, an rak első sorban a tanító tekintélyét kell fejlesztenie. Hogy a tanítónők egy része nem adhatja meg a törvényes óraszámot, annak a félnapos rendszer az oka és nem a tanítónő. Hogy pedig a férjes tanítónők mulasz'ása oly rengeteg számban túlszárnyalja a férfitanitók mu’asztását, azon segíthetnének az illető tiszti orvosok, mert nem minden kisebb baj involvál 3—4 heti elmaradást. Azt azonban fontolóra vehetné a főváros, hogy nem helyesebb-e a rendszer Németországban, hol a tanítónő csak addig tanít, mig férjhez megy, ekkor ezt az állást ismét oly tanítónő kapja, kinek még nincs eltartója. Jelenleg a fővárosi tanítónő egy kitűnő partié, mert rendszeres keresete igen nagy hozománynak felel meg ; s ezért már nem is csekély azon tanítónők száma, kik maguk választ tanak maguknak férjet, mert tehetik és férfiasán viselik a konzekvencziákat is. A hdannak a tanítók által való ellátása, ha úgy értelmeztetik, hogy az felekezeti különbség nélkül általános erkölcsi alapon történnék, a legideálisabb állapot volna. Mi szüksége is van arra, hogy egy 6—8 éves gyermek tudja, hogy ő keresztény, a szomszédja meg zsidó, vagy luteránus; elég jókor hallja azt még 10 éves korában is. Másként csak nem képzelhetni Polónyi urnák ebbeli indítványát, mert felekezetekre osztva úgy állana a dolog, hogy a tanító e tárgy tanításánál ismét a pap ellenőrzése alá kerülne. Már pedig akkor inkább felekezetnélkülivé válnék a tanítóság, semhogy ebbe bele menne. De el lehet-e képzelni, hogy a felekezetek ma — mikor az egyetemi hallgatók keresztet viselnek a gomblyukban és a zsidók lakásuk ajtajára kiszögezik a * Mögen Dovid“-ot — egy általánosított erkölcstan tanításához adnák beleegyezésüket Ezt bizony nem hiszi el senki. De úgy látszik, a jóléti bizottság csak hangzatos terveket kovácsol, azzal pedig nem törődik, hogy kivi- hetők-e. Az igazgatói lakások kérdésénél hónapokon keresztül dolgozott a mérnöki hivatal felmérésekkel, számításokkal s a végén kisült, hogy 6000 koronát lehetne talán megtakarítani nagy pedagógiai áldoza tok árán. De az nem volt feltüntetve, hogy a rengeteg hiábavaló mérnöki munka hány tízezer koronájába került a városnak. Ezt a nagy költséget meg kellene annak térítenie, ki ily inpraktikus indítványokkal anyagilag annyira megkárosítja a fővárost. Ez volna az igazság. A tanítók választása végül maradjon csak meg a jelenlegi formában, mert ha átadják kinevezésként a polgármesternek, akkor a tanácsnokok helyett a kerületi klub-főnökök osztják majd a protekeziót. Már pedig akkor mégis csak jobb, ha a tanács jelöl. A Murányi-utczai iskola tanitó-testülete. 1. Már a szaktanitás elnevezése is helytelen, annál kevésbé helyes a hozzáfüzödő czél; mert az elemi iskolában semmi körülmények között nem lehet szaktanitás. Nem lehet pedig az elemi oktatásnak annál a czéljánál fogva, a melyet országos törvény tűz az elemi oktatás elé. E czél szerint az elemi iskolában semmiféle „szaktárs“-nak nincs helye; hanem igen is helye van olyan általános ismereteknek, a melyeket a köznép a maga mindennapos életkörülményeiben hasznára fordíthat így pld : Az elemi iskolában nincs nyelvtan, mint szaktudományi tárgy; hanem egyszerűen tanüandók a gyermesek helyesen beszélni s a helyesen mondottakat helyesen le is Írni. De a helyesen beszélésre való oktatást — akár előszóbeli, akár Írásbeli helyes beszélést vegyük is — nem lehet kiszakítani az oktatás egészének a keretéből s azt egy _szak“-elöadó óráinak a keretébe ö:szezsugoritani; hanem az oktatás minden ágazatában arra kell törekedni, hogy a tulajdonképeni nyelvoktatási órák alatt tanultak a többi összes órák alatt is következetesen érvényesüljenek. Az által, hogy az elemi iskolai oktatásnak azt a szükségszerű és nélkülözhetetlen egységét feldaraboljuk, az egymással szoroskapcsolatban álló ismereteknek minél egységesebb egymásra hatása helyett az ismeret-nyújtást széttagoljuk, egymástól elkülönítjük, az egymásra vonatkozás nagy képző erejét megsemmisítjük: az által az a tanítás nem válik „szak“-tanítássá; hanem igenis átváltozik szétmállott, szétzüllött, rendszertelen, tudálékos gyermekkinzássá; a mikor minden tanító a maga „óráján“ kénytelen a markába nyomott marsruta szerint, szigorú korlátok közé szorított egyoldalú czél felé rohantatni tanítványait, nem törődve az előtte történtekkel, sem az utánna kovetkezendőkkel. A mi kárt a jövő nemzedékek százezreinek nevelésében képzésében ez a végzetes fioáncz-idea megvalósítása alkotna, azt semmiféle pénzügyi haszonnal nemcsak egyensúlyozni, de meg- bocsájthatóvá tenni sem lehet. 2 A tanítók fizetési fokozatának tervbe vett, a tanítók hátrányára történendő módosításainak gondolata is abszurd-gondolat. Szerzett jogokat megnyir
