Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-05-06 / 18. szám
1901 májú? 6. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 9. gyelő képességének, tanitói és nevelői hatásának közvetlensége, egész ereje és folytonossága kell ahoz, hogy tanítványaira erkölcs és jellemképzöleg hathasson, hogy azok értelmi és érzelmi világát fejleszthesse és nemesíthesse. Több kézben : az egymást leváltó tanítót? kezében nem válhat szervesen összefüggővé, egységessé az elemi iskola ismeretanyaga, a mire pedig szükség van egyrészt azért, hogy a gyermek erkölcsi és szellemi életének a különböző ismeretek egymásra hatása adha-sa meg az irányt, másrészt azért, hogy az elemi iskolából az életbe lépő gyermek egészded ismeret birtokával távozhasson. A szaktanitást végző tanítók individualitásának különbözősége, az eljárás és modor sokfélesége megzavarja és ingadozóvá teszi a gyermeki jellemképződés irányát. A különböző reáhatások közben nem nyilatkozhat meg erőteljesebben és nem fejlődhet ki a gyermek jellemében az az egyéni sajátosság, a melyet már a népiskolának kell bele plántálni, hogy meg- nőjjön vele, mint a fakérgébe vésett betűk a fával. Azért takarékossági szempontból igen, de pedagógiával nem lehet megokolni az elemi iskolában tervbe vett szaktanitást. 2. A fizetés módosítása a tanítók hátrányára nem volna sem méltányos, sem igazságos. Nem lenne méltányos azért, mert a tanítókra a székesfőváros és haza legdrágább kincse: a jövő nemzedék erkölcsi és értelmi tőkéje van bízva és mert (miként Sretvizer kartársam igen helyesen utalt Diesterwégre) „Alázzátok meg a tanítókat és becsukhatjátok az iskolákat.“ Igazságos pedig azért nem volna, mert a tanító munkáját nem szabad a hivatalnoki kar munkájával való összehasonlításban időszerint taksálni; amint hogy nem lehet a diplomája megszerzésére fordított időt sem a más pályán működök kvalifikátiójával ösz- szehasonlitásban mérlegelni és kicsinyelni, mert a tanító a diploma megszerzésével még nem végezte be szakmájának tanulmányán, sőt még csak az iskola pódiumára lépéssel kezdődik ránézve az igazi, a sok-sok esztendeig tartó tanulás. Annak a tanítónak, a ki hivatásának kötelmeit igy fogja fel, munkája megfizethetetlen. A melyik tanító igazi hivatásszeretetből lép a tanitói pályára és lelke egész szeretetével, tudásának és a nevelés tudománynak minden fortélyával igyekszik érvényesülni a gyermekek között, annak a tanítónak gondnélküli megélhetésétől megtagadni vagy elvonni az anyagi feltételeket, egyenlő lenne a főváros tanügyi fejlődésének és virágzásának megakasztásával. Már pedig ha akad is elvétve, a ki csupán a kenyér- kereset ösztönéből gyötri magát a tanitói pályán, a főváros tanítóságáról ezt állítani nem lehet, mert az magasztos és nehéz hivatásának minden kétséget kizárólag a magaslatán áll. 3. Éppen ily mértékben méltánytalan és igaztalan lenne a tanítónők fizetésének leszállítása. Megvagyok győződve, hogy ők a legszívesebb készséggel fogadják az equalis divíziót nemcsak a fizetségben, de az órára kötelezettséget teljesen kimerítő heti tanítási időben is. 4. A vallás óráiénak a tanítók által való ellátása kérdésében alig hozhatunk fel uj dolgot. Vitatkoztak e felett már a népiskola bölcsőjénél a 14-ik században a Hieronumianusok, a kik a néptanító kezébe a bibliát adták, hogy ismertesse meg vele a népet és építse fel rajta a század valláserkölcsös műveltségét. Nagy Károly rendelettel kötelezte a papokat és barátokat, hogy vegyék ki a néptanítók kezéből a bibliát. Ámd3 a papság idegenkedett a tanítás nehéz munkájától és rábízta a koldus barátokra a hitoktatást. A 15-ik században, midőn Dante, Petrarca és Bocaccio utat törtek a klassikus nevelési iránynak a középkor scholasticus irányával szemben, újra feléledt és teljes erővel tört ki az egyházi tusa a vallásiam- tás és reálismeretekre nevelés és képzés egy kézben tartásának kérdésében. Bár ennek a harcznak akkor egészen más indító motívumai voltak, mint a székesfővárosi tanítók hitoktatókul alkalmazásának kérdésében ma, de különösen Lange, Hegins, Dringenberg, Busch, Wimpheling és később Melanchton Fütöp, a „németek nagy tanítója“ szereplésükben egészen kifejezésre juttattak két, pedagógiailag fölöttébb fontos dolgot: Egyik az, hogy nevelési rendszerükben az elemi ismeretek nyújtásától a felsőbb képzésig a gyermeket és benne az embert egész lényében fogták fel, átlátták, hogy a vallás és reáltárgyak tanítása nem zárják ki, sót kiegészítik egymást és a sikeres tanítás feltételéül azt tartották, hogy azok egy kézben legyenek. A másik az, hogy az elemi oktatás és egyetemképzés minden fokán súlyt helyeztek a valláserkölcsös nevelésre és ezt a nevelést a népiskolákban megnyugvással tették le világi tanítómesterek kezébe. A takarékosság ezélzata mellett bizonyára ez az elv vezérelte a főváros hatóságát is, mikor a hittan tanítását a tanítókra kívánta ruházni. Ámde bármenynyire üdvösnek lássék is, a tervnek pedagógiai okokból való megvalósítása és bármily nagy összeg megtakarítását eredményezzen is a tervezet, azt nem lehet és nem is volna czélszerű minden hely és körülménybe egyformán beilleszteni. Nem lenne kívánatos, sőt egyenesen káros volna azt az Isten-hegyi iskolánál megvalósítani. Itt csupán a katekizmus és biblia tanítására szorítkozó vallás oktatás kevés, mentői sürgősebben ki kellene egészíteni azt az egyházi szertartások megismertetésével és gyakoroltatásával. Ezt pedig tanító nem teheti. Iskolám növendékei és a budai hegyvidék egész népessége, egyrészt a közlekedési nehézségeknél fogva, másrészt mert nincs papunk, jóformán egész éven át el van zárva a templomtól, valláserkölcsi neveléséből hiányzik a leghatalmasabb eszköz : az Isteni tisztelet. Nélkülözi a nép azt a csodatevő forrást, mely az élet küzdelmei között meg-meg csüggedő és önbizalmát vesztő lelkét felemeli, megerősíti és az elvallástalano- dás útjáról Istenhez visszavezeti. Ijesztő mérvben terjed itt a baptismus. Számos gyermek megtagadja a katekizmus tanulását azon a czimen, hogy ő felekezet nélküli. És hogy az elvallástalanodás ós baptizmus terjedése a mise és egyházi szertartások nélküli vallásoktatással áll oki összefüggésben, semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az itt nagy számban levő protestánsok közül, a kiknek minden vasárnap istenitiszteletük van, egyetlen egy sem lett hive a baptis- musnak. Az Isten-hegyi iskolához tehát pap hitoktató kell és a gyermekek és nép részére mise és templomi vallástanitás mentői hamarabb. 5. A tanító polgármester által leendő kinevezésének nincs semmi köze a pedagógiához.
