Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-05-06 / 18. szám
8 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1901. május 6. Tanos Sándor a Práier-utczai iskola igazgatója. 1. A szaktnnitásnak tanitástani szempontból kétségkívül nagy előnye, hogy a tanító, ki esetleg több, némelykor ugyanazon fokú osztályban, ugyanazon tárgyat tanítja, magát ezen tárgy tanításába úgy begyakorolhatja, hogy ez által önmagának és a tanulóknak is nagy könnyebbséget sze'ezhet. Nem kell bíbelődnie az összes tárgyakkal és összes idejét 2—3 tárgynak mivelésére fordíthatván, a tanításban való jártasságát oly fokra emelheti, melyre egy más, minden tárgyat tanító, nem juthat. Nevelési szempontból azonban másként áll a dolog. Az elemi iskola czélja a nevelés és tanítás. Itt első sorban nevelnünk kell a gyermeket, tanítani csak másodsorban. A tanulók zöme a dolog természeténél fogva szegény szülők gyermekei, kiknek nevelésével a szülők nem törődhetnek annyira, hogy azok, ha a szülök ezen kötelességét az iskola nem teljesíti, meg ne romoljanak, esetleg el ne züll- jenek. A népiskolának tehát a nevelésre kell a fő- sulyt helyezni. Azt hiszem, nem kell bizonyítanom, hogy a nevelésnél egy ember könnyebben ér czélt, mint több. Sohasem hallottam még, hogy előkelő, gazdag emberek gyermekük mellé egynél több nevelőt alkalmaztak volna. Azt azonban igen is tapasztnltam, hogy gyermeke tanításához több tanítót hitt meg. így van ez az iskolai nevelésnél is. Az iskolában azonban a nevelést a tanítástól elválasztani lehetetlen. Belátták már a középiskolánál is s tudják, hogy a legideálisabb megoldás az volna, ha a középiskolában is egy osztályban egy ember taníthatna, de ez a dolog természeténél fogva kivihetetlen. A mig az osztályrendszer járja, a gyermek egy tanítót kap, ki naponként az egész tanitá-i időn keresztül foglalkozik vele, megtanulja ismerni tehetségét, jó és rossz tulajdonságait és ezek szerint vezeti a nevelés-tanítást. A szakrendszer mellett — mely nem is szakrendszer, a mint tervezve van, hanem gazdátlan osztályok felállításának rendszere — a tanítók heti 2—4 órában elvégzik a rájuk bízott tantárgy tanítását és sietnek osztályukba. Maradjunk csak az osztálytanitás mellett és iparkodjék a hatóság az eddigi rendszer szerint, a 1—2 fölös számú óra marad egy-egy osztályban, azoknak tanítását arra bízni, kinek a saját osztályában kevesebb az óraszáma és a gyermekek nevelése érdekében juttasson minden osztálynak oly osztályfőnököt, ki osztályában lehetőleg az összes tantárgyakat, de legalább is a tantárgyak zömét tanítja. 2. A székes-főváros az 1895-ik fizetésszervezéssel tanítóinak tisztességes megélhetési módot nyújtott. Az anyagi gondok a legjobb tanítónak is zsib- basztjük, sőt meg is bénítják a munkakedvét. Okvetlenül szükséges — az iskola szempontjából is, — hogy a tanítónak tisztességes megélhetési mód nyuj- tassék. A jelenlegi fizetések mellett ez megvan. Ha a tanítónak kezdetben küzdenie kell is, de a jövő reményében, mely jelenleg biztosítja, hogy bizonyos idő múlva, ha kötelességének megfelel, a tisztességes megélhetési módot eléri: szívesen tűr. Szándékosan irom, hogy tűr, mert 600 frt fizetéssel a fővárosban megélni, próbára teszi a türelmet. A tervezett módosítás esetén azonban a tanító nem tudhatja, mikor éri el ezen fizetési tokot és bizony nem 9—10, hanem 15—16, sőt több év múlva juthatna csak ide és addig 600—800 írttal kellene nélkülöznie. Nézzünk szemébe annak a sokszor hangoztatott mellékjövedelemnek is. Vannak iskolák, hol a tanítók nagyobb része 2—300 frt mellékjövedelemre tesz szert. Ilyen a 80—90 iskola között talán 4—5 van. Vannak ismét más iskolák, hol a tanitók átlag 100—150 frtot keresnek mellékjövedelemként; ilyen lehet 10—20. De van aztán iskola — a többi mind — hol a tanító egy garas mellékjövedelmet sem tud keresni. Ez, kérem, eddig igy volt. De a jövő évtől kezdve, a midőn az uj ismétlő-órai rendszabály lép életbe, ezen mellékjövedelem — az embernek nincs szüksége prófétai ihlett- ségre, hogy ezt mondhassa — felényire fog leapadni. A mellékjövedelem kimutatásánál figyelmen kívül hagytam az ipariskolai díjazást. Van közel 20J tanítója a fővárosnak, kik az ipariskolákban adott órákért évi 400 frt tiszteletdijban részesülnek. így tehát a 600 frtos tanító: 1000-re, a 800-as 1200-ra, az 1100-as 1500 frtra jön. De tessék meggondolni, hogy ezen munka, mely heti 10 órán át tart, a fáradságot és egészség-koczkázatot tekintve, fölér más 20 órai tanítással. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az elemi iskolai tanszemélyzet 8—900 tagja közül csak mintegy 200 jut ezen ipariskolai díjazáshoz. Ezeknél fogva a tanitók fizetési fokozatának tervezett módosítását méltánylalannak tartom. 3. A tanítónők képesítése a tanítókéval azonos ; kötelességük ugyanaz : tehát javadalmazásuk is kell, hogy ugyanaz legyen. Nem vagyok a nyakló nélküli, nőemanczipáczió hive, de képeseknek tartom a nőket úgy, mint a férfiakat a tanítói állás betöltésere. A nőknek tehát, kik erre rászorultak, alkalmat kell nyújtani, hogy tisztességes kenyérkeresethez jussanak. Elismerem, hogy a férjes nő a természet törvényei szerint nem felelhet meg tanítónői hivatásának úgy, mint a férjezetten, s azért nem tartom méltánytalannak, hogy az ily tanítónő kisebb javadalmazásban részesüljön, mint kartársai és kartársnői. 4. Hogy a hittant a tanító tanítsa, czélszerü és kivihető is volna, ha a vallástanitás nem volna a felekezetek törvényadta joga és kötelessége, a melyekről azok, meggyőződésem szerint, lemondani nem fognak és a mely törvényt, a mai viszonyok közt a törvényhozó testület megváltoztatni nem fogja. Hogy azonban az osztálytanítók hittant, az egyes felekezetek hittanját tanítsák, az képtelenség. A czélszerüséget és kivihetőséget oly valláserkölcsi tanításra nézve állítom, melynek alapja az összes felekezetek vallásában megvan. 5. Paeda ogiai szempontból van e jelentősége annak, hogy a tanítókat ne a tanács válaszsza, hanem a polgármester nevezze ki ? Paedagogiai szempontból semmi jelentősége nincsen akár a tanács választja, akár a polgármester nevezi ki a tanítókat. A fődolog, hogy jó tanítói legyenek az iskolának. Czike Ferencz az Isten-hegyi iskola vezetője. 1. A szaktanitás kérdésében az a véleményem, hogy a népiskola anyagát képező elemi ismeretek vezérszálai csak egy tanító kezéből indulhatnak ki és csak egy kézbe folyhatnak össze. Egy ember megfi
