Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-03-18 / 11. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1901. márczius 18. ____ Az építkezés pangása. (Okai, haszna és megszüntetése.) II. közlemény. Gondoskodás a főváros lakosságának és igy tulajdonképpen a székesfővárosnak jövőjéről: ezzel fejeztem be czikkemnek első részét és ezzel kezdem a másodikat, mert ennél fontosabb teendője most nem lehet senkinek, s az erről való gondoskodás volna a legnagyobb jótétemény, a miben az Ínségben sínylődök részesülhetnek. Ebben a rövid elmélkedésben — fájdalom — nem terjeszkedhetem ki mindazokra a teendőkre, a mik ebben az irányban üdvösek, sőt sok tekintetben nélkülözhetetlenek volnának s a milyenek például a megélhetésnek olcsóbbá tétele, hogy ne volnánk élelem tekintetében Közép-Európa legdrágább városának lakói mi, budapestiek, a kis állítólag „Európa éléskamrájának“ közepén lakunk; avagy társadalmi viszonyaink megjavítása, hogy ne kívánjon mindenki többnek látszani, mint a mi, okozván ezzel önmagának és családjának a romlását. .. stb. Ezek olyan közgazdasági és erkölcsi kérdések, a mik bármily fontosak is, ebbe a keretbe be nem vonhatók. így tehát csak az építkezési válsággal legszorosabb összefüggésben lévő tárgyakra térek ki és kere sem a módokat, a mikkel azon könnyíteni lehetne, vagy a melyekkel esetleg az egész válságot meg lehetne szüntetni. Mielőtt azonban egyenesen a tárgyalásba fognánk bele, egy kis kitérést kell tennem, a mely megvilágítja a később ajánlandók helyességét. Általánosan tudott dolog, hogy az építő-válla lattal foglalkozók, mindenek fölött pedig a nagyobbak, a kik a nagyszabású közmunkák végzésére vállalkozhattak, a nagy középitkezéseknek egy időbe esése következtében a magánépitkezések óriási föllendülésével, minden irányban a legnagyobb mértékben el voltak foglalva, elannyira, hogy akárhány nagy munkára korántsem jelentkezett annyi pályázó, mint a mennyit annak nagy arányainál fogva várni lehetett volna. S a jelentkezők jó része is magas árakat vett számítása alapjául, mert úgy sem törte magát túlságosan az újabb munka után, eléggé el lévén látva régebbivel. jzóval az igazi komoly konkurrenczia megszűnt. Ehhez járult még az is, hogy az olyan iparágak vállalkozói, a kik kisebb számban működtek Rudapes- ten, könnyebben egyesülhetvén ilyen czélra — egyszerűen kiosztották maguk között a közmunkákat s az esetleges öt-hat ajánlattevő közül csak egynek az ajánlata volt komoly, a többié csak azért adódott be, hogy a konkurrenczia látszatát megőrizzék. Az az egyetlbn komoly — aránylagosan a legolcsóbb — de még mindig mértéken felül drága ajánlattevő azután megkapta a munka kivitelét mérhetetlen kárára a székesfővárosnak. Ehhez a visszaéléshez járult még az, hogy azoknál a munkáknál, a miket a nagy vállalkozó urak kicsinylettek a maguk számára, akárhányszor rászorult a főváros igen kevéssé megbízható ajánlattevők munkájára is, a mi bizony megint nem volt se : ki másnak sem hasznára — a vállalkozón kívül. A válság beálltával azután mindezek az állapotok gyökeresen megváltoztak. Az építkezéshez szükséges anyagok ára általában nagyon megcsökkent. (A tégláé csaknem ötven százalékkal.) A munkaerő is jóval olcsóbb lett s a munka hiánya hovatovább már a „legnagyobbakat“ is rászorítja arra, hogy ajánlataikban mindezekkel a változásokkal számot vetve, a legolcsóbb árakon vállalkozzanak, ha egyátalán munkához akarnak jutni. A megbízhatatlan vállalkozók pedig csaknem mind eltűntek. Elsöpörte őket jórészt a készülő viharnak a legelső szele. És ők, még ha megmaradtak is részben, nem számítanak ilyenkor. Az ő idejük a munka megtorlódásának, a zavarosban halászás lehetőségének az ideje. A mikor olcsón vállalkoznak a legmegbízhatóbbak is, akkor nekik nincs többé mit keresniük. És ez a válság nagy gazdasági haszna. Most pedig gondolkozzunk róla, hogyan fordíthatná a viszonyoknak ilyetén megváltozását hasznára a székesfőváros, mint hatóság. És hogyan segíthetne a saját maga hasznával a főváros lakosságának tízezrein ? A feleletet az előrebocsátottak után általánosságban, azt hiszem, igen könnyű megadni : építsen a székesfőváros i st, mikor az építkezés olcsó. Ezzel magának szerez hasznot, tízezreknek ad munkát, a kik áldani fogják azért, mert — jól gazdálkodik. Tudjuk azonban — sajnos — a bajokat, a mik a nagyobbszabásu építkezések megkezdését hátráltatják s a mik az iskolaigazgatók lakásának tantermekké átalakítását és a legsürgősebben szükséges kiadások megszorítását okozzzák s a mely egy szóval fejezhető ki: pénztelenség. Ezzel tehát számolnunk kell és a lehetőségig ezzel az akadálylyal számolunk is és mégis az előbbi tanulságot vonjuk le újra : építsen a főváros most, mikor az építkezés olcsó ! Csak az a kérdés, mit kell ilyenkor építeni, hogy a réven nyert haszon a vámon el ne vesszen ? A felelet erre a kérdésre is egyszerűbb, semmint hinnők : fektesse be pénzét olyan építkezésekbe, a mik a főváros részére a legrövidebb idő alatt meghozzák a költségüket, jövedelmező, sürgős beruházásokba vagy olyanokba, a miket a főváros ad ki, de nem az fizet meg a maga pénzéből. Mindnyájunk előtt tudott dolog, hogy a székes- főváros lipótköruti telkei i nem tudott túladni és ha csak a harminczéves adómentesség kedvezményé-
