Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-03-18 / 11. szám
6 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1901. márczius 18. nek elvesztésével újabb kárt nem akar magának okozni, három éven belül építenie kell a telkekre bérházakat. Elhatározták a székesfőváros hatóságai már régebben, hogy a városligeti artézi fürdőt megnagyobbítják, építvén belőle olyan méretű fürdőt, a milyen a fővárosi kivánalmaknak s a forrás kitűnő tulajdonságainak megfelel. Az is bizonyos, hogy a Sárosfürdőt sem azért veszi meg a közmunkák tanácsától, hogy a „Bp. H.“ névtelenje ezentúl a közmunka- tanácshoz intézett hirdetését igy alakítsa át : „A székesfővárosi tanács hat év óta ereszti a Dunába a Sárosfürdö áldásos vizét.“ Ezek a befektetések, a mik első tekintetre megragadták a figyelmemet, mint fölöttébb hálásak, mert a befektetés költségeit csakhamar amortizálnák; megközelítenénk általu k mindnyájunk vágyát, hogy végre forrásainkat kellőleg kihasználjuk és a gyógyulást kereső közönség idevonásával még általános gazdasági haszonnal is járnának. De említettem még valamit. Olyan munka elvégeztetését, a mely a székesfővárosnak még csak pénzébe se kerülne ! Megmondom, miért hivatkoztam eire is. Pár éve elhatározott dolog lett, hogy a Kelenföld egy részét gyárváros ez áljainak megfelelően rendezik és oda igyekeznek kitelepíteni a hirtelen terjeszkedő városból mind jobban kiszoruló gyárakat. A hely erre a czélra — a Duna mellett — nagyon megfelelő. Telket vett ott csakhamar a Pesti Hengermalom, sőt oda helyezte át telepét most már két régebben fönnálló gyár is : a Rökk István gépgyára és a Perei és Schacherer-féle kábelgyár is, nagy ősz- szegeket fektetve bele az uj építkezésekbe. A gyárak természetesen a munkások tömegét vonták magukhoz és kilátás volna arra, hogy az ott alakulandó gyárváros megtegye a kifejlődéséhez szükséges első lépéseket, ha nem volna ennek egy nagy akadálya. A szóban forgó terület ugyanis magas vízálláskor mindig (vagyis évenként legalább kétszer) viz alá kerül. Ennek megakadályozására gátat kell építeni s e gát építése már elha'ározott dolog. Az építés költségeit a telektulajdonosok között fogják megosztani, tehát a fővárosnak ez az építkezés semmibe se kerül. Sőt, ha jól értesültem, már a tulajdonosok kérték, sokalván a hallgatást, hogy ők maguk végeztethessék az építést, de erre engedelmet nem kaptak. Pedig ez a munka most aránylag kevés költséggel járna, okozná pedig a következő ha znokat: munkát adna egy sereg embernek a gátépítés, ennek befejezése után pedig a környéken — a szükségnek megfelelően — munkáslakások épülnének, a miknek épülését eddig a viz rendszeres behatolása tette lehetetlenné s a melyeknek fölépítése újra sok embernek adna kenyeret és megszüntetné azt a tarthatatlan állapotot, hogy a már fölépült gyárak munkásai Albertfalván és a dunabalparti városrészekben legyenek kénytelenek lakni, távol a műhelyektől, a hol foglalkozást találtak és fognak ott bizonyára rövid időn belül újabb gyárakat is építeni, mihelyt a viszonyok véglegesen rendeződnek. És ilyen eset talán másutt is fordul elő, nemcsak Kelenföldön. Ezekkel sietni kell és minél előbb végre kell hajtani valamennyi ilyenféle munkákat. Most még csak arra kívánok ráutalni, mekkora megtakarítást érhetne el a székesfővárosi tanács, ha az előbb említett hasznos befektetéseket minél előbb végrehajtatja, még akkor is, ha aránylag valamivel nehezebben jutna is pénzhez a mostani viszonyok között. Megczáfolhatatlan tény, hogy 1896-tól máig az építkezés költségei ugyanolyan épületnél 20-22 százalékkal csökkentek, úgy hogy ha a fürdőépitésekre, a bérházak építésére stb. ezelőtt 4 évvel mondjuk öt millióra lett volna szükség, ez ma alig kerülne többe négy milliónál. Az egy milliónyi különbözet a befektetésben pedig oly összeg, hogy ahhoz képest a pénzszerzés esetleges nehézségei alig jöhetnek számításba. Azt pedig nem szűnhetünk meg eleget ismételni, hogy a kínálkozó és könnyen kiaknázható al kálóm csak úgy lesz meg, ha a közmunkák végrehajtásához azonnal hozzáfognak. Egy-kót év már nagyon sokat fog változtatni a viszonyokon, mig a főváros pénzügyi helyzetén aligha. Nagy eredményről van szó, azt pedig senki sem vonhatja kétségbe, hogy a jelzett közmunkákra sürgősen szükség van, a halogatás tehát nem jelentene semmi egyebet, mint kárt és veszteséget. Tudjuk, hogy a főváros ilyen értelemben már elvi határozatokat hozott is, csakhogy ez mind semmi akkor, a mikor nem csak tervezgetés kell hanem tett, gyors és bátor cselekvés szükséges. Végre, hogy ezeknek az építkezéseknek az olcsóbb építésen kívül mekkora hatásuk volna a válság megszüntetésére nézve és milyen készpénz-haszonnal járnának közvetve még ezenkívül, nem tekintve a fő- czélt, hogy a munkátlanok ezreinek kenyeret adnának vele, azt befejező czikkemben szándékozom kifejteni. Segély a karmelitáknak. A karmelita rend angyalföldi zárdájára a főváros 2388 korona 15 fillért vetett ki kövezési járulék czimén. A rend az összeg elengedéséért folyamodott a tanácshoz, mire a tanács a kövezési járulék összegét rendkívüli segély czimén megszavazta a kérelmezőknek. A tanács határozatához a közgyűlés is hozzájárult. A belügyminiszter a főváros határozatát jóváhagyta.
