Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-03-11 / 10. szám
IV. évfolyam 1901. Budapest márczius II. 10. szám. KÖZIGA ZGATA SI HETILAP Előfizetési ára; Egész évre .............................................. Félévre .................................................... Sze rkeszti es KIADJA 12 Kor. 6 Kor. DR- BARTHA SÁNDOR. Szerkesztőség És kiadó ; IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám.' A Sárosfürdő megvétele. Ha valaki elolvassa a huszadik század hajnalán, a főváros törvényhatósági bizottságának legutóbb tartott közgyűléséről szóló tudósítást és nem kiáltja fel önkénytelenül, hogy Mucsa, akkor az az olvasó vagy zulakaffer, vagy pedig süketnéma. A főváros évtizedeken át parlagon hevertette a legfőbb jövedelemforrásokat, s nemcsak kihasználni nem tudja azokat, hanem nagy mulasztásokat követett el olyan fontos, általános érdekek ellen is, a melyek szolgálatával pedig a nemzetnek, a közönségnek egyaránt javát moz- ditotta volna elő. Ezek a panaszok évek óta ismétlődnek minden oldalról, még pedig fokozatosan. Miért nincs idegen-forgalom, miért nem lehet kiaknázni a meglevő ritka természeti adományokat; miért nem tud Magyarország székesfővárosának gyógyitó-fürdöiröl a határon túl senki, semmit? Miért nincs ezeknek megfelelő jövedelmük, miért kicsiny a látogatottságuk, miért van nagyrészük az ismeretlenség homályába légmentesen elzárva, a helyett, hogy az emberiségnek szolgálatára és gyönyörűségére lennének, a tulajdonosának pedig illő hasznot hajtanának? Nem akarunk szódagályból élösködni. Nem folytatjuk ezt a végnélküli sorozatot, hanem elkezdjük mindjárt a dolog végén. A Sárosfürdő csudáiról öregapáink regéket meséltek. Csudás hatását láthattuk még elvétve magunk is. Elvétve, mondom, mert a jó öreg fürdő külső berendezése a közönséget elriasztotta magától s igy csak a végső szükségben keresték fel. Hányszor sóhajtottunk fel, egy-egy bámulatot keltő eredmény után, hogy: hej be ki is lehetne ezt az Isten áldását használni, ha úgy nem sajnálnák tőle egy kicsit a íáradságot, no meg a garast. Mert bizony áldozat, befektetés nélkül, önmagátólmi sem terem a világon. A sült galamb nem repül a szánkba, mint azt már szintén az imént felidézett jó, öreg nagyapáink apodikticze kijelentenék. És én uramfia ennek a mi tátott szájú fővárosunknak mégis belerepül a sült galamb a szájába. S mit tesz vele? Aggodalmaskodva összecsapja a száját, mert megijed tőle, hogy egy piczike csontszilánk a torkán talál akadni. A közmunkatanács, a pénzügyminiszter felülmúlhatatlan előzékenységgel, aranytálczán kinalják Budapest székesfővárosnak a természeti áldások egyik legritkább példányát. Maga a főváros elismeri, hogy a Sáros- fürdőért kért vételár nem csak méltányos, hanem határozottan kedvező. A gavallér miniszter nem köt ki semmi feltételt, nincs határidő a felépítésre, — de ha építenek, kínálja a harmincz évi adómentességet. A fővárosnak kevés a pénze? Kérem, elfogadjuk a részletfizetést. Ennél elözékenyebb, uriasabb ajánlatot rég nem viselt magán hivatalos aktapapiros! A főváros szeretné a fürdőt. A vételár nem számit, ellenben ha más építené fel, tönkre tehetné vele a Rudast, a melynél amaz jobb, gyógyító hatása erősebb, vizbösége nagyobb.
