Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-03-11 / 10. szám
4 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1901. márczius 11 Mégis a törvényhatósági bizottság, a mikor a tanács és az eiökészitö bizottságok kellő tanulmányozás után elébe terjesztették az ügyet s lelkesen ajánlják a ritka fürdő megszerzését, kicsinyeskedő aggodalmakkal áll elő és mesterséges módon igyekezik a megoldást elodázni, az akuttá vált kérdést a napirendről leszorítani. Minden természetes következtetés szerint azt várná az ember, hogy kapva-kapnak a méltányos ajánlaton s a helyett olyan hangok emelkednek, a melyek teljesen alkalmasak rá, hogy kedvét szegjék minden jóravaló törekvésnek. Hihetné-e valaki, hogy akadt a főváros közgyűlésének olyan — nem is jelentéktelen szavú tagja, a ki a Sárosfürdö felélesztését szükségtelennek tartja, a ki a megvásárlását czéltalan pénzügyi tehernek nyilvánitja ? Hiszi-e valaki, hogy komoly és intelligens bizottsági tag érvelt a becses forrás megvásárlása ellen azzal, hogy a főváros ne csináljon önmagának, tudniilik a Rudas fürdőnek, konkurrencziát. És ki hiszi el végre, hogy a főváros törvényhatósági bizottsága higgadtan hallgatta végig ezt a szűk átókörü, vandal beszédet és nem zudult fel ellene, hanem elfogadottegy se hideg, se meleg halasztó inditványt ? ! Óh uraim, vessünk véget ennek a korlátolt, garaskodó régi gazdálkodásnak. Budapest kinőtte már magát és kinőtt az ilyen gondolkozás, a régi Pest békés, korlátolt sváb burgereinek eszmemenete alól. A mai délczeg, ifjú főváros csakugyan nem áll messze a világvárostól. — csak épen ez a — bár becsületes — de régi, avult köntös rí le róla. A czafrangjai kötik még gúzsba a tagjait, s akadályozzák meg, hogy szabadon a lábára állhasson. Ne siránkozzunk örökké és jajgassuk tele a világot és a magunk fejét a szomorú pénztelenség rémjeivel, hanem gondolkozzunk egyszer már magunkhoz méltóan, — ha tán merészen is — de szabadon és elevenen. Azon törje a fejét a közgyűlés, arra komprimálják össze a tehetségük javát a hozzáértő férfiak, hogy miként hozzuk helyre régi bűnünket, mint keltsük igazi, pezsgő életre Istenadta kincsünket, hogy aknázzuk ki annak áldását az emberiség javára és önmagunknak hasznára és dicsőségére ? Mint alkotunk az uj, modern Náros-fürdö- böl, az egész világ szenvedői számára búcsú- járó helyet, hogyan csöditjük ide a külföld tehetősebb betegeit, a kik áldják majd a magyar földből fakadt gyógvitó-forrás csodás jótéteményét és tele vigyék az egész müveit világot a magyarok fővárosának szépségének, dicsőségének hirével. Ezt cselekedjék, vagy legalább kisértsék meg, hatalmas jó urak s akkor tesznek jó szolgálatot. A mikor pedig nagy dologról van szó : akkor a kicsinyes okvetetlenkedök búj doboljanak el és ne kötözgessék a vigan haladó szekér kerekét czérnaszálakkal. A pályaudvarok kihelyezése. A fővárosi pályaudvarok kihelyezésének kérdése az utóbbi időben csaknem állandóan napirenden van. Érdekes tünet, hogy a nagyfontosságú ügygyei nem annyira a hatóságok törődnek, mint maga a társadalom nem hagyja nyugodni. Legnagyobb érdemei e téren csakugyan a magyar mérnök és épitész-egyesületnek vannak, amely igen figyelemreméltó tanulmányok és úgy tudományos, mint praktikus értékű vitatkozások utján igyekezik a felmerülő kombinácziókat tisztázni és a tervezgetéseknek legalább is általános szempontból bizonyos irányt és szilárdabb alakot adni, hogy a hatóság már határozott bázisra állhasson, midőn a mindinkább aktuálissá váló közérdekű ügygyei hivatalos utón is foglalkozni fog. Valóban elismerés illeti az egyesületet e téren is kifejtett munkásságáért, melynek eredményeit — közvetlenül nyert tudósitás alapján — a következőkben ismertetjük : A mérnök- és épüész-egyesület legutóbb t rtott ülésén folytatólag tárgyalás alá vette a fővárosi pályaudvarok kihelyezésének sokat vitatott kérdését. Az ügy eredeti előadója Ziélinszky Szilárd magánmérnök ismertette az ügyet és igen érdekes előadást tartott a külföldi nagy városok pályaudvarainak elhelyezéséről, így elmondta többek közt, hogy a párisi uj pályaudvar a város közepén, a Szajna partján, a Louvre épületével szemben épült. Bizonyltja ez a példa annak az elvnek a helyességét, hogy a pályaudvarokat lehetőleg a városok szivébe kell bevinni. A tanulságos előadást élénk vita követte, melynek eredményekép az egyesület a következő határozatot hozta: A magyar mérnök- és épitész-egyesület a nyomás tó ipari pangás enyhítésére és az ebből fejlődhető gazdasági válság megelőzése érdekében feltétlenül szükségesnek tartja, hogy sürgősen nagyobb közmunkákat végeztessenek avégből, hogy a főváros személyforgalmát emelhessék, a pályaudvarok kihelye
