Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)

1901-03-04 / 9. szám

1901. márczius 4.

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS

5

mindegyiknek van itt egy-két jó embere, kik őket néha napján segélyezik, meg azután valami aprólékos foglalkozással némi keresetre mégis csak tehetnek szert, — ismeretségük, megszokottságuk ideköti őket. Van közöttük, a ki évtizedek óta nem fordult meg illetőségi községében, vagy éppen hírét se hallotta annak soha.

Gyakori az ilyen eset az özvegyasszonyoknál, a kiknek férjük valamikor legénykorában felkerült a fővárosba s itt megházasodott. Az asszony idevaló származására is, meg talán Rákospalotán túl nem volt világéletében. Az ura, a ki valahová, messzi vidékre való, — szegény ember létére adót soha sem fizetett s Rudapesten újabb illetőséget nem szerzett. A nő követi férje illetőségét, igy került törvény szerint az özvegy valahová Száldohágy község kötelékebe. Mit keressen ott 70—80 éves korában az a szegény elhagyott teremtés, aki azt se tudja mi fán terem az ő illetőségi helye? iMásrészt jól tudják, hogy odahaza való hatósági segélyezésük mindössze abból fog

állani, hogy községüktől koldulási engedélyt fognak nyerni. — Az elöljáróságnak nincs módjában ezeket az egyéneket hazatolonczoltatni,

mert erre egyrészt nem is az elöljáróság, hanem a rendőrség toloncz- és fogház-ügyosztálya illetékes, másrészt azonban az illetők sem kolduláson, sem csavargáson rajt nem érettek, munkakerülőknek nem nevezhetők, vagyis egyáltalában semmi olyat el nem követtek, mi a toloncz-ügyi szabályzat értelmében kényszertolonczoltatásukat maga után vonhatná.

Még furcsább az eset az özvegyre vagy az árván, elhagyottan maradt budapesti születésű gyermekre nézve, ba elhalt férje, illetőleg szülője külföldi illetőségű, tehát nem magyar állampolgár. Ilyenkor annak szükségessége következik el, hogy az illetőt hazaszállítsák törvényszerinti honába, a melyhez azonban semmi néven nevezendő természetes kötelék nem fűzi. Azt az egyet azonban el kell ismerni, hogy az osztrák hatóságok, melyek egyébként épen nem ismeretesek előzékenységükről vagy szívességükről, -— ilyen esetekben tűrhetően korrektül járnak el. Hosszú nógatásra, sürgetésre ugyan, de nagy nehezen mégis csak hozzájárulnak a helyben való segélyeztetéshez s lassanként megtérítik az előlegezett segélyösszegeket.

A magyar községeknek a hazatolonczoltatás iránti kívánsága, illetve az előlegezett segélyösszeg megtérítése ellen való tiltakozása pedig annál is inkább visszás, mert egy fennálló miniszteri rendelet szerint a községek ilynemű tiltakozása figyelembe nem veendő és szükség esetén az előlegezett segély- összegek megtagadott megtérítése miatt a felettes közigazgatási bizottságnál, ennek eredménytelensége esetén pedig a belügyminiszternél panasz emelendő.

Ideje volna tehát, ha a belügyminiszter körrendeletét felújítva a községeket ebbeli feladataik teljesi tésére szigorúan utasítaná, mert a mostani sok hatósági irka-firkától és veszekedéstől nem laknak jól az éhező szegények.

A talált gyermekek védelme.

Midőn a képviselőház pénzügyi-bizottsága csak a napokban egyhangú helyesléssel fogadta az állami gyermek-menedékről szóló törvénytervezetet, nem lesz érdektelen, ha a rendőrség múlt évi működéséről kiadott jelentésből rövid kivonatban ismertetjük a gyermek védelem hiányossága tárgyában szerzett észleleteket.

I. Lelencz-ügy.

Múlt évben az állami rendőrség a fehérkereszt- egyesületnél egy lelenczet sem helyezett el, hanem valamennyit a budapesti első gyermek-menedékhelybe vitték, még pedig: fiulelenczet 13 at, leánylelencze 10-et, összesen 23 volt tehát a lelenczek száma, mig 1898-ban a létszám 32, 1897-ben pedig 40 volt.

Maga a főkapitány is az emlitett két egyesület működése üdvös hatásának tulajdonítja azt az örvendetes körülményt, hogy a lelenczek száma évről-évre csökken.

II. Eltévedt gyermekek.

Eudapesten az eltévedt gyermekek szüleinek vagy hozzátartozóinak kinyomozását a dolog természete szerint szintén az állami rendőrség teljesiti. Az utczai őrszem mindig ahhoz a kerületi kapitánysághoz viszi az eltévedt gyermekeket, a melyiknek területén találta. A kerület aztán értesíti úgy a főkapitányságot, mint a többi kerületi kapitányságot. Ugyanezt az eljárást követi a rendőrség, ha valaki egy eltévedt gyermek nyomoztatását kéri.

Alig van eset, hogy ez az eljárás eredményre ne vezetne. Ha talált gyermek szülői vagy hozzátartozói félnapon belül nem jelentkeznek, akkor a gyermeket további gondozás és eljárás végett az illetékes elöljáróságnak adja át a rendőrség, a főváros teendője csak ekkor veszi kezdetét; a szülök vagy hozzátartozók rendőri nyomozása azonban egyidejűleg folyik.

1899-ben a rendőrség csak 12 eltévedt gyermeket talált és 7 eltévedt gyermek nyomozását kérték a szülők ; minden esetben azonban a nyomozat sikerrel járt.

III. Dajkaságba adott gyermekek.

Minthogy az ilyen gyermekeket szüleik többnyire a legközelebbi falvakba adják ki gondozásra s minthogy a szülők aztán hollétüket a fizető kötele-