Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-02-25 / 8. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1901. február 25. E6 tan fogta fel a közegészségügyi törvény intenczióit és magának a közegészségügynek mindennél fontosabb érdekeit ; s minél inkább emelkedik ki a székesfőváros törvényhatósága a közkórházak létesítése és fenntartása körül reá háram'ó törvényszabta kötelességek példás teljesítésében: annál szembetűnőbb az a közöny, a melylyel a megfigyelő-osztály irányában viselkedik és annál elhagyottabbnak látszik az elmebeteg-megfigyelő osztály, melynek modern berendezéssel való létesítése és fenntartása pedig nemcsak hogy ép oly fontos, s az elmebetegek számának sajnosán tapasztalható állandó emelkedése folytán fontosságában mindinkább növekedő érdeket képez, mint a közkórházak egyéb osztályai, hanem az a törvényhatóságnak szintén egyik elsőrendű, törvényszabta feladata is. A törvényhatóság a kórházi ügyet eddig — úgyszólván — egyoldalulag kezelte. Mindent megtett, a mit a közegészség- ügy érdekében meg kellett tennie, sőt az általános érdekre való tekintettel többet tett, mint a mennyit tennie kötelessége volt, mert az ország szivében, az orvostudomány hatalmas tanintézeteitől környezve a székesfőváros a tudomány előrehaladásával lépést tartva rendezte be kórházait, csak egyre nem volt kellő tekintettel: a megfigyelő-osztályra. Erre az osztályra nem fordított kellő figyelmet, azt árván hagyta, mintha félt volna ezt az osztályt a szükségletek arányában fejleszteni, nehogy szánakozó szívvel legyen kénytelen szemlélni, hogy mily rohamosan növekszik az elmebetegek száma és a társadalmi viszonyok, az élet nehéz küzdelmei mily sok áldozatot követelnek, a kiknek részint gyógyító helyük, részint pedig utolsó állomásuk az idegbeteg- és elmebeteg-megfigyelő osztály. Miként azonban a sebeket is csak addig viselhetjük leplezve, a mig az égető kin ajkainkat panaszra nem készteti, épen úgy az idegbüjosokat és elmebetegeket sem lehet már a jelenlegi szűk és a tudomány haladásához mérve teljesen meghaladott és alant álló berendezésekkel felszerelt kórtermekbe szorítani, mert számuk és állapotuk már hangosan követeli a megfigyelőosztály modern berendezését. A székesfővárosi közkórházak reform-munkája tehát befejezettnek nem mondható. A még megoldandó kérdések közül a legégetőbb, mert legsürgősebb elintézést igényel, a megfigyelőosztály czélszerü elhelyezésének, illetve, a most még „provi- zoriusan,“ egy budai bérházban elhelyezett s a legprimitívebb igényeknek meg nem felelő osztály helyett egy a modern követelményekhez mért, a székesfőváros többi kórházaihoz méltó elmebe eg-osztály létesítésének kérdése. Csaknem minden nagyobb európai város rendelkezik már ily kórházi jelleggel biró intézettel, mely a város területéről beszállított, a közbiztonságot veszélyeztető elmebetegek lehetőleg gyors elhelyezésére és kórházi ápolására van hivatva. Nem méltó ennélfogva székesfővárosunkoz, hogy ily fontos czélra szolgáló intézményt a jelenlegi „provizorius“, mondhatni szégyenletes állapotában, mely már több mint 10 esztendő óta változatlanul fennáll — továbbra is meghagyjon. A székesfőváros elmebetegeinek elhelyezése már kezdettől fogva nem volt kielégítő. A megfigyelő-osztály immár több mint felszázados múltja a régi Rókus-kórházban vette kezdetét ugyanis már ekkor a szükség parancsoló szava az elmebeteg osztályt a Duna balpartjára utalta s itt találtak felvételt a főváros elmebetegei egészen 1899-ig, a midőn — egy sajnálatos véletlen következtében más alkalmas pesti épület híján — a megfigyelő-osztály ideiglenesen egy budai bérházba helyeztetett át. Elénk emlékezetünkben vannak még a Rókus-kórházban levő elmebeteg-osztály tűrhetetlen viszonyai, melyek a kezdet nehézségeiről tesznek tanúságot. A hetvenes évek végén még csak 40 ágyra berendezett osztály a többi kórházi osztályokkal közös épületben, a legprimitívebb módon volt elhelyezve; a betegek kényelméről, de sőt a legegyszerűbb köz- biztonsági intézkedésekről szó sem lehetett. A rohamosan gyarapodó főváros igényeinek az ily osztály természetesen csak a legnagyobb kalamitások árán felelhetett meg ; a minduntalan ismétlődő panaszok és kellemetlenségek időnkint kisegítő, a már-már tűrhetetlen állapotokon javítani akaró intézkedésekre szolgáltattak alkalmat: de ezek mindig csak a toldás-foldás jellegével bírtak, és igy a viszonyok szanálására nem vezethettek. Ezen intézkedések legszerencsétlenebbje kétségkívül a már fentebb érintett áthelyezés volt a Duna jobb partjára, melynek következtében a megfigyelő-osztály mostani helyzetébe, egy budai bérház ad hoc berendezett helyiségeibe került bele. Ez az áthelyezés, mely az 1888. évi május 9-iki közgyűlésen vált határozottá, csak provizorius jellegű intézkedés, illetve, minthogy a pesti oldalon alkalmas épület nem állott rendelkezésre, a viszonyok állítólagos kényszerhatásának folyománya volt. Kitűnik ez a székesfőváros tanácsának a nagym. belügyminisztériumhoz intézett 1888. jul. 23-án kelt, 12,443. számú jelentéséből, mely szerint: „a budai oldalra pedig a megfigyelő-osztály tényleg csakis s végső szükség press- sziója alatt helyeztetik át ideiglenesen, minthogy arra való házat a pesti oldalon 'alálniés szerezni minden iparkodás daczára nem sikerült. Csakis ezen indokolás alapján nyerte el az áthelyezést elrendelő közgyűlési határozat a nagym. belügyminisztérium jóváhagyását (1888. jul. 30-án, 50,159/VIII. sz. alatt), mely alkalommal a belügyminiszter hangsúlyozza, hogy „a szóban levő elmebeteg-osztálynak ezen berendezését egészen ideiglenesnek tekintem s a főváros közönségének idevonatkozó határozatát csak a fenforgó viszonyok kényszerhatása folytán hagyom jóvá ; minthogy továbbá a közérdek szempontjából kívánatos, miszerint a fővárosi közkórházak elmebeteg-osztályának berendezése méntől rövidebb idő alatt minden jogos kívánalomnak megfelelőleg véglegesen szerveztessék és végre minthogy kívánatosnak látszik, miszerint ezen közkórházi elmebeteg-osztály, a mennyire lehetséges, a főváros népesebb felében rendeztessék be, mindezen indokok folytán felhívom a főváros közönségét, hogy teljes buzgalommal hasson oda, hogy a kérdés mentői rövidebb idő alatt végleges és minden jogos érdeket teljesen kielégítő megoldást nyerjen.“ így került a megfigyelő-osztály Budára, ugyanazon átalakított bérházba, melyben a „provizórium“ daczára még most is
