Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-02-25 / 8. szám
1901. február 2&. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 5 ezeket a munkákat a főváros házilagosan végeztette a gazdasági hivatal utján, — a tanács azonban azt reméli, hogy kevesebb költséggel tisztábban lehetne tartani a hivatalokat, ha a tisztogatást magánvállalkozóval intéztetnék el. íme tehát nem felel meg a házi-kezelés, — hanem jobbnak látszik a vállalatba adás. Kinek van igaza ? A szemétszállítás ügyében, — a mely elvégre is egészen specziális kérdés, bőven kifejtettük volt véleményünket. A köztisztasági bizottság nem csinált nagy kázust az esetből. Egyszerűen úgy gondolkozott, hogy ha a köz- tisztasági hivatal vezetője azt állítja, hogy bizonyos összegért el tudja végeztetni a kívánt munkákat, ám tegye meg; próbálkozzék meg a feladattal, hátha sikerül neki. Ha pedig nem talál sikerülni, mindig akad v állalkozó. ügy hisszük, hosszadalmasak lennénk, ha ezzel szemben azt erősitgetnők, hogy efféle százezrekre terjedő kérdésben nem szabad megokolatlan és komoly alapot nélkülöző kísérletekbe bocsátkozni. A bizottság feleljen róla, hogy mint végzi a dolgát. A véleményeket pedig mindenkor tiszteljük, ha nem is értünk egyet velők. Az ügy egyébként még elég fórumon megy keresztül s nincs okunk meg nem bízni a tanács alaposságában. A mi azonban a hivatalok tisztogatását illeti, valóban bámulatra késztet a főváros terve. Semmi okot nem ismerünk, a mi azt mutatná, hogy a házilag végzett tisztogatás nem olcsóbb, mint a vállalatba adás. Már megint olyanforma hatást tesz ez a tervez- getés, mint a gyufán takarékoskodó zsugori ember eljárása. Egy igaz : a főváros házilagosan tisztogatott helyiségei — tisztesség ne essék, szólván — piszkosak és elhanyagoltak. A por vastag rétegekben ül a bútorokon, az ablakok megcsufolják a fizikát, mely átlátszóknak állítja azokat. A szolgák édes keveset törődnek a tisztogatással, — van dolguk elég, meg kell vallani, — de nem kevésbbé hanyagok is általában. Úgynevezett nagytakarítás ritkán van ; a poros akták, jövő-menő felek közt pedig hamarosan nyoma vész a tisztogatásnak. Ha tehát a vállalkozó-rendszerrel ezt az állapotot- meg tudják változtatni, — jól teszik, de hogy még olcsóbb pénzért sikerüljön ez, mint mostanság, a mikor takarékosságból a minimumra szorítják a tisztogatást — azt bizony már kötve hisz- szük. Úgy látszik kapkodunk, uraim, s a szalmaszála a nagy igyekezetben gerendának nézzük. Az uj megfigyelő-osztály. Nem múlt el hosszú idő azóta, hogy a budapesti megfigyelő-osztály szánalmas állapotával e lap hasábjain foglalkoztunk s feltártuk azt a rémes helyzetet, melyben ez a humanitárius és közegészségi szempontból egyaránt elsőrangú intézet sínylődik. Sürgős orvoslást kértünk akkor a nyilvánvalóvá lett állapotok számára A vallás- és közoktatásügyi minisztérium megbízottjai és a főváros illetékes kiküldöttei hosszabb idő óta foglalkoznak uj elmebeteg-megfigyelő osztály létesítése és annak egyetemi oktatással leendő kapcsolatba hozatala kérdésével. A bonyodalmas i érdéshez a legutóbbi napokban tudós szakférfiú szólott hozzá, mondhatnék szokatlanul alapos, nagy tudással és szakértelemmel megirt terjedelmes memorandumában. Dr. Laufenauer Károly egyetemi tanár, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium egyik megbízottja intézte ezt az emlékiratot a főváros tanácsához, illetőleg annak közegészségi ügyosztályához. Jól esik látnunk, hogy hangsúlyozott véleményünknek mennyire igazat ad a tudós szakértő, s jól eső tapasztalat számunkra az is, hogy kitartó törekvésünk eredménytelenül nem marad. A Laufenauer professzor emlékirata mint olvasmány is érdekfeszitő. Szeretnék teljes egészében közreadni, de igen nagy terjedelme megakadályoz ebben. Ezért tehát csak főbb vonalaiban ismertetjük, s néhány kiválóan közérdekű részletét idézzük: * A székesfőváros a lefolyt évtizedben — írja Laufenauer tanár — a közegészségi intézkedések egész sorozatát létesítette melyek közt első helyen az uj közkórházak ragadják meg a figyelmet, mint oszlopos hirdetői a székesfőváros áldozatkészségének s mint oly intézmények, melyek a külföld bármely metropolisával is minden tekintetben kiállják a versenyt. E közkórházakban mindennemű betegek, szem-, fül-, gégebajosok,bélés sebészi betegek, szülőnők stb. m nden nehézség nélkül felvételt találhatnak és kifogástalan kó.házi ápolásban részesülhetnek ; a közönség elismeréssel adózik a betegek kényelmes, hygienikus elhelyezése s kitűnő orvosi kezeléseéit, a közmegelégedés általános s teljesen indokolt. Minél jobban gyönyörködünk azonban a székesfőváros legújabban épített közkórházainak valóban fejedelmi bőkezűséggel létesített berendezéseiben, minél jobban szólal meg bennünk az elismerésnek méltó szava a fölött, hogy a székesfőváros, mint a közkórházak fenntartója, mily nemesen és hivatot-
