Magyar Székesfőváros, 1901 (4. évfolyam, 1-47. szám)
1901-02-25 / 8. szám
4 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1901. február 25. Szép és dicséretes dolog a takarékoskodás, de ennek a czégere alatt nem lehet a társadalomnak, sem pedig egy olyan sok ezer tagot számláló testületnek, mint a főváros tisztviselői kara, a legelemibb érdekeit ok nélkül és döly- fösen megtámadni. Ezt a fővárost nem rákok és nem vakok vezetik. Vissza fogják verni mindenkor az olyan támadást, mely évtizedek munkáját akarja egyszerűen rombadönteni. Ugyan tekintsünk csak néhány példát. Polonyi ur a tanácsosok számát akarja csökkenteni, de nem gondolja meg, hogy a fővárost kormányozni kevesebb erővel nem lehet; és nem veszi lelkiismeretére azt a felelősséget sem, hogy azzal a főváros tisztviselői személyzetének az előrehaladását tetemesen megnehezítené és igy egész sereg embert, a kik a status quo alapján léptek ebbe a testületbe, felültet, hogy ne mondjuk, megrövidít. Az igy elért takarékosság végtére is relativ dolog. Megnehezíteni egy testületnek az existen- cziáját azért, hogy ezzel a közösségnek terhein enyhítsenek, nem eredmény és nem jó szolgálat. Ha azt a pőtadót, a minek a kivetését a defi- czit eltüntetésével el akarják kerülni, a fővárosi tisztviselőkön veszik meg, ezzel nem köny- nyitenek a közterheken, hanem a legnagyobb igazságtalanságot követik el. Ott van a vasúti ügyosztály. Hát nem a közgyűlés viharzott Polonyi úrral egyetemben két évvel ezelőtt azért, hogy a főváros közlekedési ügyeit más dolgokkal foglalkozó ügyosztály mellékesen intézi el; nem ők Követelték a külön ügyosztály felállítását, mert átlátták annak szükségességé? Most pedig egyszerre felesleges a Közlekedési ügyosztály ; miért ? mert Polonyi urék valami újat akarnak cselekedni s egy tanácsnoki fizetést akarnak megspórolni. Az persze mellékes, hogy ha a főváros ennek következtében majd esetleg százezrekig károsodhatik és a legfontosabb érdekei figyelmen kívül maradnak. Még nagyobb abszurdum a jog- iparés rendészeti ügyosztály megszüntetése. Azé az ügyosztályé, a melynek olyan fontos ügyköre van és a mely évenkint átlag 20.000 ügyiratot intéz el. Ugyan kifogja ezt a munkát végezni? Csak tisztviselő kell hozzá, a kit fontos munkaköre arányában megfelelően díjazni is kell. A agy talán az ügyosztály munkaanyagát a tiszti ügyészségre bízzák ? Hiszen ez a tanácsnak alárendelt hivatala, de még ha keresztül is lehetne vinni, akkor is az ügyészségnek a személyzetét kellene tetemesen szaporítani, a minek a pénzügyi eredménye ugyanaz lenne, mint az ügyosztály fentartása. Hát akkor mi szükség az igyekezet ilyen grup- pirozására ? Egyenesen képtelenség a délutáni hivatalos órák emlegetése. Hál’ Istennek az egész világ haladt már nálunk is annyira, hogy a külföld mintájára nagy bölcsen kisütötte, hogy a félnapos hivataloskodás, a félnapos tanítás az egyedül helyes, méltányos, igazságos és kizárólag eredményi e vezető beosztás. Közönséges frázis, hogy a munkaerőt a délutáni foglalkoztatással jobban lehetne kihasználni. Ám a hivataloskodás idejét megnyithatnák ilyen módon egy órával — papiroson, — a gyakorlati eredmény azonban a tényleg megnyert tiz perczczel egy cseppet sem javulna meg. Nem tesszük meg azt a szívességet, hogy a Polonyi ur erőltetett javaslatait komolyan vegyük és pontról-pontra foglalkozzunk vele. Ha szükség lesz rá, mindenkor ott állunk a gáton. Egyelőre beérjük avval, hogy sikerült konstatálnunk, hogy akkor, a mikor a har- minczas bizottság működésébe bizalmat nem vethettünk, igazunk volt. Házilagos kezelés, vállalkozórendszer. A fővárost a nagy takarékoskodás elve csodálatraméltó ingadozásokra készteti. Minden téren kísérleteznek s valami uj rendszert akarnak kipróbálni, mely remélhetőleg olcsóbb lesz, mint az eddigi. Régi, még mindig eldöntetlen vita folyik a házikezelés és a vállalkozó-rendszer hívei között, kik minden téren igyekeznek egymás rovására érvényesülni. Csak a legutóbbi napokban történt, hogy a köz- tisztasági bizottság elfogadta azt az előterjesztést, hogy a budai szemétszállításnál mellőzzék az eddigi vállalkozó-rendszert s a szemétszállítást a locsolással együtt a jövő évtől kezdve házilagosan végeztessék. Itt tehát nem kell a vállalkozó. Annál bámulatosabb az a csaknem egy időben kelt tanácsi határozat, mely viszont arra hívja fel a pénzügyi és gazdasági ügyosztályt, hogy tanulmányozza, vájjon nem lenne-e olcsóbb és gazdaságosabb, ha ezentúl az összes fővárosi hivatalok, intézetek és iskolák tisztántartását vállalatba adnák, s bizo» nyos átalányösszegért vállalkozóra bíznák. Eddig
