Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-02-05 / 6. szám
7 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1900. február 6. Az if]iTnemzedék érdekében. — Levél a szerkesztőhöz. — Nem rég a hivatalos lapnak egy száma került a kezembe a melyből igen érdekes miniszteri jóváhagyást olvastam. A hivatalos újság illő komolysággal elmondja, hogy Szeged városa szabályrendeletet alkotott, a melylyel a tizenöt éves életkort be nem töltött gyermekeknek a nyilvános mulatóhelyen való megjelenését eltiltja. A belügyminiszter — mondja továbbá a hivatalos — a szabályrendeletet jóváhagyta. Különös gondolatokat ébreszt bennem ez a szabályrende let. Az Alföld derék metropolisa a jövő nemzedék érdekében cselekedett, a mikor szabályrendeletét megalkotta. A szűk látókörű vidéki város vezetősége a mindennapi élet szürkeségéből kiemelkedve nagyot akart tenni és tényleg nagyot is tett, mert intézkedése az éretlen nép erkölcs életének megszilárditására és fejlesztésére bizonyára hatással leend. Ritkán jutunk hozzá, hogy a vidéki városok közigazgatásának alkotásairól tudomást szerezzünk. Szeged városának erről a szabályrendeletéről sem olvastam sehol. S azt hiszem a közjó érdekében cselekszem, a mikor a főváros tanácsának figyelmét erre a szabályrendeletre irányitom. A főváros mulatóhelyei nem véve ki a kávéházakat sem, tele vannak fiatal gyermekekkel, a kik szülőik körében éjszakáznak és szivják magukba a mulatók bűzös, testrontó levegőjét. Ezenkívül, főképp az újabb időben utczasarkokon, kávéházakban, korcsmákban s mindenféle rangú és rendű mulatókban 6—12 éves gyermekek (fiuk, leányok ve gyesen) mindenféle haszontalanság árusításával zaklatják a közönséget, egész éjszakán keresztül mászkálnak s valóságos mártírjaivá lesznek a nagyváros romlottságának. Sem a rendőrség, sem a város ezek ellen a társadalmi kórtünetek ellen nem tett számbavehető, komoly intézkedést. E sorokkal az illetékes tanácsi ügyosztály jóakaratu figyelmét Szeged városa rendeletére felhívom. 8. S. Csak a király teheti. A kereskedelmi miniszter ma értesítette a fővárosi tanácsot, hogy egy jogerős iparhatósági ítéletet utólag hatályon kívül nem helyezhet, mert a jogerős ítélettel kirótt büntetést legfelsőbb kegyelmi jogánál fogva kizárólag Ő Felsége engedheti el A miniszternek erre a leiratára egy elszegényedett iparos asszony adott okot, a kit most az elöljáróság le akar csu- katni. Az asszonyt az elsőfokú iparhatóság iparkihágás miatt 100 frt pénzbüntetésre, nem fizetés esetén 10 napi elzárásra ítélte. A felebbezés mit sem használt, mert az ítéletet a kereskedelmi miniszter is helyben hagyta. Mig az ügy a sok fórumot megjárta, az asszony tönkrement. Nagy nehezen letörlesztett a büntetéspénzből 40 frtot, a többit már nem tudja. Folyamo- dott tehát az elöljárósághoz, hogy nagy nyomorúságában ne sújtsák a börtönbejutás szégyenével. Az elöljáróság a jogerős ítéletet hatályon kívül nem helyezhetvén, a kérelmet. felterjesztette a tanácshoz. A tanács tovább küldte a miniszterhez, a miniszter pedig ma tudatta, hogy csak ő felsége a király segíthet Az asszonyt tehát, hacsak a király kegye meg nem menti, be kell csukni. Erről azonban szó sem lehet, mert a ke- rületi orvos jelentése szerint a szegény asszony súlyos beteg — s a büntetés végrehajtása reá nézve végzete? lehet. Az építkezési statisztika. A fővárosi statisztikai hivatal most adta ki az 1897. évi építkezések statisztikáját. Erre a kimutatásra nemcsak közgazdasági, hanem városrendezési szempontból is szükségünk van s igy érthető az a meglepetés, hogy a hivatal két évi késedelemmel adja ki, majdnem nélkülözhetetlen kimutatását. A késedelemnek nem a hivatal az oka. A statisztikai kimutatást hosszabb bevezetés mellett közli s ebben a bevezetésben részletesen elmondja, hogy milyen nehézséggel jutott az építkezési statisztika birtokába. A bevezetést alább egész terjedelmében adjuk, illusztrálására annak, hogy milyen állapotok uralkodnak a főváros közigazgatásában. Még kommentálnunk sem kell ezt az állításunkat, mert világosabb magyarázatát a közigazgatásban dúló fejetlenségnek alig adhatnánk mással, mint a statisztikai hivatal előterjesztésével, amely igy szól : Az építkezési statisztika szervezete és az adatgyűjtés nehézségei. Az építkezési statisztika feladata nem szoritkozhatik tisztán az előfodult építkezések számának megállapítására. Teljes feladata és jelentősége abban áll, hogy a fővárosnak építkezési nagyobbodásáról és változásáról lehetőleg teljes képet adjon. E végből évről- évre beszámolunk arról, hány épület keletkezett Budapesten, hány lakóház, hány és milyen középület (templomok, iskolák, színházak, pályaházak, kaszárnyák, gyárak stb.); nyilvántartjuk, hogy az építések és lebontások ellentétes mozgalma által mennyiben szaporodik a szobák és egyéb lakórészek száma és pedig úgy egész ben, mint egyes emeletek szerint; válaszolunk azon igen fontos, másutt — tudtunkkal — sehol figyelemmel nem kisért kérdésre, mekkora összeget fordítanak építkezésekre: mindezen megfigyeléseket pedig nemcsak az egész fővárosról mutatjuk ki, hanem, tekintettel az egyes kerületek külön életigényeire, a tiz kerület mindegyikéről is. Hogy ezen adatokkal szolgálhassunk, szükséges, hogy minden befejezett épitkezés a statisztikai észlelés körébe bevonassák. Ez okból a fővárosi Tanács már har- mincz évvel ezelőtt elrendelte, hogy minden lakhatási engedély kiadása alkalmával a megfelelő kérdőpontok az eljáró mérnöki közeg által felvétessenek és a statisztikai hivatalnak beküldessenek. Azonban e szolgálat behozatalának már első éveiben is kitűnt, hogy ezen statisztikai kimutatások hozzánk tetjesen be nem érkeznek. így pld. egyszerűen kimaradtak a m. k. operaház és a központi indóház monumentális épületei. Ily körülmények közt valami ellenőrző intézkedésről kellett gondoskodni, melynek elérésére a fővárosi Tanács elrendelte, hogy a statisztikai hivatallal az építkezési engedélyek közöltessenek, hogy minden építkezést nyilvántarthassunk és az esetleg elmaradó lakhatási engedély beküldését szorgalmazhassuk. A nyilvántartás ezen módja rendkívüli fáradságot okoz a statisztikai hivatalnak, minthogyközel 10.000 építkezési engedélyt kell nyilvántartanunk*) és a beérkező lakhatási engedélyekkel egyenként összehasonli tanunk, mely munkálat egymagában egy munkaerőt több héten át elfoglal. Tekintettel azonban a szóban forgó statisztika fontosságára, a felmerülő fáradságot meddőnek nem tarthatjuk. *) Magában az egy 1897-dik év 2464 építkezési engedéllyel szaporitá a nyilvántartandó anyagot.
