Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-02-05 / 6. szám
8 Mig az összes építési ügy a Tanácsnál volt összpontosítva, addig évenként a mérnöki hivatalhoz küldtük azon építkezési engedélyek jegyzékét, melyek a lakhatási engedély elmaradása által több éven át függőben maradtak. Az építési ügynek kerületenkénti dcczentralizácziója alkalmával pedig minden kerület számára egy-egy nyilvántartó könyvet rendeztünk be, melyekbe tételenként bevezettük ezen függőben maradt építkezési engedélyeket. Ezen könyveket értjük azon nyilvántartó lajstromok alatt, melyeknek a közigazgatási közegek által való helyreigazitása az építkezési statisztika elkésésének főokát képezte. E fiz nyilvántartó könyvet ugyanis 1898. közepén küldtük el első ízben a tiz kerületi elöljáróságoknak. Ez alkalommal határozott felvilágosítást kértünk mindazon régebbi építkezési engedélyek felől, melyek hat-hét év alatt nyilvántartásunkból ki nem estek, melyek tehát vagy igénybe nem vétettek, vagy más engedélyszám alatt fejeztettek be, vagy a melyekről a hozzájuk tartozó lakhatási engedélyek velünk szemben nem kö2 öltettek- A kitűzött határidő alatt azonban csak két kerületi elöljáróságtól érkeztek be a válaszok, mig nyolcz elöljáróság, egyéb teen dőkkel való elhalmazottsága folytán, megkeresésünkre nem fe- elhetett Számos sürgetés után az összes nyilvántartó könyvek végre 1898. szeptember 29-én érkeztek vissza a statisztikai hivatalba. Időközben azonban arról is meggyőződtünk, hogy még az építkezési engedélyek sem küldetnek be hozzánk teljesen, miután birtokunkba jutottak oly lakhatási engedélyek, melyeknek épületeiről tudomásunk sem volt. Ennek folytán a tek. Tanács 31627/98. szám alatt augusztus 25 én felhhta az illető közegeket, hogy az építkezési statisztika adatszolgáltatása körül nagyobb pontosságot fejtsenek ki. A visszaérkezett nyilvántartó könyvekből kitűnt, hogy a deczentralizáczió előtt íoganatositott szemlékről csak a központi mérnöki hivatal adhat felvilágosítást. így tehát kénytelenek voltunk mind a tiz nyilván'artó könyvet, a régebbi bejegyzésekhez szükséges felvilágosítások kedvéért, ismét a mérnöki hivatalhoz áttenni. Ezzel azonban a munka újabb, hosszadalmas késedelemnek tétetett ki: számtalan írásbeli és szóbeli sürgetés után ugyanis 1899. április 8 án a mérnöki hivataltól azt a választ nyertük, hogy elfoglaltsága miatt a kért felvilágosításokat jelenleg nem adhatja meg, sőt egyáltalán nem mondhatja, mikor fogja a kívánt felvilágosításokat bekiildhetni. A mérnöki hivatalnak ez a kijelentése különben érthető, ha meggondoljuk, hogy annak kiderítésére,vvajjon minden egyes befejezett épület statisztikája hozzánk beküldetett-e, az illető építkezés aktáit a főlevéltárból egyenként ki kellett keresni, hogy vagy az abban felejtett statisztikai kimutatást nekünk utólag beküldjék, vagy pedig kimutassák, mikor lett ez már tényleg — esetleg más szám alatt — hivatalunkhoz áttéve, vagy végül hogy a kimutatás adatait a helyszínén újból beszerezzék. Az általunk reklamált építkezések száma pedig felülmúlta a nyolczszázat ! Ily körülmények közt azonban részünkről még sem maradt egyéb hátra, mint hogy április 20-án Halmos polgármester úrhoz, egyúttal mint a párisi világkiállítás elnökéhez, jelentést intézzünk, egyszersmind felemlítvén, hogy az 1898. év építkezési statisztikájának elmaradása következtében, még a párisi világkiállítás részére készülő és a fővárosnak 1873 -1828. évig terjedő építkezési fejlődését feltüntető fontos statisztikai rajzok elkészítése is veszélyeztetve van. A polgár- mester úr már két nap múlva felhívást intézett a középitési igizgató úrhoz, gondoskodjék arról, hogy a szükségelt adatok idejekorán rendelkezésünkre bocsáttassanak. Ezen utasításnak foganatja is volt: de azért mégis harmadfél hónapig tartott, mig a nyilvántartó könyvek hozzánk ismét visszakerültek. Azon reményünk azonban, hogy immár Vidahára a teljes anyag birtokában leszünk és igy erélylyel hozzá foghatunk az eddigi késedelem pótlásához, fájdalom még mindig hiú volt, amennyiben a nagy nehezen beszerzett felvilágosítások jórészt téveseknek bizonyultak. A kerületi elöljáróságok felvilágosításaiból kitűnt ugyanis, hogy a függőben levő építkezési engedélyek túlnyomó része használatba nem vétetett és elévült, mig egy részéhez a statisztikai kimutatás más szám alatt már megküldetett. Volt azonban sok oly eset is, a statisztikai kimutatás csakis a mostani sürgetésnek következtében, tehát több évvel elkésve küldetett be, „téves kezelés folytán“ nem jutván el hivatalunkba. Sajnos azonban, hogy még ezen pótlólag beküldött statisztikai lapok felülvizsgálatánál is újabb tévedésekre kellett akadnunk, amennyiben u. i. azt a felfedezést kellett tennünk, hogy azok részben mégis beküldettek már nekünk, de más építkezési számok alatt, részünkről tehát már feldolgoztattak és kiadattak, úgy, hogy másodízben beküldött statisztikában kétszer fordult volna elő. így tehát tizennégy havi fáradozásunknak még mindig csak az volt az eredménye, hogy a pótolandó anyag nagy nehezen beérkezett ugyan, de hibáinál fogva még mindig hasznavehetetlen állapotban. Ennélfogva még az 1899. év második felében sem voltunk abban a helyzetben, hogy az 1898. évi építkezési statisztika feldolgozásához végre hozzáfoghassunk. Az építkezési statisztikára fordított eddigi fáradozásunk eredménye e szerint csak abban a lehangoló tapasztalatban volt összefoglalható, hogy a fenforgó körülmények közt általában lehetetlen pontos és megbízható építkezési statisztikát készítenünk. Midőn ugyanis első Ízben kitűnt, hogy a lakhatási szemléknél készülő statisztikai kimutatások hézagosán érkeztek be hozzánk, a Tanács ellenőrzés czéljából elrendelte, hogy minden építkezési engedély is velünk közöltessék ; de ezen ellenőrzés meghiúsult, mivel kitűnt, hogy ezen építkezési engedélyek sem küldetnek be hozzánk teljes számmal ; kitűnt továbbá, hogy midőn függőben lévő építkezési engedélyek sorsa felől tudakozódunk, megbízhatatlan felvilágosításokat nyerünkel, annyira, hogy egyes építkezések két Ízben is közöltetnek, A dolgok ilyen állása mellett érthető, ha a tek. Tanács elé azon inditványnyal kellett járulnunk, hogyha ezen bajok az általunk javaslatba hozott, vagy más megfelelő szabályzat által nem orvosoltatnak, czélszerü volna az építkezési statisztika szolgálatát inkább egészen megszüntetni, mintsem megbizhatlan adatok alapján hamis eredményeket közölni. A tek. Tanács ezen előzmények után felhívta Heuffel Adolf középitési igazgató urat, hogy saját javaslatunknak figyelembe vétele mellett és a kerületi elöljáróságokkal való érintkezés után szigorúbb ellenőrző szabályokat létesítsen. I Az ezen végzés értelmében megtartott előljárósági érte1900. február 5. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS
