Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-12-31 / 50. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS tunkra, mely ugyan már a részletek közé tartozik, de elsőrangú fontosságú. A magyar sajtó a közigazgatás, vagyis fökép a székesfőváros ügyeivel elég felületesen foglalkozik. A felmerülő kérdéseket rendszerint felszínesen bírálja el, a szakavatatlan szemlélő szempontjából. Kifogásolni azután beható tanulmányozás nélkül, a legkönnyebb és gyakorta hálás feladat. Ez az oka, hogy a lapok fővárosi rovatában olyan gyakran otthont talál a többé-kevésbbé sikerült humor. A főváros igazgatása elsősorban is a tanács feladata s igy érthető, hogy az ostorozás médiuma rendesen a tanács. Ha ez a tanács olyan Istentől elhagyatott testület lenne, a minőnek ezek után a közlemények után el lehet képzelni, akkor bizony csakugyan szomoruságos állapotok lennének Magyaroszág székesfővárosában. A Magyar Székesfőváros, mint a községi ügyekben teljesen szakavatott, járatos orgánum tudja és akarja is mérlegelni a maguk érdeme szerint a napirendre kerülő ügyeket, terveket, és igyekezik bírálataiban, melyek kivétel nélkül elismert szakférfiak és írók tollából kerülnek ki — tárgyilagos lenni, a fővárost kormányzó testű- tettel pedig az öt megillető tisztelettel és megbecsüléssel foglalkozni. Mindez azonban természetesen csupán ildomosság kérdése s a Magyar Székesfőváros teljes függetlenségére és igazságszeretetére hatással nincs. Kimondjuk a mint eddig is kimondottuk a kemény elítélő szót, ha ez szükséges, ámde a jó munkát és érdemes törekvést meg is becsüljük, s nem gúnyolunk ki mindent csupán azért, mert a magisztrátus müve. Szomorú, hogy hivatkoznunk kell ezekre, de szükséges s mi szivvel-lélekkel dolgozunk rajta, hogy a közvélemény hangulatát igazságos irányba tereljük. Nem kell ismételnünk más oldalról, hogy minden munkánkkal, — mint eddig is — a nygy — közönséget szolgáljuk. Azt a közönséget, a melyért van maga a főváros, a törvényhatóság, a tanács, a tisztviselő, mi magunk s mindenki és minden egyáltalán. Azt a nagyközönséget, a mely még mindig nem ébred öntudatára teljesen, a mely általánosságban még mindig nem érdeklődik eléggé a községi ügyek iránt és nem szerez tájékozást azok felöl és nem igyekszik beleszólni azokba. Mintha bizony a hatóság minden ténykedése, minden szabályrendelet, törvény és intézkedés nem egyedül arra lenne hivatva, hogy az ö érdekeit szolgálja, javát előmozdítsa. A Magyar Székesfőváros a községi élet minden ágát figyelemmel kiséri. A közegészség- ügy, közélelmezés, városrendezés, a közgazda- sági kérdések, telekszabályozások, vízügyek, a fogyasztási adók, javadalmi dijak, lakásbér, házbér, uzsora, szegényügy, építkezés, közvilágítás s a közigazgatás százféle ágazata szolgáltatja munkaanyagát. A sokszor elvont és száraz témát azonban mindenkor úgy igyekezik feldolgozni, hogy a szakférfiak igényeit is kielégíthesse és könnyed, világos modorával a nagyközönségnek is szórakoztató, tanulságos és érdekes olvasmánya legyen. Színház rovatunk is arra számit, hogy a minden tekintetben teljesen közérdekű anyaggal lekösse a közönség érdeklődését, és a szakszerű közlemények esetleg fárasztó tömegében szellemi üdülésül szolgáljon. Egyébként is szinházi és művészeti közleményeink is teljesen önállóak eredetiek, s nem az elhangzott bírálatok összegezései. Keressük ezen a téren az érintkező pontokat, hol a művészetet szolgáló intézmények a közigazgatással találkoznak. Bőven kínálkozik erre az alkalom, az építkezések, segélyezések alkalmával, a tűzbiztonsági, közrendészeti, köz- erkölcsiségi stb. kérdések megvitatásánál. Egyebekben maradunk a régiek. Régi elvünket a hírszolgáltatás terén fel nem adjuk, jól értesült és friss marad hírrovatunk, szakszerű és pártatlan minden közleményünk, kimerítő és pontos valamenyi ismertetésünk. Tért nyitunk minden jóakaratu, érdeklődő, felvilágosítást kérő szónak. Minden tudakozódásra szívesen felelünk, előfizetőinknek minden dolgában készségesen eljárunk. Ha kell, a városházán levő ügyeknek személyesen is utána járunk s előfizetőink ügyeiben felvilágosításokat szerzünk. Ajtónk nyitva áll minden megkeresésnek, válaszszal élőszóval, levélben, vagy szerkesztői üzenetben szolgálunk. Fontos és kedves kötelességének ismeri a Magyar Székesfőváros a közigazgatási tisztviselők jogos érdekeit is mindenkor lelkesen támogatni. A tisztviselők érdekeit nem viselheti több joggal szivén senki, mint mi, a kik a közigaz- ga'.ás minden ágát-bogát annyira ismerjük, s a bajokat, hiányokat közvetlenül látjuk és tapasztaljuk. Ennyit egyelőre önmagunkról. Bocsássa meg a tisztelt olvasó, hogy a magunk dolgával e napon lekötöttük. Most csupán köszöne1900. deczember 31
