Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-12-31 / 50. szám
III. évfolyam 1900. Budapest deczember 31. 50. szám. Évfordulón. Régi szokás ilyentájon, a mikor az idő rozsdás kereke egyet fordul s az ember uj esztendőt jegyezve a papiros szélére életének legalább is formaszerint uj szakasza kezdetéhez ér, — némi visszapillantást vetni a múltba s a remény és tervek szárnyain egy röpke tekintetet a jövendőbe. E pillanat a legalkalmasabb arra, hogy az uj cziklus kezdetén mi is hozzáforduljunk olvasóközönségünkhöz s minden álszégyent félretéve néhány szót ejtsünk a múltról s némi útmutatást adjunk a jövőbe. A magyar olvasóközönség épen nem fog csudálkozni azon, ha utalunk reá, hogy — bármennyire különös jelenség legyen is ez - - Magyarországon a szaklap helyzete súlyos és válságos a legigazabb törekvés és a leghübb odaadás mellett is. Talán a közönség lelki természetében rejlik ennek a körülménynek a magyarázata, annyi bizonyos, hogy kétségtelenül úgy van. Küzdelmes harczot kell tehát vivni minden effajta uj vállalatnak a közönyösséggel, a türelmetlenséggel, magánérdekkel, és ezer okból eredő ellenérzéssel. Mindezt pedig' leküzdeni, győzelmesen megállani helyét a viaskodásban s végül megszerezni a legbecsesebb kincset: a közönség és szakkörök szimpátiáját, jóakaratát, és pártfogását — olyan eredmény, a melyre büszkén hivatkozhatik a szerény és lelkes munkás. A Magyar Székesfőváros immár negyedik évfolyamába lép. Fokozott lelkesedéssel és szorgalommal és a teljes sikernek legfőbb biztositékával indul az uj munkára. Legyőzte a kezdet nehézségeit, lassanként megtalálta a helyes és egyenes utat a boldogulásra és hivatása betöltésére, s most olyan megelégedetten léphet az uj esztendőbe, a mely boldogító érzés volt három hosszú éven át legfőbb óhajtása, vezérlő remény csillaga. Kötelesség szerint, de a mi ennél sokkal előbbre való, őszinte szivböl mond tehát köszönetét szeretett közönségének, hogy ezt elérni engedte, lehetővé tette. Nekünk is meg kellett küzdenünk a kezdet nehézségeivel. Nekünk is kellett tapasztalat, másokkal és önmagunkkal szemben. Szorgos munka és lelkiismeretes fáradozás gyümölcse, hogy elérhettük azt az időt. a mikor minden oldalról támogató kéz nyúlik felénk és az elismerést kivívnunk sikerül. A Magyar Székesfőváros programmja ös- meretes a mi közönségünk előtt. Közigazgatási hetilap vagyunk, községi újság, mely a közigazgatás a főváros törvény- hatósága, e törvényhatóság közönsége és vezetősége érdekeit szolgálja. Magánérdekeket a lap hasábjain nem ismerünk ; pártoskodásban, személyi harczokban részt nem veszünk. A közérdeket szolgáljuk minden tudásunkkal, minden szorgalmunkkal. Világos képet nyújtunk a közigazgatás eseményeiről, a főváros külső és belső ügyeiről. Ha kell és szükségét látjuk bírálunk ; ha alkalom nyílik az igaz érdemet kiemeljük, az ok nélkül megtámadtat védelmezzük. Mindezt komoly, higgadt hangon, nem az olcsó szen- záczió rikoltozó dob szaván. Az ilyen közigazgatási orgánum, hogy milyen űrt pótol, felesleges hivatkoznunk reá. De rá kell mutatnunk egy másik nagy fel a daKÖZIGAZGATÁSI HETILAP
