Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-11-26 / 45. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS Az uj adó. Nem kis meglepetést okozott a mai zilált gazdasági viszonyok közt, hogy a tanácsi VI. ügyosztály, mely most sok egyébb munkája mellett a költségvetés összeállitásával is foglalkozik — uj adónak tervezetével állott elő. Az uj adó a házbéradó volna, melyet a lakók fizetnének, s melynek kulcsa a lakásbér 3%-a lenne. Alternativ terv az uj adó eszméje mellett a házbérkrajczár felemelése. Az ügyosztály, mely az uj adóban látja a költségvetés fedezetlen hiányának a jelen viszonyok közt legczélszerübb orvoslását, a bizottsági tagok vezető embereinek értekezlete elé terjesztette tervét, de mint h'rlik, az a megtartott értekezleteken épen nem a legkedvezőbb fogadtatásban részesült. A sajtó szokatlan érdeklődéssel tárgyalta az uj adó tervét, de azt egyhangúlag szintén eütélte. A magunk részéről az első heves felbuzdulásban szándékosan nem akartunk részt venni, mert látni akartuk, vájjon mennyi a komolyság az uj adóról szerte hordott híresztelésekben s a főváros deficzitjé- nek apasztására komolyan ehhez a módhoz akarnak-e folyamodni a gonddal terhes vezető körök? A tervezetet ugyanis az első pillanatban egyáltalán lehetetlen volt komolyan venni, mert az semminemű hivatalos alakban meg nem jelent volt, s csupán mint puhatolódzó előmunkálkodás vagy kísérlet szerepelt, bizalmas jellegű tanácskozásokon. Néhány nap alatt azonban nagyot fordult a dolog. Kun Gyula tanácsosnak a tanácsülésen tett fellépése mindenekelőtt is kétségtelenné tette, hogy az uj adóterv, komoly hivatalos javaslat, a melyet a fővárosi házinyomdában ki is nyomtattak és az összes érdekeltek, tanácsosok és bizottsági tagok között is szétosztottak. A dolognak ebben az előrehaladott stádiumában immár magunk sem zárkózhatunk el a fontos és ugyancsak közérdekű tárgy megbeszélése elől, — s nem tagadhatjuk meg, hogy néhány megjegyzést ne fűzzünk az adóprés működése legújabb csikorgásának hangjaihoz. Mindjárt bevezetéskép egyenesen bevalljuk, hogy az uj adót mi is fetlétlenül csélszerütlennek és méltánytalannak tartjuk, s azt hiszszük, nem lesz nehéz ez állításunkat a következőkben bebizonyítaniAz uj adót az előterjesztés azzal a megokolás- sal támogatja, hogy méltányosabb lenne, mint más egyéb módja a községi adófizetők megsarczolásának, mert aránylagosan sújtaná jobban a gazdag embert és kevésbbé a szegényt. Mert ugy-e csak világos, hogy a szegény ember a ki kis lakást tart, kevés lakbért fizet, következésképen az adója is kevesebb lesz, mig ellenben a gazdag emberek fényes és tágas lakásaik után méltán fizethetik a magasabb adót a köznek javára ? Mindez igen szép igy kívülről és első tekintetre ; ám ha kissé alaposabban belepillantunk a dolog fenekére, — egészen máfiorma képet alkothatunk meg róla. Kétségbevonhatatlan alapigazság, hogy a lakás a legelső szükségleteink kö/é tartó dk, melyet szegény és gazdag egyaránt nem nélkülözhet. Ez azonban távolról sem jelenti, hogy tetszésünktől, vagy jövedelmünktől függ, hogy milyen lakást tartunk, s mennyi lakásbért fiztünk? íme egy pár példa: Szegény János 20u0 korona évi jövedelemmel bir és 600 koronás lakást kénytelen tartani. Gazdag János 40.000 korona évi jövedelemmel bir, és 2000 koronás lakással is beéri, az egyik tehát jövedelmének majdnem egy harmadát, a másik jövedelmének csupán egy huszadát fordítja lakásbérre. Hol itt az igazságos arány ? Erős János is, Gyenge János is egyforma jövedelemmel bírnak, Erős ur azonban hat apró gyermek boldog apja, Gyenge úr pedig nem ismeri a gyermek- áldás ó Erős úr kénytelen kétszer akkora lakást tartani mint Gyenge úr. Nem szomorú ez? Sovány János foglalkozására nézve tanító Kövér János pedig ti ztes hentesiparos. Sovány úr társadalmi állásának tartozik avval, kogy kétszer akkora lakást tartson, mint hentes polgártársa, ki azt a mit lakásbérben megtakarít gondos táplálkozásra fordíthatja. Nemde megható ez ? Fehér úr banküzlettel bir, Fekete urnák pedig szabómühelye van. Fehér úr szegény üzlethelyiségében ollóza a szelvényeket, Fekete úr kétszer akkora műhelyben szabja ki a szöveteket. Fekete úr kétszer anynyi házbért fizet, kétszer anynyi házbéradót fog tehát fizetni mint Fehér, pedig jövedelmük között épen megfordított arány van. Ugy-e furcsa ez a külömbség ? 1900. november 26.
