Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)

1900-11-12 / 43. szám

III. évfolyam.

1900. Budaoest november 12.

43. szám.

Magyar Székesfőváros

KÖZIGAZGATÁSI HETILAP

Jílöfizetesi ára;

Egész évre

................................12 Kor.

Fé

lévre..................................... 6 Kor.

Szerkeszti es kiadja.:

DR- BARTFA SÁNDOR.

J5ZBRKB8ZTŐSBQ És KJADÓ I

IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám.

Az elmebetegügy rendezése.

A közigazgatás egyik legsúlyosabb humánus feladata az elmebeteg ügy kezelése. Törvény és törvényerejű rendeletek szabályozzák a szerencsétlen elmebajosok elhelyezése, ápolása és gyógyítása körül követendő eljárást, hatósági intézkedések igyekeznek a súlyos feladat megoldását megkönnyíteni, sőt bizonyos, bár elég kis mértékben maga a társadalom is részt vesz e munkálkodásban.

Mindez azonabnn legnagyobb részt csak elméletben van meg, a szép szabályok csak papiroson szerepelnek, a valóságban az elmebetegek ügye talán a legszánalmasabb legelhanyagoltabb állapotban van széles Magyarországon. Egyenesen égbekiáltó az az eljárás, amit a hatóságok az elmebajosokkal szemben elkövetnek, illetőleg elkövetni kénytelenek.

Legsúlyosabban érezhetők a bajok a fővárosban, ahol az elmebetegek száma fokozatosan növekszik és a hova r szegény heteg két még a vidékekről is felszállitják, abban a jó reménységben, hogy itt majd megfelelő elhelyezésben részesíthetik őket.

Igen természetes, hogy a mikor az elmebeteg ügyről beszélünk, nem értjük a vagyonos helyzetben levő betegeket, a kiknek megfelelő elhelyezésére, kellő ápolására kifogástalan, sőt egyeseket tekintve kitűnő magánintézetek állanak rendelkezésre. Hanem igenis beszélünk azokról a szegénysorsu szerencsétlenekről, akiknek ártalmatlanná tétele és gyógyíttatása közfeladat, s akiknek a befogadására az állami országos intézetek vannak hivatva. Semmi kifogásunk az országos elmegyógyitó intézetek ellen. Minden tekintetben kiválóak úgy a tudományos gyógykezelés, mint az ellátás és ápolás dolgában. Ámde éppen az a baj, hogy a betegek legnagyobb része ezekbe az intézetekbe nem képes bejutni! Az elmegyógyintézetek előcsarnoka, a megfigyelő osztály zsúfolva van betegekkel, akiket nem hónapszámra, hanem negyedéveken át nem tudnak az intézetekbe beszállítani egyszerűen azért, mert nincs hely.

A belügyminiszter több mint egy negyed éve teljesen beszüntette a Szt.-János kórház megfigyelő osztályából az elmegyógyintézetbe való be zállitásra szóló engedé yek kiadását. A főváros már nem is intéz ilyen tárgyban fel- terjesztést a miniszterhez, mert kétségtelen, hogy fáradozása hiába való lenne. Ott van tehát együtt a megfigyelő osztályban a csendes beteg a dühöngő őrülttel, az alkoholista az epileptikussal, a gyermek az öreggel, a nélkül hogy mindegyik a megfejelő ápolásban részesíthető lenne. A megfigyelő osztályban munka- helyiség, iskola nincs, a lábbadozót meglevő csekély józan eszétől is megfosztja a társaság és az unalom. Csak legutóbb történt, hogy egy alkoholista az örökkel konspirált s lázadást akart szervezni, mert nem bírta ki az állapotokat.

De, hogy konkrét adattal számoljunk be 1900. januárius 1-je óta a mer//ígyelő osztályból összesen öt beteget szállítottak be az elmebeteg intézetbe, ezeket is csak azért, mert jómódú hozzátartozóik kijárták a dolgot. így a megfigyelő osztály melynek az a tulajdonképeni czélja, hogy a főváros összes elmebetegeit felvegye és megfigyelje s aztán a megfelelő intézetekben gyógykezelés alá helyezze, lassanként átalakul maga is örültek házává.

Mindennek pedig az a következése, hogl