Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-11-12 / 43. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS a megfigyelő osztály is lassanként megtelik s van eset rá, hogy a beteg, a kin az elmebaj tünetei mutatkoznak napokon át hozzátartozói nyakán marad a nélkül, hogy elhelyezni lehetne. Maga a betegek elhelyezésére vonatkozó eljárás is a lehető legkezdetlegesebb és a leg- kevésbbé humánus. Ha ugyanis valakin az elmebaj tünetei mutatkoznak a hozzátartozója erről jelentést tesz annál a kerületi elöljáróságnál, a melynek területén lakik A tiszti orvos megvizsgálja a beteget, s minthogy neki magának is meg van kötve a keze, mert tudja, hogy a megfigyelő osztályban kevés a hely, csupán annak a megállapitására szorítkozik, hogy a beteg köz-vagy önveszélyes e? Ha nem, úgy Iárhatnak a hozzátartozók fühöz-fához, a beteget azonban közintézetben el nem helyezhetik. Ha azonban a beteg dühöngő, akkor megkezdődik a telefonálás a megfigyelő osztályba, hogy van-e hely, a mire a legtöbb esetben az a felelet, hogy „nincs“ minek viszont az a következménye, hogy a dühöngő beteget sokszor napokon át kénytelenek a családtagok nagy ügygyei-bajjal otthon őrizni. A legbiztosabb n őd a beteg elhelyezésére, ha az utczára eresztik, hogy valami galibát okozzon, akkor azután elfogja a rendőrség s kénytelen-kelletlen valamikép őrizet alá veszik. Ezek az állapotok nemcsak nem felelnek meg a humanizmus legelemibb követelményeinek, hanem a czivilizáczióval sem egyeztethetők össze. A hatóságok legutóbb maguk is megelégelték a dolgot s igyekeznek lehetőleg segiteni a bajokon. A napokban vettük a hirt, hogy a kormány Nagyváradon országos elmebeteg intézetet állított fel. A fővárosi tanács ugyancsak a napokban intézett felterjesztést a belügyminiszterhez, melyben elpanaszolja a megfigyelő osztály szomorú állapotát és sürgős orvoslást kér. A tanács legjobbnak tartaná, ha minden beteget hat heti megfigyelés után beszállítanának az elmegyógyitó intézetbe. Mivel azonban ez az intézetek túl zsúfoltsága miatt ez idő szerint lehetetlen, legalább a legnyugtalanabb betegeket kívánná negyedévenként elszállittatni mindenek előtt pedig tiz beteget azonnal eltávolíttatni a megfigyelőből. Ezt magának az intézetnek a reputácziója is megköveteli, mert miattuk még a betegek látogatása is lehetetlenné válik. A tanács még arra is hajlandó, hogy a miniszter a tiz dühöngő helyett tiz csendesebb beteget helyezzen át a megfigyelő osztályba, csakhogy valamiképpen segiteni'ehessen az állapotokon. Ez a hatósági intézkedés egymaga fényes kritikája közegészségügyi állapotainknak, melyek egyébként az elmebeteg ügytől eltekintve álta- ban kielégítők. Éppen ezért kívánjuk és követeljük, hogy közigazgatásunk ez elmaradt, elhanyagolt részén is a legsürgősebb intézkedéseket tegyék meg s teljes erővel igyekezzenek a valóban tűrhetetlen állapotokon segiteni. A főváros, mint nagyszabású perek nyertese. A fővárosi tiszti ügyészségnek, s igy közvetve magának a fővárosnak újabban nagy szerencséje van. Sorra egymásután nyeri meg a hatalmas pereket, a melyeknek tárgya egymaga egész kis vagyont tesz ki, s az anyagi hasznon kívül élvezi az erkölcsi diadal örömét is. De a főváros pernyeréseinek van ezeken kívül egy sokkal fontosabb mozzanata is, mely a győzelem erkölcsi és anyagi értéket sokszorosan megtetézi, s valódi sikerré koronázza. Az tudniillik, hogy a főváros nem közönséges módon, vagy épen fiiskális fogásokkal nyeri meg peres ügyeit, hanem a pernyeréssel jogászai aratnak tudományos diadalt azzal, hogy ezekben a perekben csaknem kivéte1 nélkül nagy fontosságú jogi kérdés, vitás elvi kétség dől el és tisztázódik, még pedig, mint látjuk olyan örvendetes módon, hogy a főváros jogi álláspontja és érvelése nyer bírói szentesítést, hogy azután hosszú időkön át zsinórmértékül szolgáljon vitás peres kérdések eldöntésénél. A már nemrégiben megkezdett sorozatot ma két érdekes per ismertetésével folytatjuk, a melyek nem csak mint elvi kérdések és a fővárosra nézve örvendetes győzelmek érdemelnek különös figyelmet, hanem már csupán tárgyuknál fogva is érdekesek. Az egyik ügy a napokban a kir. curiának jogerős ítéletével fejeződött be. 530 ) frt. az az összeg, melynek megfizetése alól a főváros a legfelsőbb bíróság ítéletével megsz sbadult. A dolog kezdete még az egyházpolitikai vita idejébe nyúlik vissza Akkor történt ugyanis, hogy Budapesten egy „Katholikus Autonómia“ czimű újság jelent meg, amely a politikában az akkori kormány czéljait szolgálta. A* lapot egy komárommegyei katholikus pap alapította, a ki azom 1900. november 12.
