Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-10-29 / 41. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS lenne a lelkes cselekvés: a bizottság részleges felújítása érdekében. A mi közgyűlésünknek van egész sereg kitűnő tagja, érdemes férfiak, egyéniségek, a kik a közpályának diszére válnak, vannak azonban kivülök nagy számmal olyanok, a kik talán csak rossz szokásból, vagy épen hiúságból vállalják magukra a megbízást, a város ügyeivel azonban év számra mit sem törődnek, a tanácskozásokban részt nem vesznek, s közömbösségükkel csak a testület tekintélyét rontják s komolyságát csökkentik. Az ilyen bizottsági tagok természetrajzához az is hozzá tartozik, hogy kiváltságos tisztükhöz görcsösen ragaszkodnak, mert a bizottsági tagság a mellett, hogy az embert képviselő urnák titulálják, befolyást és tekintélyt biztosit. Az a hiba, hogy a választási mozgalmak nem lévén komolyak, a testületet soha sem rostálják meg s benne maradnak az olyan tagok is, a kik a közügynek javára szolgálatot soha sem tettek. A választóknak érdeklődni kellene jobban a választások iránt s azok helyébe, a kik tisztükkel mit sem törődnek, uj, ambicziózus tagokkal — ha kell és érdemesek reá — fiatalokkal is — ki kellene egészíteni a bizottságot. Sokan vannak, még pedig a szerényen megvonulók között, a kik a kitüntetésre érdemesek is lennének és képességeikkel, munkakedvükkel a törvény- hatóság munkálkodásának nagy hasznára válnának. A választóközönség érdeklődése lassanként ébredezöben van. Ehhez azonban ezenfelül az érdekeltek részéröl nagyfokú önzetlenség, önmegtartóztatás és a közügyért való lelkesedés kellene. Községi politikánk azonban ennyire még nincsen. A haladás feltétlenül szemmel látható, csakhogy nálunk még igen erősek a klikkek és érdekcsoportok, a kik az uralmat kezükből nem akarják kiadni, s a kiknek hangtalan plebs, ellent nem mondó és nem számitó ma- meluksereg kell. Ha a sógorság-komaság köréből kitelik, — annál jobb. Most ismét nagy és kedvező alkalom van a cselekvésre és egészséges felujulásra. A választó közönség, ha a talpára áll, érvényesítheti akaratát. Nem kell proskribáczió: mindenki látja, kik azok, kiket kiforrott magából a test az idők haladtával, s hol találkoznak olyanok, a kik a méltó helyet, méltóan betölthetnék. Fel hát, tettre hiv a lelkiismeret! 1900. október 89. Elvi jelentőség! döntés a kártérítési perekben. A fővárosra nézve nagy fontosságú és igen nagy mélyreható következésekkel járó elvi jelentőségű jogerős birói döntést vívott ki a fővárosi tiszti ügyészség, a főváros ellen folyamatban tett több nagyszabású kártérítési perben. Ez elvi jelentőségű döntés anyagi tekintetben sokkal kedvezőbb helyzetet biztosit a fővárosnak, mint a minőt eddig elfoglalt s az elért eredmény erkölcsi értéke és másfelől egymagában is külön tökét képvisel. Mióta a vásárcsarnok intézménye létesült, a fővárost napról-napra fokozottabb mértékben támadják meg magánfelek minden féle kártérítési követelésekkel, a mely károkat leginkább közvet/e a főváros valamelyik alkalmazottja idézett elő. így nemrég történt, hogy az egyik vásárcsarnokból tizennégy darab borjút elloptak. Az állatok tulajdonosa a fővárost beperelte kárának megtérítéséért, mert a kárt a főváros emberének a vigyázatlansága idézte elő. A kitűzött tárgyaláson a tiszti ügyészség részéről megjelent SebőJc Béla tiszti ügyész azt vitatta, hogy a kártérítés kötelezettsége nem terhelheti a fővárost, hanem a mulasztó tisztviselőt, és csak abban az esetben lehet felelősségre vonni a fővárost, ha a biróság a tisztviselőt a kár megtérítésének kötelezettségében elmarasztalta, de a károsult attól követelését vagyon- talansága miatt be nem hajthatja. Ebben az esetben a fővárost szavatosság terheli, s tisztviselője helyett a követelést köteles kiegyenlíteni. Az eddigi birói gyakorlat szerint ez *áz eljárás csak akkor nyerhetett alkalmazást, ba a mulasztást közgyülésileg választott törvényhatósági tisztviselő követte el. A törvény rendelkezését azonban nem vonatkoztatták a kisebb tisztviselőkre, a minőkből a vásárcsarnokok személyzete is áll, sőt ezekről az ellenfelek egyenesen azt vitatták, hogy csupán gazdasági alkalmazottak, a főváros, mint jogi személy gazdasági vállalatánál, a vásárcsarnokok intézményéről. Sebök ügyész kimutatta, hogy ez eddigi törvény magyarázat téves volt, a vásárcsarnokok személyzetét pedig rendes törvényhatósági tisztviselőknek kell tekinteni, minthogy a vásárcsarnokok intézménye a régi nyílt piacz és vásár szerves folytatása, ,s mint ilyen ipari, vagy gazdasági vállalatnak nem tekinthető, mivel a fővárosnak vásártartási jogát nem az ipartör-
