Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-09-17 / 35. szám
1900. szeptember 17. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS Az anyakönyvesek anyagi helyzetének javítása. A fővárosi anyakönyvi hivatalok személyzete köréből mindgyakrabban hangzanak fel olyan panaszok, hogy a hivatalok kisebb rangú személyzete nem képes a rendelkezésére álló anyagi eszközökkel magát fentartani. Az anyakönyvi hivatalok személyzete túl van terhelve munkával, a melyek jó részét csak a hivatalos órán kívül végezheti el. Leköti idejét ezenkívül is az igen gyakori, köteleségszeiü délutáni inspek- czió is, úgy hogy mig a főváros többi hasonló kisebb fizetésű hivatalnok a délutáni szabadidejét tetszése szerint használhatja fel, nagy jövedelmet hajtó magán munka végzésére fordíthatja, addig az anyakönyvi hivatal munkával sokkalta jobban elárasztott alkalmazottja pusztán szűkös fizetésére van utalva A fővárosi anyakönyvi hivatalok vezetői nemrég értekezletet tartottak, a melyen elhatározták, hogy az anyakönyvi hivatalok sikeres ügymenetének biztosítása érdekében kérelemmel fordulnak a tanácshoz, hogy az anyakönyvi hivatalok személyzete, különösen pedig az anyakönyvvezető helyettes Írnokok és az ide beosztott napidijasok — anyagi helyzetének megjavításáról gondoskodjék. A tanács most foglalkozott ezzel a kérelemmel, de nem hozott benne érdemleges határozatot, hanem az előterjesztést illetékes határozat hozatala, illetve intézkedés végett az elnöki és személyi ügy osztálynak adta ki Mindenesetre figyelemre méltó az anyakönyvesek mozgalma. A főváros méltányos is szokott lenni a hasonló alkalmakkor, az anyakönyvi hivatalok személyzete jó reménységgel tekinthet tehát a várt eredmény elé. A nehézség csak ott kezdődik, hogy a főváros pénztárát igen igénybe veszik fokozódó kiadásai a igy a személyzeti kiadások szaporítására csak igen körültekintő meggondolás után számíthatja el magát. Egyébként azonban a most kívánt összeg nem lehet olyan nagy, hogy az a főváros háztartásában szerepet játszhatna. A jóakarat pedig — mint jó forrásból értesülünk, a főváros részéről teljes mértékben megvan, a minek egyik fő inditó oka, hogy az anyakönyvi hivatalok működése ellen kifogás nem igen merülhet fel; pontos hivatalok, a hol mindenki tehetségéhez képest igyekszik a tőle telhetőt megcselekedni. Az is igaz, hogy a kebelükbe beosztott fővárosi tisztviselő méltatlanul és igazságtalanul kénytelen kedvezőtlenebb sorsot elviselni, mint máshol működő, szerencsésebb kollégái. A megfelelő ellenszolgáltatásra tehat joggal tarthatnak igényt. A megcsappant szegényalap. A VI. kerületi elöljáróság erősen meg van most akadva a szegényügyi kiadások fedezetével, mert a kerület szegényalapja most, szeptember hónap elején már teljesen kimerült. Annyi pénzt osztott ki ugyanis a kerületi elöljáróság már ebben az esztendőben rögtöni és állandó havi segély czimén a kerület szegényei közt, hogy immár az egész év végéig megszavazott havi segélyek összegét is számításba véve, teljesen kimerítette az idei költségvetésben a szegényügyi kiadások czimén a hatodik kerület részére előirányzott összeget. Minthogy pedig az év hátralévő négy hónapjában, a mikor az őszi hideg idő is beköszönt még jókora összeget lesz kénytelen az elöljáróság a szegényeknek segélykép kiutalványozni, ez más módon nem történhetik meg, mint hogyha az előirányzott hitelt túllépi. Ezt azonban nem teheti meg az elöljáróság felsőbb jóváhagyás nélkül, miért is ma előterjesztést tett a tanácsnak, hogy a kerület szegényügyi kiadásainak fedezetére eszközöljön ki a törvényhatósági'bizottságtól megfelelő póthitelt. Az elöljáróság előterjesztésében kifejti, hogy bár a póthitel kérése nem egyezik meg a jó háztartás alapelveivel, az elöljáróság eljárása mindazonáltal menthető és a hiteltúllépés csupán a kényszerítő körülmények hatása alatt következett be. Egyébként is menthető azonban ez a hiteltüllé- pés, egyrészt azért, mert a fővárosnál póthitelt kérni épen nem szokatlan dolog, másodszor pedig azért, mert a fővárosnál a szegények számára póthitelt kérni — szokatlan dolog. A minek az az értelme, hogy ha már annyira megszokottá vált póthitelt kérni — mindenféle közmunkáknál, útépítésnél, épület emelésnél, vagy épen bérkocsi kiadásoknál és banketteknél, miért ne lehetne egyszer póthitelt kérni az éhező szegények számára is ? A központi városháza folytatólagos átalakítása. A központi városháza folytatólagos átalakitását tudvalevőleg immár véglegesen elhal ározta a főváros. Az átalakítás tervei már csaknek kivétel nélkül a legapróbb részletekig elkészültek a főváros mérnöki hivatalában, s a munkálatok végrehajtását több helyen teljes erővel megkezdették, úgy hogy 1901. augusztus hónapjára előreláthatólag minden hivatal elfoglalhatja az egyelőre véglegesen megállapított helyét. A folytatólagos munkálatok vezetésére építésvezető mérnökül Hegedűs Armin fővárosi mérnököt küldötték ki, a ki már az épület eddigi átalakitásának munkálatait is vezette. Építési ellenőrül a tanács Hofbauer János fővárosi főmérnököt rendelte ki. Az átalakító munkálatok nagy terjedelme és kiváló fontossága miatt a vezetőszemélyzet további ki egészitése iránt is tett intézkedéseket a tanács. így Hegedűs Ármin állandó helyetteséül Ludvig János mérnököt rendelte ki, — az épitésvezetőségnél Dcb- rovitc Ferencz mérnököt is folytatólagosan alkalmazták. Mindkettővel szemben kikötötte magának a tanács, hogy az építés színhelyén a munka szükségéhez képest egész napon át tartoznak közreműködni. Ezenkivü Heuffel Adolf középitési igazgató a saját hatáskörében a fővárosi mérnöki hivatal műszaki személyzetéből Seenger Viktort a müvezetőség irodájába kisegítő munkaerőként beosztotta. Ezt az intézkedést szintén jóváhagyólag tudomásul vette a tanács. Az építésre felügyelő bizottság tagjait egyidejűleg kiegészítettek olyanformán, hogy tagokul osztotta be ide a tanács Heuffel Adolf középitési igazgatót és Krátky János főmérnököt. Ä müvezetőségbe beosztott valamennyi mérnök számára a tanács most megfelelő pótdijakat és külön javadalmazásokat szavazott meg. E külön személyi kiadásokat szintén a központi városháza átalakítására engedélyezett 1,310.000 korona építési költségből fogják fedezni.
