Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-09-17 / 35. szám
A tanács a vizmérö óra mellett. Bámulatos kitartással támogatja a tanács a főváros köz- igazgatásának egyik legszerencsétlenebb szülöttét, a mindenül t gyűlöletes vízmérő órát. Egész operettek kerekednek azokból a viaskodásokból, a miket egyes agyonvizdijazott felek az óra ellen való küzdelmükben kifejtenek, a tanács pedig rendíthet en nyugalommal áll a küszködök felett s fogyasztó merevséggel utasít vissza minden támadást, melyben kedvenezét részesítik. Igen érdekes és tanulságos a legújabb eset. Egy józsefvárosi háztulajdonos terhére számítottak fel a vízmérő óra ravasz vallomása alapján, egy-két hónapi időtartamra 408 korona vízdijtöbblet túlfogyasztási dijat. A háztulajdonos teljes erejével tiltakozott a felszámítás ellen, s lehetetlennek mondotta, hogy ilyen rengeteg mennyiségű vizet ittak volna meg a házában ; a túlfogyasztás magyarázata csakis az lehet, hogy a házban nemrég csőrepedés történt s a sok viz akkor folyt ki, s úgy fogyott el. A tanács a felfolyamodást elutasította, még pedig azért, mert a csőtörés nem az alatt a két-három nyári hónap alatt történt, a mikorról a túlfogyasztást felszámították, hanem már jóval azelőtt. A víztöbblet fogyasztási dij kiszámítása és megállapítása helyes alapon és jól történt, magyarázata a nyári meleg, a mikor általában több viz szükségeltetik. Ezeken kívül is megjegyzi még a tanács, hogy a víztöbblet túlfogyasztás, származzék az bármely okból a fővárosnak minden körülmények között, mindenkor megfizetendő. Teljesen mellékes tehát, hogy eltört-e a cső, megitták-e a vizet, vagy a főid nyelte el, — elég az, hogy a túlfogyasztást a vizmérö óra kimutatja. Ha pedig kimutatta, azután nem következik más, mint hogy adós fizess! Arról pedig tegyél te, fénylő napsugár, hog) egy egyemeletes józsefvárosi házban két hónap alatt 400 korona ára vízzel fogyasztanak többet az emberek a rendesnél! * Nem kevésbbé érdekes a másik eset is, melyben a tanács legutóbb szintén a végletekig exponálta magát kedves vízmérő masinája mellett. Ez a szintén eléggé bonyodalmas ügy már a tavasz óta húzódik s a józsefvárosi háztulajdonos dolgával egyidejűleg hozott benne végleges határozatot a tanács. A tanulságos história a következő: A svábhegyi Eötvös villa tulajdonosára a vízvezetéki igazgatóság a vizmérö óra kedveskedése alapjáu horribilis viz- fogyasztási dijat vetett ki. Az érdekelt fél utána járt a dolognak és csakhamar kiderült, hogy a szimpatikus ellenőrző masina az Eötvös villában fogyasztott vízmennyiséget 29 napra 5,647.690 literben állapította meg. Ez ellen az érdekes gyanúsítás ellen megrémülve tiltakozott a svábhegyi villatulajdonos a tanácshoz beadott felszólalásában. A mondott mennyiségű vizet az Eötvös villában el nem fogyasztották és el sem fogyaszthatták. Hiszen a huszonkilencz napra megállapított 5,647.690 liter vízből egy napra 194.748 liter, egy ó;ára 8116 liter, egy perezre 135 liter és egy másodperezre 2.3 liter viz esnék. Ennyit csak nem fogyaszthattak el abban az épületben, a hol mindössze 2 darab fél hüvelyk vastagságú vízcsap van. Nem — mondja a felszó6 jaló, — a vízmérő óra bizonyára megbolondult, el.omlott, de ennyi folyadék ki sem folyhatott azokon a csöveken ha mindig éjjei-nappal szakadatlanul nyitva tartották volna. Rendes körülmények között az Eötvös villában egy hónap alatt 30.00j liter viz fogyott el átlagosan. Érdekes, hogy a vízmérő ne n is meleg nyárban rendezte ezt a sikerült tréfát, hanem a múlt évi október—november hónapban, a mikor a svábhegyi villának alig akad vendége s a forgalom a rendes mértéktől messze távol elmarad. Az 5,647.690 liter viz 5691 köbméter folyadékot jelent, ennek a vízmennyiségnek az ára pedig 569 frt 10 kr. Ha a vízvezetéki igazgatóság számítása helyes, az Eötvös villa évenként csak vízfogyasztási dij czimén 6—7000 frtot köteles fizetni. A vízvezetéki igazgatóság a tanácshoz intézett jelentésében határozottan pártfogásába veszi a vízmérőt s azt állitja, hogy megvizsgálása alkalmával teljesen rendben találták s igy kétségtelenül a tényleges vízfogyasztást jelezte. Kéri tehát a tanácsot, hogy a felszólalást utasítsa vissza. A tanács kissé va'ószinütlennek találta a vízmérő adatait, miért is, hogy alapos határozatot hozhasson, felhívta a középi« tési igazgatót, hogy a vízmérő órát vizsgálja felül, s adjon véleményt, igaz lehet e az, hogy hatodfél millió viz fogyott-e el huszonkilencz nap alatt ? A középitési igazgató, illetőleg a mérnöki hivatal megvizsgálta a vízmérőt, szamitgatásokat tett elölről — hátulról, — végtére is kitüntette, hogy — minden rendben van. A vízmérő óra csalhatatlan, s meg nem engedhető, hogy a róla szedett informáczió alapján hivatalos utón megállapított igazságokban bárki is kételkedjék A ki nem hiszi, vagy nem tudja megérteni a dolgot, az vessen magára. Laikus publikum kötelessége az, hogy fizessen és ne okoskodjék. A vízmérőnek pedig, mint a közigazgatás egyik hivatalos segédeszközének tekintélyét semmiféle kombi lácziókra alapított kifogások miatt sem szabad feláldozni. A mérnöki hivatal ilyenforma javaslatára eloszlottak a tanács aggodalmai is. Kimondotta, hogy a vízmérőt a józan ész ezégére alatt ellene intézett támadásokkal szemben megvédelmezi, s ennélfogva a felszóllalást elutasította. Diktum faktum: tessék a víztöbblet túlfogyasztás árát megfizetni. A ki pedig kételkednék benne, hogy mindez igy megtörténhetett, — fáradjon fel a városházára és olvassa el a hivatalos aktákat, — vagy pedig kérdezze meg a verejtékező háztu lajdonosokat, a kik a vizdijakat — már azóta szépen fizetge. tik is. A tífusz terjedése. Á fővárosban sőt legújabban a környéken is napról- napra jobban kezd terjedni a tífusz. A főváros hatósága mindent megtesz a szörnyű járvány megs tüntetése érdekében s ez az oka, hogy eddigelé még csak bizonyos szükebb korlátok között válhatott uralkodóvá. A hasi hagymáz járványos kitörésének oka a tisztátalan- ság és a rossz, fertőzött ivóvíz, miért is a kerületi közigazga1900. szept, 1?. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS
