Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)

1900-09-17 / 35. szám

A tanács a vizmérö óra mellett. Bámulatos kitartással támogatja a tanács a főváros köz- igazgatásának egyik legszerencsétlenebb szülöttét, a mindenül t gyűlöletes vízmérő órát. Egész operettek kerekednek azokból a viaskodásokból, a miket egyes agyonvizdijazott felek az óra ellen való küzdelmük­ben kifejtenek, a tanács pedig rendíthet en nyugalommal áll a küszködök felett s fogyasztó merevséggel utasít vissza minden támadást, melyben kedvenezét részesítik. Igen érdekes és tanulságos a legújabb eset. Egy józsefvárosi háztulajdonos terhére számítottak fel a vízmérő óra ravasz vallomása alapján, egy-két hónapi időtar­tamra 408 korona vízdijtöbblet túlfogyasztási dijat. A háztulajdonos teljes erejével tiltakozott a felszámítás ellen, s lehetetlennek mondotta, hogy ilyen rengeteg mennyiségű vizet ittak volna meg a házában ; a túlfogyasztás magyarázata csakis az lehet, hogy a házban nemrég csőrepedés történt s a sok viz akkor folyt ki, s úgy fogyott el. A tanács a felfolyamodást elutasította, még pedig azért, mert a csőtörés nem az alatt a két-három nyári hónap alatt történt, a mikorról a túlfogyasztást felszámították, hanem már jóval azelőtt. A víztöbblet fogyasztási dij kiszámítása és megálla­pítása helyes alapon és jól történt, magyarázata a nyári meleg, a mikor általában több viz szükségeltetik. Ezeken kívül is meg­jegyzi még a tanács, hogy a víztöbblet túlfogyasztás, származzék az bármely okból a fővárosnak minden körülmények között, min­denkor megfizetendő. Teljesen mellékes tehát, hogy eltört-e a cső, megitták-e a vizet, vagy a főid nyelte el, — elég az, hogy a túlfogyasztást a vizmérö óra kimutatja. Ha pedig kimutatta, azután nem kö­vetkezik más, mint hogy adós fizess! Arról pedig tegyél te, fénylő napsugár, hog) egy egyeme­letes józsefvárosi házban két hónap alatt 400 korona ára vízzel fogyasztanak többet az emberek a rendesnél! * Nem kevésbbé érdekes a másik eset is, melyben a tanács legutóbb szintén a végletekig exponálta magát kedves vízmérő masinája mellett. Ez a szintén eléggé bonyodalmas ügy már a tavasz óta húzódik s a józsefvárosi háztulajdonos dolgával egy­idejűleg hozott benne végleges határozatot a tanács. A tanulságos história a következő: A svábhegyi Eötvös villa tulajdonosára a vízvezetéki igazgatóság a vizmérö óra kedveskedése alapjáu horribilis viz- fogyasztási dijat vetett ki. Az érdekelt fél utána járt a dolog­nak és csakhamar kiderült, hogy a szimpatikus ellenőrző masina az Eötvös villában fogyasztott vízmennyiséget 29 napra 5,647.690 literben állapította meg. Ez ellen az érdekes gyanúsítás ellen megrémülve tiltakozott a svábhegyi villatulajdonos a tanácshoz beadott felszólalásában. A mondott mennyiségű vizet az Eötvös villában el nem fogyasztották és el sem fogyaszthatták. Hiszen a huszonkilencz napra megállapított 5,647.690 liter vízből egy napra 194.748 liter, egy ó;ára 8116 liter, egy perezre 135 liter és egy másodperezre 2.3 liter viz esnék. Ennyit csak nem fo­gyaszthattak el abban az épületben, a hol mindössze 2 darab fél hüvelyk vastagságú vízcsap van. Nem — mondja a felszó­6 jaló, — a vízmérő óra bizonyára megbolondult, el.omlott, de ennyi folyadék ki sem folyhatott azokon a csöveken ha min­dig éjjei-nappal szakadatlanul nyitva tartották volna. Rendes körülmények között az Eötvös villában egy hónap alatt 30.00j liter viz fogyott el átlagosan. Érdekes, hogy a vízmérő ne n is meleg nyárban rendezte ezt a sikerült tréfát, hanem a múlt évi október—november hónapban, a mikor a svábhegyi villának alig akad vendége s a forgalom a rendes mértéktől messze tá­vol elmarad. Az 5,647.690 liter viz 5691 köbméter folyadékot jelent, ennek a vízmennyiségnek az ára pedig 569 frt 10 kr. Ha a vízvezetéki igazgatóság számítása helyes, az Eötvös villa évenként csak vízfogyasztási dij czimén 6—7000 frtot köteles fizetni. A vízvezetéki igazgatóság a tanácshoz intézett jelentésé­ben határozottan pártfogásába veszi a vízmérőt s azt állitja, hogy megvizsgálása alkalmával teljesen rendben találták s igy kétségtelenül a tényleges vízfogyasztást jelezte. Kéri tehát a ta­nácsot, hogy a felszólalást utasítsa vissza. A tanács kissé va'ószinütlennek találta a vízmérő adatait, miért is, hogy alapos határozatot hozhasson, felhívta a középi« tési igazgatót, hogy a vízmérő órát vizsgálja felül, s adjon véle­ményt, igaz lehet e az, hogy hatodfél millió viz fogyott-e el huszonkilencz nap alatt ? A középitési igazgató, illetőleg a mérnöki hivatal megvizs­gálta a vízmérőt, szamitgatásokat tett elölről — hátulról, — végtére is kitüntette, hogy — minden rendben van. A vízmérő óra csalhatatlan, s meg nem engedhető, hogy a róla szedett informáczió alapján hivatalos utón megállapított igazságokban bárki is kételkedjék A ki nem hiszi, vagy nem tudja megérteni a dolgot, az vessen magára. Laikus publikum kötelessége az, hogy fizessen és ne okoskodjék. A vízmérőnek pedig, mint a közigazgatás egyik hivatalos segédeszközének te­kintélyét semmiféle kombi lácziókra alapított kifogások miatt sem szabad feláldozni. A mérnöki hivatal ilyenforma javaslatára eloszlottak a ta­nács aggodalmai is. Kimondotta, hogy a vízmérőt a józan ész ezégére alatt ellene intézett támadásokkal szemben megvédel­mezi, s ennélfogva a felszóllalást elutasította. Diktum faktum: tessék a víztöbblet túlfogyasztás árát megfizetni. A ki pedig kételkednék benne, hogy mindez igy megtör­ténhetett, — fáradjon fel a városházára és olvassa el a hivata­los aktákat, — vagy pedig kérdezze meg a verejtékező háztu lajdonosokat, a kik a vizdijakat — már azóta szépen fizetge. tik is. A tífusz terjedése. Á fővárosban sőt legújabban a környéken is napról- napra jobban kezd terjedni a tífusz. A főváros hatósága min­dent megtesz a szörnyű járvány megs tüntetése érdekében s ez az oka, hogy eddigelé még csak bizonyos szükebb korlátok kö­zött válhatott uralkodóvá. A hasi hagymáz járványos kitörésének oka a tisztátalan- ság és a rossz, fertőzött ivóvíz, miért is a kerületi közigazga­1900. szept, 1?. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS

Next

/
Oldalképek
Tartalom