Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)

1900-09-10 / 34. szám

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 19°0. szeptember 10. színvonalakra emelkedő testület lépésröl-lépésre hódítja meg a maga számára a szimpáthiát s talán nem mesebeli álom az az idő, amikor majd minden szülő elégedetten hagyja el az iskola küszöbét. Naponként száll a hir arról, hogy itt is, ott is párhuzamos osztályokat állítanak fel az iskolákban. A tultömöttség ellen kétségtelenül ez a legegyszerűbb és a legalaposabb orvosság Sok helyen azonban hely, tanerő és pénzszűke miatt kivihetetlen. Ezekben az iskolákban jut leg­nagyobb szerepe a behatásoknál a protekcziónak. A szegény póruljártak pedig nekifognak a pa­naszkodásnak. A naponként felhangzó panaszok és felszólalások élénk világot vetnek ezekre a ferde állapotokra. Újabban ez a rendszer már a felekezeti iskolákra is átragad. Kaptunk pa­naszos leveleket előkelő fővárosi polgáremberek­től, a kinek fiát az egyik protestáns isKolába nem akarták felvenni, holott ugyanabban a ke­rületben lakik, ahol az iskola van, ugyan azt a vallást követi, a mely egyháznak felekezeti iskolája a behatást megtagadott intézet. A leg­érdekesebb pedig a dologban az, hogy az is­kolába előjegyzés utján számos idegen vallásu és távollakó tanulót vettek be. Az ilyenféle igazságtalanságok és méltány­talanságok általában napirenden vannak, az is­kolák vezetősége sem gondoskodik róla, hogy ne igy legyen. A főváros iskolaügye az utóbbi idők alatt minden tekintetben nagyot lendült. Sok újítást léptettek életbe, amelyek mindegyike megér­demli a külön figyelmet. Ezzel a fontos kér­déssel és érdekes tárgykörrel legközelebb alkal­munk lesz bőven és alaposan foglalkozni. Ez­úttal csupán fel akarjuk hívni az illetékes té­nyezők figyelmét azokra a csúnya visszássá­gokra, a melyek az iskolák életének e pilla­natban legaktuálisabb kezdő lépésénél — a beiratkozásoknál — napirenden vannak. A fővárosi iskolák igazgatóinak kara tes­tületileg kell, hogy mozgalmat indítson és állást foglaljon a behatásoknál divatos igazságtalan­ságok kiküszöbölése érdekében. A saját hatás­körében pedig tegye meg ki ki egyénenként a magáét. Mert súlyos visszaélés az a bizalmi hely­zettel, amit a megrögzött gyakorlat megszo­kottá, mindennapivá tett ; nem méltó az igaz­gatók tisztes és komoly állásához, és még ke- vésbbé méltó a professzor erkölcsi színvona­lához. Nem hisszük, hogy ne lehetne segíteni könnyen. Ha pedig csak az akaraton múlik, miért nem lép közbe a felügyelő és ellenőrző felettes hatóság is. Hiszen értenek a rendeletek és papiros-szabályok gyártásához, mért nem tesznek ebben a dologban is valamit. A rossz megszokás szentesítette gyakorla­tot el lehetne talán törölni, ha másként nem lehet, egy kissé erősebb eszközökkel is, mikor egy egész intelligens testűi d jó hire és tiszte­letre méltó volta forog koczkán. A katonaügyi kézbesítés deczen tralizácziója. A kerületi elöljárók értekezlete néhány hónappal ezelőtt azt a javaslatot tette a tanácsnak, hogy a katonaügyi kézbesi- tést deczentralizálja. Ez idő szerint ugyanis a tanács IV., ka­tonai és illetőségi-ügyosztályának iratait külün ügyosztályi kéz­besítők, az úgynevezett katona ügyosztályi biztosok kézbesítik, mig a tanács többi ügyosztályai részére a kézbesítéseket a kerü­leti elöljáróságok teljesitik, a kik a feldolgozandó anyagot a központi kézbesítő hivatal utján kapják meg. A kerületi elöljá­rók értekezlete ezt a kétféle rendszert helytelennek tartja, s azt óhajtja, hoyy a katonaügyosztályi kézbesítőket oszszák be a kerületi elöljáróságokhoz, s a IV. ügyosztályi kézbesítéseket ezentúl szintén a kerületi elöljáróságok végezzék a közp. kéz­besítő hivatal közvetítésével. A katonaügyosztály az újítás kö­vetkeztében mit sem veszítene, ellenben a kerületi elöljáróságok az újonnan beosztott emberekben jól felhasználható mankaerőre tennének szert. Az elöljárók javaslata a tanács előtt kedvező fogadta­tásra talált s a polgármesteri hivatalban, már el is készült a dfczentralizáczió részletes tervezete. A tervezet az uj rend életbeléptésének határidejét 1901 január elsejére állapítja meg. A tervezet már a tanács felülbirálatán is keresztül ment, s a mondott határ időben tényleg életbe fog lépni. Eredményét majd a gyakorlati tanulságok határozzák meg. Annyi azonban bizonyos, hogy a főváros nem csupán a házi, — kebelbeli — kézbesítés egyszerűsítése érdekében lép­teti az újítást életbe, hanem erősen összefügg ez a királyi bí­róságok ügyiratai kézbesítésének kérdésével. Köztudomású do­log ugyanis, hogy a főváros nyakába számos olyan terhet rót­tak az idegen iratok kézbesítésével, a mit elviselni csak tete­mes károk árán képes. — A főváros minden ellenszolgáltatás nélkül kézbesíti egész sereg bíróságnak és mindenféle állam hivatalnak és egyéb társhatóságnak iratait. Régen járja a szó arról, hogy az állami funkcziók teljesítéséért megielelő rekon- szenzácziót fog kívánni a fő áros. Ez a mesés kivánság azonban csak jámbor óhajtás és gyermek álom, a megvalósítás legki­sebb reménye nélkül. Helyén való tehát, hogy a főváros leg­alább a veszett fejszének a nyeléhez ragaszkodik. A kir. adóhivatalok, adófelügyelőségek, pénzügyigazgató­ságok, illetékkiszabó-bivala’ok és a nekik alárendelt hivatalok iratainak kézbesítését újabban már most is megtagadják a fő­város hivatalai. A kir. adóhivatalok bámulva tapasztalták, hogy ha a tanácshoz küldik a kézbesítendő ügyiratokat, ez azzal há- jatj el magáról a feladatot, hogy a főváros területén | őrt-

Next

/
Oldalképek
Tartalom