Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-09-10 / 34. szám
1900. szeptember 10. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS vény szerint — az összes kézbesítések a kerületi elöljáróságok katáskörébe tartoznak. A kerületi elöljáróságok viszont ugyancsak szabadkoznak a megkeresés érdemleges elintézése ellen, még pedig azon az alapon, hogy az előljárósági szolgálati uta- sitás értelmében ők az ilyenfajta kézbesítéseket nem teljesíthetik. A megkereső hatóságoknak tehát nem marad mis hátra,' mint a kézbesítéseknél a budapesti társhatóságok, vagy a m. kir. posta közvetítését venni igénybe. — Néhányan a két- oldalról kapott visszautasító válasz után panaszt tettek a tanácsnál, vagy a polgármesternél, az azonban mit sem használt, mivel csakis udvarias felvilágosítást kaptak a panaszkodásra rról, hogy megkeresésük kedvező elintézésre a fővárosnál nem számíthat. A főváros igen okosan és jogosan követi ezt az eljárást, Igaztalan és méltánytalan módon terhelik túl az állami hivatalok olyan n unkával, a melynek elvégzésére tutajdonképen semmi törvényes alap nem kötelezi. — Okos és hálás munka, ha a sok felesleges, potya terhet fokozatosan igyekszik lerázni a válláról. Őszinte érdeklődéssel várjuk, milyen eredményeket hoz majd a kézbesítés teljes deczentralizácziója. A katona-ügyosztályi kézbesítések anyaga igen nagyot jelent. Néhány százezer darab, csaknem kivétel nélkül sürgős és fontos kézbesítés elintézése nem csekélység. Vigyázni kell tehát a felszabaduló katona-ügyosztályi kézbesítő személyzet helyes elosztására, mert ha a munkaerőt nem osztják meg helyesen a kerületek között, az eddigi állapot nem hogy javulna, hanem okvetlenül még kedvezőtlenebbre válik. Pedig a javulás a közigazgatás érdekében feltétlenül kívánatos, — mivel a legtöbb esetben döntő fontosságú megkivántatóság, hogy a kézbesítéseket gyorsan, alaposan és megbízhatóan foganatosítsák.. Egyetlenegy hátrányos oldalát már most előre is látjuk az uj rendnek. Az a közvetlenség kiszorulása. A központi hivataloktól elszakított kézbesítő kizárólag az írásbeli utasításokra van utalva. Meg szűnik ezentúl például az a szokás, hogy a katona-ügyosztályi iratok kézbesítésénél a tisztviselő szóbeli utasításokat adhasson a kézbesítő közegeknek, s ezek élőszóval tehessenek jelentést eljárásuk eredményéről. Előre azonban nem akarunk kritizálni. A kézbesítés de- czentralizácziójának mindenesetre meg vannak a maga igen jelentős jó-oldalai, — hogy miként válik be, — az majd elválik az uj esztendőben. A belügyminiszter a fővárosi gyárak érdekében. Érdekes körrendeletét adott ki a belügyminiszter az ország összes törvényhatósága számára, — a fővárosi gyártelepek érdekében. — A magyar vasmüvek és gépgyárak országos egyesülete emelt panaszt a miniszternél, hogy a vármegyék és vidéki városok a közmunkákra (különösen köz- épitkezések) és közszállitásokra vonatkozó árlejtési hirdetményeiket csak a megye, vagy a városházán függesztetik ki, vagy aiig ismert helyi lapokban teszik közzé, mig azokról a székesfővárosi nagyobb gyártelepek, igy a gépgyárak egyáltalán nem értesülhetnek Ha pedig értesülnek is az efféle vállalkozásokról, ez már olyan későn történik, hogy a versenytárgyalásokon egyáltalán nem vehetnek részt, — a mit az is különösen megnehezít, hogy a költségvetés kidolgozásához szükséges tervek, feltételek és szükségleti kimutatások egy-egy példányát a fővárosban meg nem szerezhetik, sőt meg sem tekinthetik. — Még levél utján sem lehet ezeket a helyi hatóságoktól megszerezni, mivel azok levélbeni megkeresésre meg nem küldik. Nem maradna tehát egyéb hátra, mint esetenként a helyszínére utazni, az azonban a vállalkozás költséges voltánál és az eredmény bizonytalanságánál fogva méltánytalan terheket róna a fővárosi gyári vállalatokra. A belügyminiszter mostani körrendeletében kívánatosnak mondja, hogy mindazokban az esetekben, a mikor a kiírásra kerülő munkát helybeli iparos el nem végezheti, mivel ott ilyen iparos nincs, vagy csupán csak egy van — a vármegyék és városok közmunka pályázataikat szélesebb körben is közhírré tegyék, hogy azok úgy a kerületi kereskedelmi és iparkamara, valamint a székesfőváros fejlett ipara számára könnyebben hozzáférhetőkké legyenek. E czél elérése nem csak az iparfejlesztés érdekében, hanem az illető vá'megye, vagy város gazdasági szempontjából is kívánatos, mert a szélesebb körű verseny révén esetleg olcsóbb árakon fedezhetik szükségleteiket. Felhívja tehát a belügyminiszter az összes törvényhatóságokat, hogy a területükön esetleg előforduló közmunkák és közszállitásokra vonatkozó árlejtési hirdetményeket és a terveket, feltételeket stb., mindenkor küldjék be a kerületi kereskedelmi és iparkamarának, valamint a magyar kereskedelmi muzeum igazgatóságának; az árlejtési hirdetményben pedig mindenkor tüntessék fel, hogy a terveket, feltételeket stb. az említett helyeken is meg lehet tekinteni. A közmunkatanács és a főváros. Ismeretei az a különös viszony, a mely a fővárosi közmunkák tanácsa és a főváros tanácsa között évek óta fennáll. A két testület, melynek egymás kölcsönös támogátása és teljes összemüködése lenne a feladata, egymással folytonosan ellentétbe helyezkedik s a vitának, élégedetlenségnek se vége — se — hossza. A főváios a miatt panaszkodik, hogy a közmunkatanács valóságos kerékkötője, a közmunkatanács pedig alig mulaszt el egy alkalmat is, hogy a fővárosnak ellene ne tegyen. Annál ritkább és örvendetesebb az az esemény, hogy a ré.i vitázó felek legújabban kezdenek összebarátkozni. Újabb érinlkezésükben bizonyos békülő hang árad szét. Ezt a kellemes vonást találni meg a két testület egyik legutóbbi átirat váltásánál is. Arról volt ugyanis szó, hogy a közmunkatanács a városház-tér rendezésének munkálatai során felszóllitotta a főváros tanácsát, hogy a téren szükségessé vált vízvezetéki csö- fektetést és az Auer égők felszerelését hajtassa végre, egyúttal pedig a Városház-téren levő fák kivágásáról gondoskodjék, mivel azok a munkálatoknak útjában vannak. A főváros tanácsa egy ideig húzódozott s a kívánt közmunkák teljesítését nem akarta elrendelni, és a fákat is szerette
