Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-09-10 / 34. szám
III. évfolyam Budapest 1900. szeptember IQ. 34. szám KÖZIGAZGATASI HETILAP Jílöfizetesi Ára; Egész évre ................................12 Kor. Fé lévre.....................................6 Kor. Szerkeszti és kiadja : DR- BARTHA SÁNDOR. SZERKESZTŐSEI} És KIADÓ í IV. kér., Reáltanoria-utcza 5. szám. Az iskolai beiratások mizériái. A világ kereke ismét fordult egyet s elérkezett szeptember a szülök és gyermek' k keserves kálváriája. A gyerekek baja még csak hagyján, mindössze annyi, hogy megszűnik a vidám mulatozás, az ezerféle játék s az iskolai rendszabályok békóiba verik a szegény gyerekek nyugtalan vérmérsékletét, a pajkos han- czurozás helyett pedig megkezdődik a tanulásnak bizony sokszor keserves munkája. Ám a gyerekek csak az élvezetükről, a szabadságukról mondanak le, a maguk javára, a jövő és elöhaladás érdekében. A szegény szülök baja azonban sokkal súlyosabb. Veritékes munkával kell összeteremteni, a beiratás diját, az iskolapénzt; a könyveket és mindenféle kellékeket összevásárolni drága pénzen s mikor az aggódó szülő már mindezekre az áldozatokra rá szánta és képessé tette magát, akkor következik még csak a kellemetlenségek, kinok és bosszúságok legteteje: bucsujárás az iskolákban, — mindenütt válogatott udvariaskodás a karosszékben ülő kényur, — az összeránczolt homloku igazgató előtt, aki olyan könnyen mondja ki a megsemmisitö jelszót: „betelt a létszám“ nincs hely“ azuj tanulót nem lehet fölvenni“,—mintha csak egy feléje nyújtott pohár vizröl mondana le. A szülő pedig kopogtat tovább ajtóról-ajtóra mig gyermekének helyet talál. Nos, hát ez az állapot csakugyan tűrhetetlen. Azt a derék igyekezetei, melylyel a szülő gyermekének meghoz minden áldozatot, csakhogy jövőjét megalapítsa, nem szabadna ilyen módon viszonozni. Az iskola minden másnál előbbre való. Iskolának lenni kell és nem lehetséges, hogy csak egyetlen egy gyermek is kiszorulhas on belőle. Ha ilyesmi megtörh nhetnék, nagyobb bűn lenne minden elképzelhetönél. De sőt azt is méltán meglehetne követelni az iskoláktól, hogy a szülőkkel szemben nagyobb előzékenységet tanúsítsanak, s a gyermek elhelyezésénél a legnagyobb mértékig szolgálatára legyenek. Ezt azonban csak ritkán tapasztalhatjuk. Némely szülő többet szenved a beiratás alkalmával, minta gyermeke a legterhesebb tanulóóráin. Azon, hogy az iskolák aránylag általánosságban szükek, csak lassan és gyökeres orvoslással, nagy áldozatok árán lehet segíteni. A meglevő állapotba azonban helyesen bele kell illeszkedni. Elvégre a hercze-hurcza rendes eredménye az, hogy csaknem minden gyerek iskolára talál. A keresés munkájában a szülőket a kellemetlenségektől megkímélj ni nem olyan feladat, mit az adott helyzetben is az igazgatók könnyűszerrel meg ne oldhatnának. Nem kellene hozni több áldozatot, mint a hivatalos komolyság jégkérgét egy kicsit megolvasztani, a hatalom és tekintély merev piedesztáljáról alászállani egészen az emberi nívóig. A baj fele tudniillik ott fészkel, hogy a szigorú igazgató urak elfelejtik az atya szerepét; pedig milyen keserves volna, ha nekik kellene a magas katedra elé járulni egy kis protekezióért és jóakaratért. :"em vádoljuk általánosságban az iskola- igazgatókat, elvégre nekik is elég nehéz a helyzetük, melyben sokszor a jóakarat sem hasz nálhat semmit. Örömmel konstatáljuk, hogy az idei beira- tásoknál meglehetős fokú előzékenységet tapazs- talhattunk, az a mérték azonban, melyet ezen a téren elérni kellene, még elég távol áll. De bizton reméljük, hogy már nem soká. Ez a kiváló intelligencziáju és fokozatosan magasabb
