Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-05-28 / 22. szám
1900. május'^1. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS nála nélkül. És Kájlinger ezek után hajlandó volt — megmenteni a fővárost. Most rá támadt a középitési igazgatóra. Ugyan miért? Azt tudta nagyon jól, hogy ez a kirohanás rá nézve veszedelem. Neki nem illik támadni, de nem is szabad. A fegyelmi hatóságnak pedig kötelessége a megsértett szolgálati szabályt a legszigorúbban büntetni. Mert a főváros fejetlen közigazgatásában csakis a szigorú megtorlás tarthatja fenn az amúgy is laza fegyelmet. A helyettes vizvezetéki igazgató csakis igy tanulja meg, hogy senki sem pótolhatatlan ............ Ta nulságok. A főváros árlejtéseit véglegesen törvény és szabályrendelet alapján a tanács intézi el. Amióta a tanács ezzel a törvényes jogával ném mer élni s a kibukott pályázók fölebbezéseit a közgyűlés elé viszi : minden árlejtéssel baj van. A tanács tehetetlensége az oka, hogy a mellőzött vállalkozók nem biznak az eljárásában. Ha a tanács az árlejtések ügyében kiadott határozata ellen irányuló felebbezést egyszerűen elutasítja (ami kötelessége lenne), soha ilyesmi — mint a mostani ügy — be nem következik. így ha minden mellőzött vállalkozó egyenesen meggyanúsítja a hatóságot, biztos lehet a sikeréről. Ez a mindenkivel jó lábon állás szisztémiájának a következménye. * A főváros közigazgatása pedig okuljon ebből a szerencsétlen ügyből. Az a modor, a hogyan a sajtó némely része nyilatkozik a közigazgatásról, megdöbbentően mutatja, hogy a székesfőváros községi tisztviselőinek nimbusza mennyire meg van tépve. Az a merész hang, amelyen leszólják a közigazgatást: szomorú sülyedést, teljes fejetlenséget igazol. A főváros tisztviselőinek egymás ellen való agyarkodása, az egymás lebecsmérelése, a minden kritikán alul álló egyenetlenkedés, a túlhajtott stréberkedés : ime odajuttatta a közigazgatást, hogy egyesek minden tartózkodás nélkül beszélnek „a városházán uralkodó disz- noságokról. “ A tisztviselőkart a stréberkedés alaposan megrontotta. Régi baj. De tetőzte ezt a bajt az, hogy hiányzik az erős kéz, amely a stréber, bőrükbe nem férő elemeket féken tartsa. Hiányzik az a bátor főnök, aki az engedetlen, tulönérzetes elemeket fegyelemhez szoktassa s megtanítsa a kötelesség teljesítés mellett az engedelmességre is. A Röck-Nicholson ügy — reméljük — egy kissé észre téríti a vezetőket s eszükbe juttatja, hogy a rájuk bízott hatalommal nem csak reprezentálni, hanem élni is kell. Már csak maguk miatt is. 7 A főváros zárószámadása. Budapest székesfőváros zárószámadásának a végeredménye a következő : A tényleg foganatosított kiadások : a rendeseknél — — — 16509.553 frt 87 kr a rendkívülieknél — — 727.614 frt 53 kr összesen : 17237.168 frt 40 kr ellenben a tényleg eredményezett bevételek : a rendeseknél — — 17.066.921 frt 27 ''2 kr a rendkívülieknél — — 91.563 frt 36 1 2 kr összesen : 17.158.484 frt 64 kr bevételi keveseblet — — 78.683 frt 76 kr melyet levonva a rendelkezésre állott pénztári készletből illetve az 1898. évben elért fölöslegből fö- dözetül engedélyezett — — — — 85.672 irtot és az 1899. évi költségelőirányzati hiány pótlására engedélyezett — — 677.705 frtot. 763.377 frt a költségelőirányzathoz képest jelentkező kedvezőbb eredmény összege — — 684.693 frt 24 kr. E szerint az 1898. év végén volt készlet — — — — 3.443.627 frt 72 y2 kr az 1899. évi kezelésnél mutatkozó — — — — — 78.683 frt 76 kr keveseblettel apadván, az 1899. év végén jelentkező készlet — — — — 3.364.943 frt 96 ‘/2 kr melyet az 1899. év terhére 1900. évben várható, zárszámadásilag fentart.ott— — 2 217,489 frt 30 kr kiadás terhel és igy az 1899. év végén jelentkező fölösleg — — — — 1147.454 írt 66 ,/2 kr melyből a már az 1898. év végével jelentkezett fölösleg terhére engedélyezett —• — 533.390 frt az 1899, évi 1589 kgy. 134.131 belügym. m. alatt jóváhagyott 1900. évi költségelőirányzat hiányának pótlására szolgál ; mig a fenmaradó, az 1899. évi kezelésből eredő — — 614.064 frt 66 V2 kr az 1900. évben fölmerülő elutasithatatlan kiadásoknak póthitel utján kijelölendő födözeli alapjául és az 1901. évi előirányzatnál várható hiánynak apasz- tására áll rendelkezésre. Az átiratási dijak. Négy év óta perlekedik a város és a kormány az átiratási dijak miatt. 1897-ben a főváros uj szabályrendeletet alkotott, a melyben az ingatlanok átiratási dijait, az újabb törvényeknek megfelelően módosítva — újra megállapította. Időközben a közigazgatási bíróság kimondotta, hogy az átiratási dijak az ingatlan vagyon átíratása után járó kincstári illeték pótlékának jellegével bírnak és csak akkor róhatok ki a mikor a kincstári illeték kiszabásának van helye. A kormány természetesen nem hagyta jóvá a szabályrendeletet, hanem — kivételesen — elfogadta a közigazgatási bíróság álláspontját azt kívánván a várostól, hogy az átíratásoknál csakis a kincstári illeték arányának megfelelő pótlékot szedjen. A főváros tehát az uj szabályrendeletnek nem veheti hasznát, ezenfelül tömérdek kellemetlensége van a közigazgatási bírósággal, a mely az örökösödés, csere, és közczélu ingatlanok átíratása ügyében a régi szabályrendelet intézkedéseit sem respektálja. A főváros egészen más dijakat rö ki, mint a közigazgatási bíróság. így történt azután, hogy minden egyes kivetésből végnélküli hercze-hurcza áll elő. A legújabb a mit ebben az ügyben a kincstár produkált a következő : „ w
