Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-05-28 / 22. szám
1900. május^S. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS B. szükséges intézkedést tegyen meg, és az igénylendő felvilágosítások megadására Kubinyi Imre gépészmérnököt rendelje ki, — nyilatkozzanak aziránt, szükségesnek tartják-e a tárgyiratok sokszorosítását Megyjegyzi, hogy a mérnöki hivatal jelentéséhez tartozó kimutatások már a nyomdában vannak s már a délután folyamán elkészülnek. Szakértők kinyilatkoztatják, hogy a sertésvágóhidi ajánlatokra vonatkozó mérnöki hivatali jelentés sokszorosítását nem tartják szükségesnek, mert az ajánlatok úgy is eredetiben tekintendők és vizsgálandók át; ennélfogva a négy szakértő egymásután vizsgálja át azokat. Az elbírálás időtartamát illetőleg kijelentik, hogy az most a munka terjedelmének ismerete nélkül még hozzávetőleg sem állapítható meg, de igyekezni fognak, hogy lehetőleg minél előbb elkészüljenek. Hozzájárulnák végre ahhoz, hogy — a mennyiben a kimutatások sokszorosítása csak a délután folyamán készül el — az összes iratok és tervek a holnapi (julius 1-én) délelőtt folyamán Bielek Miksa tanár urnák jegyzék mellett átküldetnek ki azokat azután a többi szakértőknek is megküldi.« Hogy az adatokat mind a négy szakértő pontosan megkapta, maga átvizsgálta, végig tanulmányozta ahhoz kétség ezekután nem férhet. Annál kevésbbé, mert a beadott szakvéleményekben valamennyi szakértő a két czég ajánlatát a legalaposabban izekre szedte. A lizek nyilatkozata egyébképpen is a legerőszakosabb akarnámság. Semmi pozitív alapja nincs, tehát nem is mond határozott véleményt, csak gyanúsít. „Meggyőződtünk, mondják a Tizek — hogy a két ajánlat majdnem egyenlő s a bírálók álláspontja szerint az egyik is, a másik is előnyben részesíthető “ Hisz tavaly ezt már elmondották négyen, miért mondják el újra a Tizek ? „Mert a középitési igazgató jelentése nem tolmácsolja teljes egészében a szakértők véleményében foglaltakat,“ folytatják tovább. Ugyan I Ugyan. Hát a középitési igazgató talán elsikkasztotta a négy szakértő véleményét? Mert az annak a passzusnak a tartalma. De ez lehetetlen. Ezt nem tudják a Tizek? A középitési igazgató nem nyelheti el a négy szakértő véleményt. Az igazgató köteles azokat eredetben bemutatni az ügyosztálynak, ez tovább adja az illetékes szakbizottságnak, ez a tanácsnak, m:g végre a közgyűlés jut abba a helyzetbe hogy ugyanarról az ügyről négy eleven szakférfiú drága véleményét hallhassa. Sőt, hogy mennyire kivolt zárva a szakvélemények elsikkasztásának lehetősége a középitési igazgató részéről, igazolja a főváros hivatalos újságjának 1899. augusztus 11-én megjelent Síáma, amely a hírhedt pályázat összes aktáit a négy szakértő véleményével együtt öt nappal a Nagy Dezső lemondásáról emlékezetessé vált rendkívüli közgyűlés előtt nyilvánosságra hozta. A lizek rosszhiszeműségét ez a körülmény kételyt kizáróan igazolja. Maga az inkriminált középitési igazgatói jelentés a négy szakértő véleményének végső következtetéseit szó szerint jelenti be a tanácsnak (a szakértők eredeti jelentésének csatolása mellett) ekképpen : „Lényegileg és végeredményben minden szakértő saját nyilatkozatában a Nicholson-féle ajánlatot pénzügyileg előnyösebbnek ismeri el, csakhogy mig pl. Bánki ezen előnyt 3372 forintnak, Stromszky 16.186 írtnak, Breuer pedig 67.910 írtnak számítja fel, Bielek tanár e tekintetben számokban nem nyilatkozik. Az egyes szakértők véleményeinek végkövetkeztetései következők és pedig: 1. Bielek tanáré „Nicholson ajánlatát Röckével szemben a székesfőváros igényeire nézve czélszerübbnek és gazdaságosabbnak tartja«. 2. Bánki tanár szerint „a két ajánlat között lényeges különbség költség tekintetében nem mutatkozik, ha tehát a főváros financziális érdekeinél egyebet nem tart szem előtt, szabadon választhat a két ajánlat közül. Nicholson mellett mindössze az szól a kis pénzbeli előnyön kívül, hogy a kiirt feltételeket ajánlata kidolgozásánál jobban szem előtt tartotta és igy kevesebb változtatást és pótlást igényel«. 3. Stromszky Sándor főmérnök szerint »ily lényegtelen különbségek mellett a közelítően egységes alapra hozott két ajánlatot egyenrangúnak tartom és Nicholson mellett azon körülmény dönt, hogy az általános vállalati feltételek intentióit jobban közelítette meg“. 4. Végül Breuer Ottó főmérnök nyilatkozata szerint „tekintve hogy Nicholson terve szerint létesítendő berendezés az üzemköltségekre vonatkozólag lényegesen kedve zőbb, nagyob teljesitménynyel ajánlott gépei zavartalanabb üzemet biztosítanak, tervezete a sertés közvágóhíd üzemének fejlesztésére alkalmasabb és ezen bővítés kis- sebb költséggel lesz létesíthető, végre hogy a személy- biztonságról, az egyes helyiségek tisztán tarthatóságáról és a tartósabb külső kiállításról jobban gondoskodik, mint Rock, mindezeknél fogva Nicholson ajánlatát a fővárosra nézve kedvezőbbnek tartom“. A szakértői elbírálás végkövetkeztetéseiből tehát látható, hogy az összes szakértők Nicholson ajánlatát a fő városra nézve jobbnak jelentik ki. A Tizek gyanúsító rágalmának ez a higgadt, pártatlan hangú jelentés nyakát szegi. Ennyiben tehát végeztünk a Tizek nyilatkozatával, a mely megdöbbentő jelét adja annak, hogy a magyar teknikus kar, amelyre olyan sokat tartunk, milyen kevés becsüléssel viseltetik — önön maga iránt. Most lássuk a nyilatkozat hiresztelt okait4közelebbről. Wlassics és Nagy Dezső. A Röck-Nicholson ügyből kifolyólag Nagy Dezső műegyetemi tanár a főváros törvényhatóságában képviselt mandátumáról lemondott. Nagy Dezsőt sértette, hogy a törvényhatóság — a laikus tömeg — nem hajlott vaktában az ő minden bírálaton felül álló szak- véleményére Sértette, hogy a közgyűlés vele szemben az ő volt tanítványának (akiről nem a leghizel- gőbb szakvéleményt adta), Kubinyi mérnöknek adott igazat. Azt elfeledte Nagy Dezső, hogy a főváros azért tart fölesküdött szakembereket, hogy azok a város érdekeit szolgálják. Elfeledte azt is, hogy nemcsak Kubinyi nem tarthatja magát csalhatatlannak, de Nagy Dezső sem. Ha tehát Kubinyi alávetette magát a szakférfiak kritikájának, ez előtt meg kell hajolnia
