Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-05-21 / 21. szám
1900. májusul. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 6. A főváros uj szabályozási terve. A tanács megtette az első lépést a főváros uj szabályozási tervének megalkotása tárgyában. Az első javaslatot a középitési bizottság tette meg, hogy a főváros szabályozására uj részletes terveket és újabb városfejlesztési programmot dolgozzanak ki. A pénzügyi és gazdasági bizottság ezt a javaslatot a maga részéről kiegészi- tette, s most a tanács elhatározta, hogy a nagyfontosságu kérdés tárgyalására külön vegyes bizottságot alakit. Fel- terjesztést intézett a miniszterelnökhöz, hogy a kormány részéről a bizottságba nevezzen meg kiküldötteket s ugyanerre felkérték a fővárosi közmunkák tanácsát is. Azt azonban kimondotta a tanács, hogy külön városfejlesz- I tési programm megállapítására szükség nincsen, mert ez a munka a szabályozási tervek átdolgozásában benne foglaltatik. Száz esztendőről, amely elmúlt, az uj század elején könnyű beszélni. Az elmúlt század minden eseményét, valamennyi emlékezetre méltó epizódját megörökitették, képbe, vagy szoborba foglalva elénk állították, Írásban megirták. Az elmúlt századról nem is beszélünk. Az ismeretlen, a jövő század ébreszti fel az érdeklődést; az az idő érdemli meg, hogy kiváncsiak legyünk rája, a mikor Budapest valóban világváros lesz. Rendezett, tágas körutai lesznek fákkal beszegve; eltűnnek a girbe-görbe utczák egyhangú bérkaszárnyáikkal együtt s itt-ott egy-két csinos park zöldellik a végtelen boulevardokon. A rendezett, tervszerűen épített Budapest ma még utópia. A főváros hatósága egyáltalán nem gondol tovább négy-öt esztendőnél s a múló évek produktumait ötletszerűen rombolják le az újabb és újabb tervek. Régóta hangoztatják azt a panaszt, hogy a fővárosnak előre meg állapított közmunka-programmra van szüksége, amelynek keretében határozott méretek szerint kell történnie a város kiépítésének. Meg kell állapítani az építési határövet, a melyen túl a város nem terjeszked- hetik. A rendezetlen utakat szabályozni kell, hogy körutakkal lehessen behálózni a várost és megszüntethetek legyenek az apró mellékutczák. Megjelölen- dők a rendezés alá kerülő városnegyedekben a középületekre szánt telkek és a parkok, népkertek, gyermekjátszó helyeknek fenntartandó területek. A megállapítandó közmunkaprogrammnak időtartamára nézve eltérők lehetnek a vélemények. A városnál például esztendőrül-esztendőre történik a megállapítás. Ennek azután megvannak a természetes következményei. X. utczát ma hat öl szélességben nyitják meg ; esztendő múlva teleépitik óriás házakkal; két esztendőre azután a közmunkatanács konstatálja, hogy : 1. X. utcza görbe ; 2. szűk; 3. ferdén hajlik el Y. utczá- tól. Kiszámítják a kisajátítási költségeket s az alig három-négy esztendős uj utcza egyik felét lebontják, hogy két öllel szélesebbre építhessék. Azóta megint elmúlt egy esztendő s az uj, kiszélesített utcza aszfalt burkolatot kap. A következő esztendőben a szerencsétlen utczá- ban újra nagy a felfordulás : építik a végleges vízmüvek csatornáit. E miatt a friss burkolatot fel kell szedni s a forgalmat bizonytalan időre megszüntetik. Végre elkészült az uj vizvezető csatorna, az utcza tiszta, rendes . . . épp egy esztendeig. Ekkorra odaérnek a villamos és telefon kábelekkel, az utczát újra felforgatják s mikorra mindennel elkészülnek, néhány kereskedő csődbe jutott, a lakók nagy része megszökött. Üresek a drága paloták s a tulajdonosok keservesen nyögik a modern élet vívmányait és a közadókat. Azt a mondást : nincs az a hosszú, aminek vége ne volna, a főváros városrendezői nem ismerik. Az ő munkájuk végtelen, egy önmagába visszatérő görbe vonal. Mert ők mindent görbén terveznek és ferdén készítenek. Unalmas volna részletezni a tervszerűtlen város - rendezés mizériáit. Ezek az apró, cseprő szekatúrák, az utczák örökös felforgatása, a forgalom szakadatlan megzavarása ok nélkül emelik a kiadásokat, megbontják a háztartás kereteit, kényszer kisajátításokkal terhelik a községet és a magánérdek kielégítésére végrehajtott telekszerzések okozzák a hitéltük* lépéseket. De nem csak a kereskedelmet és ipart fenyegeti a közlekedési utak örökös rendetlensége, nemcsak a lakosságot zaklatják azzal a szüntelen építéssel, a mely ma mint rendszer divatozik a fővárosban, hanem a dolog mélyére tekintve, ebben a rendetlenségben találjuk okát a fővárosi ingatlanok okszerűtlen pazarlásának is. A főváros nélkülözi azt a nagyszabású kózmunka-programmot, a melyben meghatározott helye és rendeltetése volna minden négyszögöl területnek ; miután pedig a fővárosnak némelyek állítása szerint túlságos sok a telke, kénytelen potom áron elvesztegetni a telkeit, nehogy minden haszon nélkül a nyakán maradjanak. Ennek a telekpazarlásnak a közmunka-programm hiánya az oka; a következése pedig az, hogy a főváros, ha a Józsefvárosban, a melyben nemrég tiz-tizenöt forintért vesztegette el a telkeinek négyszögölét, ma napság iskolát akar építeni, kénytelen száz-százötven, sőt kétszáz forintot is adni az iskolához szükséges telek négyszögöléért. Ez a kisebbik baj. A nagyobbat azok a haszontalanul kidobott óriás költségek okozzák, a melyek a tervszerűtlen építkezésekből erednek, s a melyeket esztendőről esztendőre minden kéraőrevonás nélkül számolnak el a budget döczögős tételei között. Ámde némcsak a hiába való költségek, nemcsak a város örökös felforgatása követelik a közmunka-programm megvalósítását, követelik ezt azok az eltemetett, elhibázott, formátlan és idomtalan középitkezések is, a melyeket ezentúl kerülni kellene s a melyek szinte hangosan, kihivólag figyelmeztetik a jóizlésü embert a hivatalos észjárás jerdeségeire.
