Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-05-14 / 20. szám
1900. május 14 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 9 éves, milyen fajú, mi a neve, — fel kell azután esetenként jegyezni, hogyha szaporodás fordult élő, vagy az állat kimúlt esetleg tulajdonost cserélt. Ez a sokféle nyilvántartás egyszerűen elvégezhetetlen munkával terheli meg az elöljáróságokat, melyek az uj rend- zer alapján követelt munkába sehogysem akarnak belekapni. Hogy milyen aprólékos dolgokra terjedne ki a nyilvántartás, mutatja a VII. kerület, amelyben 2148 felnőtt ló, 17 tiszta- vérü magyar szarvasmarha, 81. horzderes szarvasmarha és 247. tarka szarvasmarha, 42 sertés és 2 kecske kerül a régi nyilvántartóba. Össesen tehit 2489. darab háziállat bivaly, szamár, öszvér és juh, az Erzsébetvárosban nem volt. íme csupán egy kerü^tben a 'kutyákon kívül mintegy 25C0 állatról darabonként törzlapokat vezetni, ami nemcsak óriási munka lenne hanem rengeteg irka-firkával is járna, minthogy a feleknek minden egyes változásról írásbeli jelentéseket kellene az elöljárósághoz tenni, hol órákat foglalkoznának ilyenfajta fontos eseményekkel, hogy példáult a „Riska az éjjel ikreket ellett“ avagy pedig „a Cziguli nevű pincsi kutyának 6 kölyke lett; négy tarka, 1 fehér, 1 fekete : neme szerint 3 him, 3 nőnemű stb. A kerületi elöljárók arra kérik a tanácsot, hogy ösmerje ol maga is. hogy a szabályrendelet nem hajtható végre és mondjon le a gyakorlatban való alkalmazásáról. Ha pedig szörny csemetéiéhez mégis ragaszkodnék, abban az esetben adjon pontos és határozott utasítást a részleles végrehajtásra nézve és ha ez az utasítás úgy szólna, hogy az aprólékos rendelkezéseket mind be kell tartani, akkor a főváros nyolcz nagyobb kerületének elöljáróságához rendeljen ki egy-egy kölön dijuokot. a kik a háziállatok családi ügyeit hivatalos iratokban fogják megörökíteni. A budai hegyvidék rendezése. Á fővárosi közmunkák tanácsa elkészítette a budai hegyek nevezetesen a Virányos, Svábhegy, Istenhegy, Kutvölgy és Már tonhegy szabályozásának terveit, s megküldötte azokat a fővárosnak, hogy a maga részéről is vegye tárgyalás alá. A tanács első sorban is a mérnöki hivatal véleményét, hallgatta meg. A mérnöki hivatal ma beterjesztett jelentésében örömmel átja, hogy a közmunkatanács majdnem évtizedeken át foglalkozott a budai szabályozásokkal, azonban az elkészült terveket a kivitelre alkalmasnak egyáltalán nein találja, mert a közmunkatanács a terveket hivatalba bezárkózva, térképek segítségével, készítette el, a nélkül hogy a Virányos és valamennyi dűlőit talán valaha is látták volna. — Innen ered, hogy a tervekben több fontos hiba és tévedés csúszott bele. A mérnöki hivatal előterjesztése széles alapokon, pontos részletezéssel foglalkozik a budai szabályozások kérdésével, s igen életrevaló javaslatokat tesz. A hivatal a munkálatokat há rom részre akarja osztani. Az elsőben a Hunyad-orom és vidéke a Virányos dűlő s a Kutvölgy egy része kerülne rendezes alá. A másodikban a Kutvölgyi-ut és az Istenhegyi-ut közti részét, a kis Svábhegyet szabályoznák ; ezek a tervek három hónap múlva készülnek el. — A munka harmadik része az Istenhegyiut és Németvölgyi-ut, illetve a külső körút közé eső részt, vagyi az Orbánhegy, Mártonhegy, Németvölgy egy részének rendezését foglalja magában Ezek a tervek az őszre készül- nek el. A most befejezett terveket amely a Virányos-dülő terüle ét és közvetlen környékét szabályozza, sok tekintetben ellenkezik a közmunkatanács terveivel. A mérnöki hivatal a maga javaslatát gondos helyszíni vizsgálatok és felmérések alapján alkotta meg. így győződött meg arról, hogy a közmunkatanács több uttervezete egyenesen kivihetetlen. A szobában készült terveken az utakat szépen beerajzolták a térképekbe; arról természetesen a tervező már mitsem tudott, hogy azóta a valóságban a helyi viszonyok sok helyen megváltoztak. Ma már a tervezett útvonal helyén 50—60 ezer forintos objektumok állanak, az utakat pedig a házaknak neki vezetni nem lehet. Az is nagy baj, hogy a közmunkatanács több ut szélességét különbözőképen állapította meg, minden következetesség nélkül. Van olyan ut a melynek az elejét 10 méter szélesre tervezték, majd a folytatása 6 méterre zsugorodik össze, a közepe már csak 4 méter széles, a vége pedig ismét 10 méterre szélesedi < ki. A mérnöki hivatal az utakat egyenlő szélességben akarja vezetni, ott a hol a közérdek azok megépítését szükségessé teszi, és a tényleges helyi viszonyok meg nem gátolják. A szabályozás végrehajtását azonban akkorra akarja elhalasztani a mérnöki hivatal, mikor az utak mégnyitását az érdekelt telektulajdonosok kérelmezik, mert ebben az esetben a a szabályozáshoz szükséges területeket a főváros ingyen kapja meg. Tilos az elgázolás. Bicziklivel tilos a járókelőt elgázolni. Ideges emberek háta mögött elkarikázó uraknak tilos riadót csöngetni. Tilos lassú járású öregeket, gyanútlan sétáló hölgyeket belekergetni a pocsolyába és stb. Ilyen valamiféle szabályrendeletre lett volna már rég szükségünk. A megbárczázott kerékpárosok rendszabályozása elkerülhetetlen. A biczikli járvány terjedése más műveltebb népeknél jóravaló eredményt szült, nálunk egy újabb szekatúrája lett a gyalogjáró népnek. Éretlen kereskedőlegények, utczai striczik, dologkerülő bi- czikligladiátorok kerit-tték birtokukba az utczát, amelyen ma holnap több lesz az áldozatjuk, mint a villamosoknak. A kinövésekkel szemben sajnos a rendőrség sohasem erős. Amint a sebeshajtás meggátlá- sára nem tesz semmit, amint tűri, hogy aszfalt betyárok szemtelenkedjenek a védtelen nőkkel, azonképp a kerékpáros vakmerősége is imponál neki és megszalutálja a kihágást elkövető ficsurokat. Szinte jólesik olvasnunk, hogy a tanács foglalkozott ezekkel a bajokkal. Persze kissé hézagosán és enyhén. Általánosságban veszi elintézés alá az elinté
