Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-04-22 / 17. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1900. április 22. alán károsnak és szükségtelennek találta és a kérelem elutasítását javasolta. Megjegyzi azonban a felterjesztés, hogy miután a VIII. kerületi elöljáróság aggályai csak vélt okokra alapitja, azokat magáévá egyáltalán nem teheti. Azoknak a vélt veszedelmeknek okos és előrelátó intézkedésekkel lehet és kell elejét venni. A tanács a VIII. kerületi elöljáróság aggodalmait ilyenformán nem vette figyelembe, hanem a sütőipartestület pártjára áll és az I. ügyosztály javaslatát változatlanul elfogadtaA kézbesítések szabályozása. A polgármester felhívást intézett a főváros ösz- szes kerületi elöljáróihoz, hogy a hivatalos kézbesítések teljesitése körül követett eljárás rendezésére te gyenek javaslatot. A főváros ugyanis rendkívüli módon túl va" halmozva mindenféle idegen hatóság megkeresésével, a melyek mindannyian kézbesítések eszközlésére kérik a fővárost. A fővárosi közegek alig győzik az igy keletkezett rengeteg munkát s a fővárosnak igen nagy költségébe kerül a kellemetlen közvetítés. A kerületi elöljárók legutóbbi értekezlete beható tárgyalás alá vette a kézbesitő eljárás anomáliáit és többrendbeli, jól megokolt előterjesztést tett a kérdés rendezése tárgyában a tanácshoz. Elsősorban is arra kérik az elöljárók a tanácsot, hogy inditson tárgyalásokat az iránt, hogy a főváros a bírósági kézbesítések teljesítésétől megszabaduljon. A különféle bíróságoktól évenként mintegy 3—400.000 ügydarab érkezik a fővároshoz magánfelek részére leendő kézbesítés czéljából. A bírói kézbesítés foganatosítására a községeket törvényes intézkedés kötelezi ugyan, ez azonban aligha vonatkozhatik a fővárosra is, hanem csupán az olyan községekre kötelező, a melyekben a bíróságoknak nincs saját kézbesítőjük. A fővárosban valamennyi bíróságnak van kézbesitő hivatala, mégis a kerületi elöljáróságok kézbesítik a büntető bíróságok összes ügyiratait és az összes bíróságok valamennyi kültelekre szóló kézbesitvényeit. Ugyancsak sok dolgot ad a főváros embereinek a királyi adóhivatalok, adófelügyelőségek, pénzügyigazgatóságok díj- és illetékkiszabási hivatalok és az ezeknek alárendelt hivatalos iratainak kézbesítése is. Az 1893. évi XXXIII. t.-cz. életbe léptével a főváros területén az összes kézbesítéseket a kerületi elöljáróságok tartoznak teljesíteni. Ámde az ugyanezen törvény alapján kiadott szolgálati utasítás határozottan kimondja, hogy a felsorolt hivatalok iratait a kerületi elöljáróságok kézbesíteni nem kötelesek. A hivatalok azonban mostanság is folytonosan küldözgetik irataikat a fővároshoz és már nem egy esetben, mikor az elöljáróságok a kézbesítést megtagadják, panaszt tettek a tanácsnál A főváros sok ideig eleget tett e hivatalok megkereséseinek is, pedig erre semmiféle törvényes intézkedés sem kötelezte. Újabban azonban már megtagadja a közbenjárást. Az elöljárók kérik, hogy a főváros uj álláspontját határozott alakban tegye nyilvánossá. A pénzügyi hivatalok pedig a posta segítségét vehetik igénybe a kézbesítéseknél, a mi éppen olyan megbízható, mint a főváros, annyival is inkább, mert a fővárosnak nem áll miniig elegendő számú felesketett kézbesitő a rendelkezésére és a kézbesítéseket gyakran ideiglenes, napidijas szolgákkal végezteti. Sok bajt okoz az olyan hivatalos levelek kézbesítése is, a melyeket a felek posta utján nem fogadtak el. A fővárosi kézbesitő ilyenkor az úgynevezett kényszer kézbesítést alkalmazza, a mi abból áll, hogy a kézbesítésről a helyszínén, tanuk előtt bizonyítványt állít ki. Ilyenkor gyakran be kellene hajtani a féltől a postaköltséget is, mert az ilyen hivatalos levelet a hatóságok rendszerint bélyegtelenül, de portóköLeles m küldik. A behajtás természetesen csak akkor sikerül, ha a fél a postabért a maga jószántából megfizeti, máskülönben azt csak szabályszerű végrehajtás utján lehetne beszedni. Az ilyen kézbesítések igen sok kalamitással járnak, az meg képzelhetetlen, hogy az elöljáróság 3 krajezár postadij miatt rendszeres végrehajtásokat foganatosíttasson. A katona ügyosztály a. kézbesítések egyszerűsítése érdé kében most azt akarja, hogy a katonai kézbesítéseket s — ami évenkint körülbelül 400.000 ügydarabra rúg — szintén a kerületi elöljáróságok teljesítsék. Az elöljárók a katonaügyosztálylyal történt megállapodás alapján kijelentik, hogy a katonai kézbesítések átvételére hajlandók abban az esetben, ha a katonaügyosztályban levő 20 kézbesitő közül 18-at a kerületekbe osztanak be. Végül azt panaszolják az elöljárók, hogy a kézbesítő-közegek körében minduntalan változások fordulnak elő s a sok uj ember a szükséges gyakorlattal nem bir. Ezen a bajon úgy lehetne segíteni, ha egyelőre hetenként, majd később havonként a kézbesitő személyzetnek oktatásokat rendeznének s a szükséges tudnivalókra őket ilyen módon rendesen betanítanák. Az elöljárók kérik a tanácsot, hogy ezeket a javaslatokat fogadja el és a szükséges intézkedéseket mielőbb tegye meg. Szabályrendelet a lópatkókról. A főváros sehogysem nyughatik bele, hogy az utczaburkolatokra olyan rengeteg összegeket kénytelen költeni ^s mégis a kövezet és egyéb burkolat folytonosan romlik. Ilyen tépelődések közepette jöttek rá, hogy a lópatkók nagyban hozzájárulnak az utczaburkolat rongálásához. Elhatározták, tehát hogy hatósági intézkedéssel — még pedig uj szabályrendelettel teszik kötelezővé a legalkalmasabb patkók használatát, a mivel egyúttal állatvédelmi szempontból is mindenképpen emberséges dolgot cselekednek, mert a mindennapi tapasztalás bizonyítja, hogy a szegény lovak mennyit szenvednek rossz alkotásu patkóik miatt a síkos aszfalton és egyéb sima aszfalt-burkolatokon. A tanács felhívására tehát a mérnöki hivatal gondos tanulmány tárgyává tette a különféle rendszerű patkókat és igyekezett megfelelő használhatóságukat megállapítani. E munkálkodása során a mérnöki hivatal kérdést intézett a lovak patkói ügyében Bécs, Drezda, Berlin és Hamburg városához és felvilágosítást kért az ottani viszonyokról. Bécs azt a feleletet adta, hogy ott a lovak patkóit szabályrendelet meg nem határozza. Ez ott egyébként is lehetetlen volna, mivel a város különböző részei olyan eltérő nivóma- gasságban feküsznek egymástól, hogy ott a lópatkók külsejét egységesen megszabni nem lehet. Drezdában szintén nincsen szabályrendelet, a mely a patkók
