Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)

1900-04-16 / 16. szám

—-1900. április-16, MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS­át ilyenről szó sem lehet. Az ilyenféle kísérletek ellen elég hangosan tiltakozni sem lehet. Ezen felül a memorandumhoz csatolt számítások általá­ban véve is olyan felszínesek és annyira valószínűtlenek, hogy komoly terv alapjául egyáltalán el sem fogadhatók. Az üzlethe­lyiségek és bérházak számitásba vett jövedelmétől első tekin­tetre is meg kell tagadni még a reménybeli valószínűséget is. Már pedig az egész tervezet alapja a jövedelmezőségre vau fektetve. Ha ez megdől, elmarad a befektetett épitő-tőke sokat hangsúlyozott jövedelme, a mi azután egyszerűen nem jelentene egyebet, minthogy a főváros drága pénzen építtetett olyan nagy­szabású végleges városházát, a mely a kitűzött czélnak meg nem felel, a melyet elcsúfított mindenféle üzlethelyiségekkel, a miknek a bérbeadása ezer gondjától-nyűgétől meg nem szaba­dul soha. Egészen természetes következménye lenne ennek az' hogy a főváros idővel megunva a bérbeadás gondjait, terjesz­kedő hivatalai szó mára maga foglalná el a nagy fittyre berende zett helyiségeket — megfelelően költséges átalakítások után — és fizetné a tökéletlen alkotás jövedelmét a saját pénzéből, maga-magának, illetőleg az építést végzett vállalkozó társaság­nak, mely befektetett 1 őkéje busás kamatait vidáman rakná zsebre. Nem akarunk gyanúsítani, de a hol üzletről van szó, a számítás, — ha ravasz is — mindenkor helyet foglalhat. Ez a tervezet pedig nem egyéb, mint üzlet. Az üzleten az egyik fél­nek nyernie kell. Higyje el a tekintetes székesfőváros, hogy a hol magánfelek vele kötnek üzletet, ott ő nem igen kap a nye­reségből. És a mostani esetben már most kötelezettségünknek tartjuk reá mutatni arra a rejtett lólábra, mely a dagályos szó­áradatok közül a tervezet sorai között kikandikál. Ez a vállal­kozó konzorczium nyilván arra számit, hogy ha az uj város­háza bérhelyiségeit haszonnal nem értékesíthetné, az üresen maradt helyiségeket a főváros nyakába fogja varrni a hivata- lok^üdvösjcentralizácziója czimén. Legérdekesebb végül a dologban, hogy mig a higgadt és távolálló szemlélők a fantasztikus és ravasz tervezetet talán komolyan sem vennék, im : a könnyező korifeusoknak és taka­rékoskodó nagybefolyásu férfiaknak csoportja, mely csak az imént tiporta le a feledés vermébe az uj székház megépítésé­nek terveit, lázas örömmel kap az uj ajánlaton s minden vona­lon erős akcziót indít a kétes tervezetek érdekében. Természe­tesen a közjó és közérdek czégéré* alatt. Ugyan urak, ne olyan hangosan azzal a hirtelen fordult jóakarattal. Még azí találják hinni holmi tapasztalatlan vidékiek, hogy Önöknek az alakulandó konzorcziumban részvényük lesz ! Quod Déus avertat! Dtrendesés a Zagligetben. A tanács elhatározta, hogy az I. kerületben a Mátyás király-utja és a Tündérhegyi-ut összekötésére tervezett uj utat az idén kiépítteti A tágas és kényelmes uj útvonal a Disznófőn fog keresztül vezetni és teljes kiegészítése ÜöoÖO koronába kerül A hirdetés-ügy. Két esztendővel ezelőtt, a mikor arról volt szó, hogy a főváros jövedelmeit miképp lehetne szaporí­tani, rámutattunk arra az anomáliára, a melyet a ha­tóság a hirdetési ügynél több mint egy évtizede tűr. Potom árért kiadta kezéből a hirdetés-ügyet s mig a vállalkozó százezreket szerzett, a főváros minden év­ben egy-két ezer forintot ráfizetett gazdag ajándékára. Felszólalásunk alapján a tanács VI. ügyosztálya el­készítette a hirdetés-ügy megváltoztatását czélzó sza­bályrendelet tervezetét. Annak idején elmondtuk a tervezet ellen észrevételeinket és kifogásainkat. Bár másrészt örömmel láttuk, hogy a tanács mégis haj­landó a főváros érdekét megvédelmezni. A szabályrendelettervezet hosszas vajjudás után megérte azt is, hogy az egyes bizottságok tárgyalni kezdték. De eközben ugyan arra a sorsra jutott, a mire az utolsó két-három év alatt készült valameny- nyi szabályrendelet: visszaadták a tanácsnak, hogy dolgozza át újra és két főszempontot érvényesítsen az uj tervezetben. Az egyik, hogy a magánterülete­ken kifüggesztett hirdetések után a főváros dijakat fog szedni, a másik, hogy a közterületen a kizáróla­gosság alapján rendezi a hirdetési ügyet. Nekünk egyáltalán nem tetszik a bizottságok el­járása. Régente a szakbizottságok addik tárgyalták a szabályrendeletet, a mig kellően átgyurva megfelelt rendeltetési czéljának. A szakbizottságok eme tárgya­lásai azt mutatták, hogy a bizottság komolyan tö­rődik az eléje terjesztett anyaggal s a városatyák nem frázisokkal egymás becsületességének a feszegetésével, hanem tettekkel akarják meghálálni a beléjük helye­zett bizalmat. Újabban — mint a polgármester ur igen helyesen megjegyezte — a bizotsági tagok, vagy egyáltalán nem mennek bele a tárgyalandó anyag ér­demébe és elutasítják a tanács javaslatait, vagy a helyesen elkészített szabályrendeletet teljesen kiforgat­ják, eredeti czéljától elterelik, használhatatlanná teszik. Ilyenformán jártak el a hirdetési szabályrende­lettel is. Nem igazgattak rajta, egyszerűen visszauta­sították. Dolgozza át a tanács. Ám jó; a tanács át­fogja dolgozni, javít a javitandón, de aztán ne ismét­lődjék a régi komédia. Különben igazán azt kell hin­nünk, hogy a városatyák, akik szóval hangoztatják a megsértet közérdek védelmét, a mikor tettre kerül a sor, maguk is beállanak a jogfosztogatás sorába. A katonaság és a főváros A fővárosnak már sok kisebb-nagyobb összeütközése volt a katonasággal. Legutóbb ismét keletkezőben volt hasonló ösz- szeütközés, ez azonban igen szépen, kölcsönösen, simán intéző­dött el. A cs. és kir. 4. számú hadtestparancsnokság tett pa­naszt a miatt, hogy a főváros égyes hivatalai a katonai kincs­tári, épületeket és egyéb ingatlanokat illető adó- és vízvezeték, illetőleg vizdij ügyekben az előírásokat, intéseket, fizetési meg­hagyásokat s általán a katonai kincstárt anyagilag érintő egyéb ügydarabokat szabálytalanul: az illető kincstári ingatlan kezelő­jének kézbesitteti, holott a kincstári ingatlanok gazdasági ke­zelésére egyedül a cs. és kir. katonai hatóság van hivatva s igy a kézbesítések átvételére is kizárólag, ez a hivatal jogosult. A főváros hivatalainak ez eljárásából a hadtestparancsnokság átirata szerint a katonai kincstárra különféle hátrányok szár­mazhatnak. A polgármester a panasz következtében most el­rendelte, hogy a fővárosi hivatalok a hadtestparasnokság kí­vánságához alkalmazkodjanak és a kézbesítéseket ezentúl az építési osztályba küldjék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom