Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-04-16 / 16. szám
6 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1900. április 16. A városrendezés szabályzata. A főváros két hónappal ezelőtt rendkívüli köz gyűlésen elfogadta a tanács részéről beterjesztett szabályzatot. Ez ellen most Molnár Antal állam: tisztviselő felebbezést nyújtott be, a mc lyet érdekes részeiből a következőkben ismertetünk : A Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának 1900. évi febr. 7. és 8-án rendkívüli közgyűlésén tárgyalt és elfogadott „Szabályrendelet a szabályozásokról éz telekrendezésekről Budapest székesfőváros területén“ egyrészt a székesfőváros fejlődését megakasztani képes, tehát közérdek ellenes, másrészt az ingatlan tulajdonosok ellen nagyrészben jogtalanságot és igazságtalanságot tartalmaz. A szóban forgó szabályrendelet a székesfőváros t. tanácsának előterjesztése szerint egyrészben nyíltan azzal a szándékkal terveztetett, hogy a főváros kifelé való terjedését (ex- tenziv fejlődését) meq akadály ózza, illetve korlátozza. E czélnak a szabályrendelet — sajnos — nagyon is megfelelne, de ez a czél — eltekintve attól, hogy egy virágzó székesfőváros kifelé való fejlődésének megakadályozása ferde gondolat, — helytelen és közérdek ellen való s csunán azon egyéneknek akarna hasznára lenni, a kiknek a főváros belsőbb részeiben nagyobb bérházaik vannak s ez által vélik elérhetni, illetve biztosítani azt, hogy azok mindenkor lakottak s pedig lehető jó házbérek mellett lakottak legyenek. Azonban az illetők e véleményükben is tévednek, mert akik családi házat akarnak maguknak építeni, vagy ha nem is épileni, de ilyenben lakni inkább, mint bérkaszárnyákban, azok, ha megakadályoztatik a iőváros külsőbb részein — a belsőkön a telekárak magassága miatt nem lehet — ily családházak építése, illetve az ilyenekben való lakhatás, itt hagyják egyszerűen a fővárost, kimennek a közeli városokba és falvakba házat építeni, illetve lakni, vagy — mint példák mutatják — a főváros környékén, de ennek területén kívül építenek családház telepeket. Ez pedig bizonyára nem a főváros érdekében történik, mert ezek az emberek itt a fővárosban foglalkoznak, itt használják a körutakat, közlétesitményeket stb., de nem itt űzetik községi adójukat s keresményük legnagyobb részét színién nem itt költik el, hanem ott, a hol laknak. A székesfővárosnak általában véve tehát nem érdeke ellen, ellenkezőleg érdekében álló a külterjes fejlődés, csak az a fődolog ennél, hogy helyes irányban történjék. Igenis érdeke ellen való a fővárosnak a helytelen irányba való fejlődés és úgy egészségügyi, mint szépészeti és anyagi szempontból kívánatos annak megakadályozása, a heiyes irányba való terelés által; e kettős czél, (a fejlődés helyes irányítása s egyúttal a helytelen irányú fejlődés megakadályozása) elérésére azonban a szóban forgó szabályrendelet nem megfelelő, ehhez a következő két dolog szükséges: 1. Egy egészséges, végleges szabályozási terv, mely egykét évtizedre megállapítja, hol mely irániban kell egészségügyi, szépészeti és anyagi szempontból a fővárost kifelé fejleszteni. Mind e három szempontnak megfelelne például, ha kimondatnék, hogy: a) a balparti (pesti) oldal első sorban észak felé a Duna- part mentén szabályozandó, illetve fejlesztendő s pedig először a bpest—váczi vasútvonalon belül egészen Újpestig s csak azután az említett vonalon kívül ; b) a jobbparti (budai) oldal pedig első sorban szintén a jDunához közelebb eső részeken és pedig északon a II. és III. kerület belső részei között beékelve fekvő Szemlőhegy és környéke, délen pedig a Lágymányos részeken a déli vasút és az úgynevezett összekötő vasútvonalak között azokon belül. 2. Egy körút építési programm arra nézve, hogy szigorúan a megállapított egységes és végleges, szabályozási terv' alapján — mindenkor á már rendezett, belterületekkel összefüggésben belülről kifelé haladva mily sorrendben építtessenek ki a körutak stb. Tényleg a szabályozások ^és telekrendezésekre nézve is szükség volna egy szabályzatra, de csak ha már az 1. és 2. alatt említettek megállapították, ezek alapul vétele mellett s nem a külterjes fejlődés megakadályozása, hanem tisztán a szabályozások és telekrendezésekre nézve és igazságosabb alapon készítve. Mint állítani bátorkodtam, a szóban forgó szabályrendelet az ingatlan tulajdonosok ellen sok jogtalanságot és igazságtalanságot tartalmaz. Igaz, hogy a szabályrendelet a szabályozások és telekrendezések körül eddig is követelt eljárást alkalmazza legnagyobb részben, de már az is sok esetben jogtalan és igazságtalan eljárás volt, a szabályrendelet szerint pedig ez az eljárás csak még szaporítva lenne. Az eddigi eljárás ellen — törvény és szabályzat hiányában — addig legalább lehetett jogorvoslattal élni, vagy sikerrel védekezni, h \ másként nem, az által, hogy p. u. a telektulajdonos a tervezett szabályozást, vagy rendezést egyszerűen elodázta; a szabályrendelet életbeléptetése esetén azonban e védekezési módok elesnének. A legnagyobb igaztalanság abban foglaltatik, hogy a szabályrendeletben a szabályozás alá kerülő telkeket érintő terhekre nézve egyáltalában nincsen különbség téve ; pl. homlokzat dij kivetésénél nincs különbség a tekintetben, hogy a telek mely részén a fővárosnak, az I. vagy III. építési övezetben fekszik-e ; hogy a telek négyszögölenként 2000, vagy 2 korona ér- tékü-e ? 10.000, vagy 100 négyszögöl terjedelmü-e ; 101, vagy 5 öl szélességű (mélységü-e); vagy hogy birt-e már előzőleg egy vagy több irányban homlokzattal. Már pedig sokszor óriási a különbség azon szempontból, hogy melyik teleknek mily előnyére válik a rendezés, mily homlokzat dijat bir el stb. Helytelen a t. tanács által a szabályrendelet előterjesztésében kifejtett azon felfogás, hogy a szabályrendeletben foglalt jogmegszoritások által a főváros pénzügyi helyzetén segithet. Ellenkezőleg áll a dolog. Ugyanis a mint előbb is állítottam, a bérházaknál ebből folyólag adóképesség fokozódása nem várható ; de a telekrendezések és szabályozások utáni bevétel sem szaporodnék, sőt inkább csökkenne, mert ily feltételek mellett nem igen fog akadni szabályozást, — telekrendezést kérelmező, — tehát a fejlődés is megakad, ezzel pedig karöltve jár az építkezés, ezzel ismét összefüggőleg az iparosok, kereskedők stb. adóképességének csökkenése, vagyis közvetve a főváros jövedelmének csökkenése. Ezek után bátorkodom a kérdéses szabályrendelet helyte len, gok esetben jogtalan és igazságtalan voltát a következő főbb részletekben megvilágítani: .. ; .
