Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)

1900-04-16 / 16. szám

4 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1900. április, 16 Az uj központi városháza. — Levél a szerkesztőhöz. — Alig egy-két éve történt, Budapest székesfőváros drága pénzen megvette a m. kir. államkincstártól a Károly-kaszárnya rengeteg épületét. A főváros a vásár után rátette, a kezét uj vagyonára : leszedette az osztrák sasokat az utcza falakról. Belül azonban megmaradtak az ócska, német felírások: Kirc- hentrackt, Gittertrackt stb. Nemsokára hirdették a pályázatokat az uj központi vá­rosháza terveire. A hatalmas, régi sárga épület pedig várta a csákányos tótokat, hogy helyet adhasson a modern Budapest legújabb díszének, látványosságának. A pályázat egy kissé hosszúra nyúlt. Hiában, sok min­denféle szakértő testület, hivatal és más mindenféle vélemény kell hozzá, mikor egy csomó millióról és egy székesfőváros uj és végleges székházáról van szó! A fővárosnak azonban idő­közben ötlete támadt. Ha már várnak a kaszárnya lebontásával a végleges tervezgetések dülőré jutásáig, legalább vegyék va­lami hasznát az ősi épület-szörnyetegnek. Ki is adták a vala­mire valóbb helyiségeit lakásoknak, boltoknak, műhelyeknek; melyik mire való. Az eszme ragadós. Ha lehet — igy gondolták — ezeket a helyiségeket bérbe adogatni, miért ne vehetné hasznukat egy kicsit a fiváros is. Úgyis fizet rengeteg házbért a sok minden­féle bérházba szorult hivatalaiért. Addig a mig az építkezési megkezdik és addig, a mig az uj székház egyik részét felépít­hetik : meghúzódhatnak azok a szegény hivatalok a nagy ka­szárnya néhány zvigában. Ezzel aztán megkezdődtek az átalakítások és a hivatalok lassú beköltöztetése. Akkoriban azonban még mindenki azt hitte, hogy a mig az épület egy részében ideiglenes otthonra találnak a két városházából kírekedt hivatalok, addig a ka­szárnya többi részét szépen elkezdik bontani és helyén meg­indul nemsokára az impozáns uj központi városháza építése is. De nem igy történt. Mert időközben kisült, hogy a régi városházát a Belvárosnak az eskütéri híd építésével kapcsola­tos szabályozása következtében hamarjában le kell bontani. Mi tévők lettek volna avval a sok hivatallal, a mi innen kiszorul és fedél nélkül marad ? Csak világos, hogy hirtelenében nem találtak volna számukra alkalmasabb és olcsóbb helyiségeket, mint a Károly-kaszárnya még mindig legnagyobb részt parlagon heverő épületét! Folytatták tehát a költözködést, a becső- ditett lakosokat, boltosokat és mindenféle bérlőke sorra kiakol- bolitották és helyüket a hivatalok foglalták el. A szomorú állapotban sínylődő épületbe azonban nem ehetett csak úgy egyszerűen beleköltöztetni a főváros legelső hivatalait. A helyiségeket helyre kellett állítani, megfelelően át­alakítani. Ez a munka pedig sok, lassanként nagyon sok költ­ségbe került. - 7~T .......1 ; * ' ; ' A látszólag hiaba kivetett összegek után legjavában sí-, ránkoztak a körültekintő városatyák, midőn mindenek végnél-" küli rémületére egészen akut jelleget öltöttek a főváros pénz­ügyi Viszonyaiban mutatkozó kalamitások és nyilvánvaló lett,, hogy a főváros olyanforma sorba jutott, mint a vig deák a hó-, nap második felében. Lön pedig erre általános jajgatás és fo­guknak csikorgatá&a.. A háragvó sors. kiengesztelésére siettek ■ áldozataikat bemutatni. Egyik legbecsesebb falat volt a jövőmuU fényes, uj központi városházának terve. Olyan hirtelen leteltek róla, mintha soha szóba se lett volna. Az ösmert korifeusok, a nagy rang i és emlegetett nevű szóvivők uniszónó hántolták el az imént még beczézett terveket s üdvözölték a megmenekülés arany hidjai, a becsületes, vén Károly-kaszárnyát. A drága csutakkal szépen kikefélt vén pari­pának csengőt tettek a nyakába: a kétfejű sas helyére felhu- zatták a székesfőváros czimerét s az ódon épületet kinevezték központi városházának. így oldották meg a gordiusi csomót a közjó érdekében, a község és adófizetőinek javára és a közvagyon oltalmazására — az önzetlen, lelkes városatyák. Néhány nappal ezelőtt egyik műegyetemi tanár, aki egy­úttal fővárosi bizottsági tag is, szélesmedrü erhlékiratot nyúj­tott be a polgármesterhez. A bizottsági tag ur most, mikor már a kaszám, a épület kétharmadában uj rendeltetésének megfe­lelően rendbe jött, terveked ad elő, a melyek szerint az épület helyén uj központi városházát lehetne építeni. A jóakaratu memorandum egy kissé későn jött, de hát a jó gondolat el­késve is csak jó gondolat marad. Kérdés azonban, vájjon ez az elkésett eszme valóban a jó gondolatok közé tartozik-e ? Erre a kérdésre röviden és velősen megfelelhetünk : Nem! A Ziepemovszky Károly nagy feltűnést és mozgalmat keltett terve elkésve is igen elhamarkodott és igen gyönge al­kotás. Felületes, mert lehetetlen utópiával akarja, betölteni az egyenes utón haladók szemét. Arról van szó, üogy a széketfő- váios számára uj díszes székházat emeljenek. Még pedig két alternativ terv szerint: vagy a főváros rmga építse meg, vagy valamely vállalkozó konzorczium. Mindegyik esetben azonban hihetetlenül kis költséggel: potom négymillió forintok árán. Az£első feltevés maga-magától elesik és nyilvánvalóan nem akar egyéb lenni, mint a forma megadása a következendő Unyleges javaslathoz. Egy kis édesgyökér, a minek szopogatása közben kell lenyelni a belerejtett keserű pilulát. Mert azt csak nem igen lehet komolyan venni, hogy a főváros most már, mi­kor sok százezer forintot kiadott a kaszárnya épület átalakítá­sára és tegnap éktelen jajveszékelés közt lemond kifejezetten évtizedekre — az uj városház építésének tervéről, — ma for­dítson egyet a szekere rudján és az építkezésre szükséges milliókat a mellényzsebéből kirázza. Világos dolog, hogy a tervezet a városházát vállalkozó konzorcziummal akarja megépíttetni. A memorandum arra ala­pítja tervezgétéseit, hogy uj vár«, sháza árkádos bazárral, szám-, tatan üzlethelyiséggel és ezek vélt és remélt jövedelme fedezze az építkezés költségeit. Nos, mi kijelentjük, hogy ez a gseíteh épült és üzletre alapított székesfővárosi székház a leghatáro­zottabban sértené a főváros méltóságát. Annak a palotának, a mely az ország törvényhatósága összes központi szervét és repzentácziós helyiségeit magában jegyesiti, • *T§m lehet, nem szabad egyúttal > ásáros bódénak lennie. Ebben a tekintetben bizonyos határig lehet engedményeket tenni kényszerítő körül­mények között, ideiglenes jellegű, pusztán kisegítő megoldás­nál — ínint milyen volt a Károlykászárnyá épületének felhasz­nálása, — ámde'millíókö'ri'épitetf, évszázadokra * szótó alkotás-

Next

/
Oldalképek
Tartalom