Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-04-16 / 16. szám
16. szám.- Ill, évfolyam. Budapest 1900. április j6. KÖZIGAZGATASI HETILAP Előfizetési ára; Egész évre ................................ Félévr e ..................................... Sze rkeszti és kiadja: 12 Kor. 6 Kor. DR- BARTHA SÁNDOR. Szerkesztőség }ís kiadó ; IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám. Gondoljatok az éhezőkre! Ünnepli a világ a fehér galamb leszállását, csak mi nem ünnepeljük, mert terhes gondok nehezedtek reánk. Százezer embernek: nincs munkája, nincs kenyere. A társadalmi tényezők tétlenségre .vannak kárhoztatva s összetett kezekkel nézik a gazdasági és erkölcsi pusztulást. Mi lesz ebből. Mit várhatunk. A pénzintézetek levonják tőkéiket s csak akkor adják ismét ki, ha már a végső szükség beállt s a pénzkereső közönség érzi a nyakán a kést. így járnak el valamennyien elkezdve az első hazai takarékpénztártól le az utolsó szövetkezetekig. A társadalmi test nem tud mozogni. Megbénította egy különös, mondhatnám ragályos politikai fekély, mely lidércz-nyomás alól nem talál módot a kiszabadulásra. A külső konjunktúrák pedig úgy békóba verték gazdasági és ipari életünket, hogy abból iparosaink és gazdaközönségünk nem egyhamar íog kilábalni. Mit használ nekünk Hegedűs Sándor fiumei, törökországi, szatmári raguzai s tudja pokol miféle kirándulásai és ünnepeltetése! Tessék törődni a munkás és iparos nép nyomorával, tessék az iránt tenni valamit, hogy ez a sok nyomorult ember kapjon, egyik napról a másikra életet, kenyeret. Könnyű annak husvétot ünnepelni, akinek igazgatósági sinekukái vannak. Persze, a ki jól lakott az nem törődik az éhessel. Pedig az absolut szükségletek kielégítése eget tör s mivel a munkás ember élettartalma a kenyér, ezt adjatok nekik e szent napon, husvét ünnepén. A főváron tisztviselői. Kaptam tegnap k névtelen levelet. Az egyik levél azt panaszolja, fogy a tisztviselők, különösen azok, akik a kerületi elöljáróságokhoz vannak beosztva durván bánnak a felekkel, a másik levél pedig a központban előforduló gyakori visszaélésekről szól. Ezen, bár névtelenül beküldött panaszokat nem hagyhatom szó nélkül, bár e fajta levelekre nem szokás ügyet vetni. A főváros közigazgatási gépezetének ezer alkalmazott tagja van Egy ilyen nagy szervezetben persze hogy akad olyan sróf, mely helyéből félre csúszik, vagy lazítja a szervezetet. De ez a megrozsdásodott gép rész csak addig maradhat a helyén, a mig észreveszik, hogy a szervezetet akadályozza működésében Ha az adófizető polgár olyan tisztviselőre akad, a ki nincs hivatásának tudatában, ne kímélje az illetőt, hanem forduljon panaszával az elöljáróhoz, a ki bizonyára elégtételt fog szolgáltatni, ha a panaszt beigazoltnak látja. Az ilyen panasz magára a szervezetre nézve is jó hatással van, mert kiküszöböli az oda nem való elemeket. Most azonban áttérek a másik levélbeli súlyos vádra, amely nem is vád, hanem vakmerő rágalom. ügy látszik levélírónak elve: audakter ea mmni- arc semper aliquid haeret, merészen rágalmazni, hogy valami ott ragadjon. A ki ilyen elveket vall az nem jár helyes utón. Nincs könnyebb, mint valakire valótlan dolgot ráfogni. Látjuk a mindennapi életben, hogy a politikai ellenfelek nagyon gyakran használják ezen tisztességtelen eszközt czéljaik elérésére. Itt van mindjárt Barcsay Domokos esete. Hát ezt az abszolút urat, aki a korrektségnek olyan magaslatán áll, hogy azok a kik a zabszállitás ügyben felemliték nevét hozzá csak messzelátóval nézhetnek fel, nem-e dobták meg sárral ? Ne állítson olyat senki, a mit nem tud beigazolni. A közvéleményt csináló hanyagok erkölcstelen hazugságán ne üljön föl a józanul gondolkozó polgárság, mert az ilyen középkori rabló históriák ma már el nem képzelhetők, annál kevésbé, miután a közigazgatási szervek minden legcsekélyebb ténykedése is a nagy nyilvánosság előtt történik, nem is említve a felsőbb hatóságok ellenőrző hatalmáról. Bízzék a polgárság a vezetők tisztességében, mert mindegyikben meg van az erkölcsi fajsuly s csak a lelki egyensúly elvesztése idézhet elő egyiknél vagy másiknál abevatiót.
