Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-03-05 / 10. szám
lit évfolyam ____________________Budapest 1900. márczius 5. 10. szám. KÖZIGAZGATÁSI HETILAP Előfizetési ára; Egész évre ................................ Fé lévre..................................... 12 Kor. 6 Kor. Szerkeszti es juadja ; DR* BARTHA SÁNDOR. jSZERKESZTŐSEG jís KIA DÓ J IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám. Lesz e munka? Lesz-e munka ? Ezzel a kérdéssel kopog tatnak vállalkozók és iparosok, épitök, kömi- vesek, lakatosok, ácsok, asztalosok, cserépfe- dök, üvegesek, bádogosok a főváros ajtaján. Minden esztendőben több millió forintot fordít a főváros közmunkákra, középitésekre. Erre az esztendőre is előirányzott 12 millió koronát A munkanélkül szűkölködő emberek nagy tömege egyrc-másra várja az árlejtések kiírását, amely kétségbeejtöen késik. Lesz-e munka? Nem tudja még maga a polgármester sem. nem tudja a tanács, a törvényhatóság, hogy tud-e munkát adni annak a sok száz iparosnak, a kik nagyon is rászorultak a főváros támogatására. Az egész városban szünetel a magánépités. Maholnap feloszlatását kéri a magánépiíö bizottság, mert hétröl-hétre nem akad tennivalója. A fővárosnál is szünetel minden munka. Uj kövezést, uj csatornázást, iskolák építését, vásárcsarnokokat a budaiaknak nem adhat munkába a város, mert nincs rá pénze. A függökölcsön millióival nagyon is takarékosan kell bánni, ha kiakarják böjtölni a rossz pénzügyi viszonyokat. Arra most már nincs remény, hogy a főváros kölcsönkötvényeit kellő időben értékesíthessék. Abba sem mehet a város, hogy a kötvények kamatozását megváltoztassa. A válság előtt álló iparon pedig minden áron segíteni kell. Sajnos, a főváros nem remélheti, hogy vállalkozói, a kiket eddig ellátott munkával, az állam részéről nyerjenek támogatást. A kormány hangzatos leiratokkal biztatja a fővárost a válság leküzdésére, de még az okos tanácsot is sajnálja arra nézve, hogy zilált helyzetéből miképpen menekedhessék. Pedig egész sereg olyan intézmény vár megoldásra, a melynek létesítése a kormánytól függ. Az országos lelenczházra van pénze is, telke is a kormánynak, de nem siet a megépítéssel. Országos érdek sietteti, sürgeti az intézmény megalkotását; maga a kormány unszolta eddig a törvényhatóságokat s mikor minden'faktor közösegyetértéssel munkálkodott, bogy a lelenczház megépüljön, a kormány abba hagyta a sürgetést s az országos lelenczház ügye úgy látszik örökre elaludt. Néhány hét óta a fővárosi polgárság körében erős mozgalom indult meg a nyugati pályaudvar kihelyezése végett. Lapunk volt az első, a mely rámutatott arra. hogy a nyugoti pályaudvar mostani helyén megakasztja a Teréz- és Lipótváros fejlődését; óriás értékű területet leköt, parlagon hevertek A pályaudvar kitelepítésével a kormány hihetetlenül fellendítené — a vállalkozó kedvet — mert egy részt uj pályaudvarok építésével, másrészt a nyugoti pályaudvar üresen maradt területén alakuló uj városrész benépesítésével ezer meg ezer ember jutna biztos munkához és erre nem kell többet koczkáztatni a kormánynak, mert a pályaudvar telke fedezi az uj pályaudvarok költségét. Mindez csak óhajtás. A fővárosért való aggódás mondatja velünk ezeket az óhajtásokat, a miket kívülünk ezer meg ezer ember velünk egy időben gondol. Nehéz válság előtt állunk, mert iparunk és kereskedelmünk amely eddig virágzott, megdöbbentően pang. Az az ijesztő pénzhiány, a melyről az iparosok és kereskedők panaszkodnak, megakasztja a főváros fejlődését. Komolyan kell tehát gondoskodni a fővárosnak és kormánynak a megszorult iparosok támogatásáról, a mig azt kérdezik : lesz-e munka? Mert ha nem lesz munkájuk, becsukják a boltot, megáll az üzleti élet a fővárosban és a katasztrófa, amely eddig egyeseket sújtott, ezreket juttat koldusbotra.
