Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-02-19 / 8. szám
KÖZIGA ZGA TASI HETILAP jíLÖ fizetési Ára; Egész évre ................................12 Kor. Fé lévre.....................................6 Kor. ^Szerkeszti es kiadja : DR- BARTHA SÁNDOR. jSZERKESZTŐSEG jís KIADÓ J IV. kér., Reáltanoda-utcza 5. szám. Nincs pénz. Kornfeld ur kijelentette Halmos János polgármester előtt, hogy nincs pénz; a bankok nem gyakorolhatják az opciót a főváros köl- csönkötvényeire. A 4 százalékos papír, mondta Kornfeld ur, nem alkalmas az értékesítésre. Nem azért, mert a főváros magas árfolyamon kínálja a papírokat, hanem főképp azért, mert a bankok is 4'5 százalékot fizetnek a betétek után. A polgármester ur úgy gondolta, hogy a főváros is megadhatná talán a 4 5 százalékot, átmehetnének a mostani négyes kurzusról könnyen, még a város járna jól. De ennek az átalakulásnak megint az az akadálya van — állítólag— hogy a kormány a régi 3 5 százalékos államadóssági papírokat nyolczvan —kilenczven millió forint értékben konvertálni akarja sigy természetes, hogy nem engedné meg a fővárosnak a 4'5 százalékos papírok kibocsátását, mely az állami emissió sikerét koczkáztatná. Tavaly Lampl Hugó föszámvevö azt az ajánlatot tette, hogy a főváros fogadja el a bankok részéről kínált árfolyamot s adja el a papírjait úgy, a mint lehet. A föszámvevö a 94-es árfolyamot még 4\5 százalék mellett sem tartotta soknak, mert volt idő, a mikor a főváros igen boldognak érezte magát, ha 7—8 százalék mellett — jóval a párin alul — kaphatott pénzt. A föszámvevö javaslatát nem fogadták el — más szóval, — visszautasították a bankok ajánlatát. S hogy az elháríthatatlan közmunkákat folytathassák, drága függő kölcsönt vettek föl s abból éltek és élnek ma is. Ez a függő- kölcsön — a föszámvevö határozott kijelentése szerint — 2.000.000 koronával kerül többe a bankok el nem fogadott ajánlatánál. A kölcsönügy intézői azt állítják, hogy a bankok ajánlatát nem fogadhatták el tavaly azért, mert az ajánlat nem csupán a tavaly esedékessé vált 8000000, hanem a még kibocsátásra nem került huszonnégy millió forint értékű kötvény ármagasságára is befolyással lett volna. Mindezekből pedig az következik, hogy a főváros, hacsak valami különös véletlen ki nem segíti, az idén pénz nélkül marad és képtelen lesz a közmunkák folytatására. Egyelőre a tavaly felvett függő-kölcsön még meglevő részletéből fognak fizetéseket teljesíteni, de a folyó évre előirányzott, milliókra rugó közmunkák végrehajtásáról le kell mondania. Az állam támogatására nem számíthat, mert az államkormány a nagyhangú oktatásokon kívül tényleg nem segíti semmivel sem a fővárost. Az a barátságos és meleg hang, melyen Széli Kálmán miniszterelnök és Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter a fővárossal tárgyalnak, a valóságban csak hiú káprázat, apró pénzre nem igen váltható fel. A miniszterelnök, mint belügyminiszter, hatalmas oktatást ad a fővárosnak a helyes gazdálkodás elveiről ; a kereskedelmi miniszter a jómódú hatóságnak figyelmébe ajánlja a szorongatott helyzetben levő építő ipart, a mely rászorul a főváros fillérjeire. És mig a főváros a helyes gazdálkodás elvei mellett lassanként a tönk szélére jut, a kormány milliókat tagad meg a város közönségétől, megrövidíti a várost az italmérési jövedelemnél, majd az Újépület telkén tervezett utak rendezésénél, legutóbb a vasutasok községi adójánál. A város vezetői megdöbbenve látják, hogy a pénzpiacz helyzete valóban nyomasztó. A szolid iparvállalatok egymásután jelentenek fizetésképtelenséget, csak a pénzintézetek virágzanak. A több száz millió korona vagyonnal rendelkező székesfőváros enyhe föltételek mellett épp oly kevéssé jut kölcsönhöz, mint
