Magyar Székesfőváros, 1900 (3. évfolyam, 1-50. szám)
1900-02-19 / 8. szám
4 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1900. február 19. a tisztességes iparosok. A bankok a kis kamatozású üzletektől tartózkodnak, mert a biztos, de gyenge kamatozás mellett nem fizethetnek 20—25 százalékos osztalékot. A spekuláczió és gründolások sokszor nem éppen kifogástalan hasznaira utaznak a mi pénzintézeteink. Ezekből szedik össze a nagykaliberü osztalékokat a részvényesek javára. A betétek millióit, amelyekért csak igen jelentéktelen hasznot fizetnek a betevőknek börzeüzletek finanszírozására használják föl. Nincs pénz, mondja Kornfeld ur, a főváros legelőkelőbb pénzintézetei nevében, a nála vizitelő polgármesternek. A mondatát nem fejezi be a vezérigazgató ur abban a hitben, hogy úgy is tudja a polgármester az elhallgatott részt. Persze könnyű kitalálni, hogy nincs pénz annak a részére, a ki bizva a maga hitelképességében nem hajlandó uzsorakamatot fizetni. Olvasóinkhoz. A „Magyar székesfőváros“ harmadik évfolyamába lépett. Két esztendős pályafutása alatt szigorúan megmaradt kitűzött czáljánál: érvényre juttatta a jogos kívánságokat és követeléseket, segítő kezet nyújtott a hatóság tévedései ellenében a közönségnek s egyetlen óhaja az volt, hogy szeretettel, igyekezettel, buzgalommal meghódítsa magának a közönség bizalmát. Most a harmadik esztendő kezdetén ismételjük azt a mit megindulásunk alkalmával hangoztattunk : Szerkesztőségünk mindig nyitva áll a nagyközönségnek. Bármely a fővárosi közigazgatási körébe vágó kérdezősködésre szívesen válaszolutásk előfizetőinknek. Bármely ügyben szives örömest támogatjuk tanácscsal, felvilágosítással. Utána járunk a fővárosnál előfizetőink egyes ügyeinek. Sürgető szavunkkal, ha kell a nyomtatott betű erejével, odatörekszünk, hogy minden fővárosi polgár ügye gyors és méltányos elintézést nyerjen. Szerkesztői üzenetben — ha szükség élő szóval is — szívesen tudósítjuk eljárásunk eredményéről előfizetőinket, mert kitűzött czé- lunkat, hogy a főváros közigazgatását jobb irányba tereljük, hogy a polgárság érdekeit minden vonalon érvényre juttassuk, csakúgy érhetjük el, ha a közön ség bizalmával megtisztel s mi személyes tapasztalat utján győződünk meg minden egyes esetben az eljá rások hosszadalmasságáról és az elintézések czélsze rütlenségeről. Nem fogja figyelmünket kikerülni semmi, ami a város életműködésében fontos. A közegészségügy, közélelmezés, városrendezes, a közgazdasági kérdések, telekszabályozások, vízügyek, a fogyasztási adók és a javadalmi dijak, a lakásbér, a házbér uzsora és szegényügy, ezek mindannyian szigorú bírálatunk tárgyát fogják képezni s magától érthető, hogy minden ily kérdésben szives örömest állunk a közönség rendelkezésére is. A Magyar Székesfőváros pártatlan és szakszerű közleményeiben; friss, jól értesült híreiben ; kimerítő és pontos ismertetéseiben. Ez volt s maradt a mi programunk. Hisszük és bízunk benne, hogy ez alapelvek mellett lapunk továbbra is népszerű és szívesen látott lesz az olvasó közönség előtt. A szerkesztőség. A Magyar Székesfőváros előfizetési ára : Egész évre 12 Kor. Fél évre 6 „ Köztisztviselőknek : Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 „ Vízhiány. Nemrég a Németvölgyiek panaszkodtak, hogy még pénzért sem kapnak jó vizet. Ma az 1-ső kerületnek, egy másik részén, a Fehérvári-ut határán panaszkodnak a vizhiány miatt Területükön — mondja a tanácshoz intézett panaszos levél — harminczöt család szenved viz nélkii1. A házak körül fart kutak az I-sö kerületi hatósági orvosok és a tiszti főorvosi hivatal jelentése szerint ihatatlan vizet adnak. A lakosság alázatos kérelemmel fordul a tanácshoz, adjon nekik vizet a főváros pénzért : megfizetik a vizdijat szivesen, a mostani állapotot tovább nem tűrhetik. A vízvezetéki igazgató könyörtelenül igazságos. A Ferencz József hídon átvezetett vízcső nem alkalmas a kiterjesztésre s ha a Fehérvári-ut lakói csőhálózatot kapnak — a beljebb lakók szenvedik meg a főváros jószívűségét. Amig a Gellérthegyi nagymedencze ki nem épül, rendszeres vízellátásról szó sem lehet. Nincs azonban kifogása az ellen, hogy a panaszosokhoz közel eső valamely vízcsaptól lajjtal hordjanak szét ivóvizet. A lakosság azonban, amelyet igy látnak el vízzel, a viz díjon kivül a szállítási költséget is fizesse meg. Az I-ső kerületi elöljáróság, amely szintén véleményt adott a kérdésben, természetesen pártolja a vízvezetéki igazgató javaslatát, sőt jelenti, hogy az ivóvíz kihordása 3600 koronába kerül évenként a városnak. De az elöljáróság humánusabb mint a vízvezetéki igazgató, mert azt ajánlja, hogy a lakosoktól csak a vizdijat hajtsák be, a fuvarozási költséget fizesse a város A javaslatot elfogadta a tanács is. Eddig tart a Fehérvári-uti lakosság vízhiányáról szóló história. Hogy ennyire jutott — hónapok kellettek hozzá. Addig hatott a megszorult lakosság bort, sört, pezsgőt vagy egyéb drága italt, akár melyikhez is könnyebben jutott, mint a vízvezetéki vízhez. A kinek pedig ezekre a drága italokra nem telt, ihatta a helyi kutak posványos vizét. Az szerezhetett belőle tífuszt, vagy más egyéb ragadós betegségeket. Idejük volt hozzá, mert hónapokig tartott, mig a panaszos kérelem az összes illetékes fórumokat bejárta. Ez a kis dolog, a mely magáhan véve nem nagy jelentőségű, ékes bizonyítása annak, hogy a bürokratikus lassúság mellett — a lakosság testi épsége mekkora l áiokct Ézoivtdhi lelt. Az ilyen lk át seren kivül sürgő-