Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-01-09 / 2. szám
6 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS váló érdekkel bir, és hogy ez a tűzveszélyes gyárak, iparvállalatok és színházakra is áll, ez bizonyításra nem szorul. Elég arra a frappáns példára utalni, hogy Lón donban a múlt század folyamában, a biztositó társaságok maguk tartottak főn tűzoltóságot s ezt nagy gyáraink és ipartelepeink ma is teszik. * Ezekben ismertettük rövidesen a fölvetett tárgyra vonatkozó javaslatot. Nem dicsérhetjük eléggé közérdekű és találó megokolását. Remélhetjük, hogy a fölsorolt tényekkel szemben, a városi tüzkárbiztositó intézet 25 évi vajúdás után mindenek közhasznára és senki kárára meg fog születni. Ha csak újra és újra meg nem érjük, hogy ezen közérdekű ügy R, nem a köz, hanem a magánérdek nyaktilójával ki fog végeztetni. Színházi telkek. Az adakozók között az első hely ilyeti meg a fővárost, amely mindig többet ad, mint amennyit adnia szabad volna. A legképtelenebb címen megpum- polják, ha a pumpolónak kellő ajánló levele van a törvényhatósági bizottsághoz. Néha azonban megköti magát ami a ritkaságok közé tartozik és nem akar adni. De ilyenkor sem azért történik a megtagadás, mert azt parancsolja a logika, hanem, mert — nin s amit oda adhasson. Van azután arra is eset, hogy a meglevőt sem akarja odaadni; de már azt nem mondja meg nyíltan, hanem tárgyal-tárgyal, huzza az ügyet, abban a reményben hogy az illetőnek elmegy a kedve a kérelmezéstől s igy szépszerével menekül az adakozástól. Ezt az esetet látjuk a budai állandó színház kér désénél. A főváros Budán, igazabban az I. kerületnek és csak közvetve a Il-diknak is, színházat akar építeni, mert eladta a Várszínházát 117 000 forintért. Két vállalkozó: Herczeg Mihály és Singer Izor ajánlatot tesz a fővárosnak a színház építés tárgyában. Azt mondják: a főváros adja át nekik a bombatéri vásárcsar noki célokra kisajátított telkeit; adja át a Várszínházból befolyt 117.000 forintot; és vegye tudomásul, hogy a vállalkozók felépitik a budai állandó színházat. Nem kérnek ahhoz semmiféle szubvenciót, viszont a fővárostól nyert telek és készpénz értékét csak a színház megnyitástól számított tiz esztendő múlva kezdik amortizációs törlesztés alakjában vissza fizetni. Hasonló ajánlatot természetesen csakis Budapest fővárosának tanácsához lehet benyújtani és annak teljesítését remélni. Bármely más hatósághoz ilyen ajánlatot nem is mernek benyújtani, és minden 1899. január 9. más hatoság már az első nap visszautasítja az efajta ajánlatokat. Mert a kisebb fajta szinház-épitéshez, példa rá a Magyar Színház, tökéletesen elég 200.000 forint. Herczeg Mihály és társa tehát igen jól spekuláltak. A bomba-téri vásárcsarnok telkek 280—300.000 forintba kerültek. Ezt a nagyértéket két vállalkozó a 117 000 forint készpénzzel együtt tiz esztendőre ingyen kéri. Vagyis 417.000 forintot tiz évig ingyen használva, már az alapításnál biztos nyereségképen akarják a tőke 5%-át, évi 20.850 forintot, összesen 280.500 forintot a maguk, vagy az alakítandó részvénytársaság javára biztosítani. A főváros pedig utólag törheti a fejét, hogy tulajdonkép miért is kellett egy kerület színházának 417.000 + 280 000 = 697.500 forintba kerülni, mikor igazság szerint a színházépítést vállalkozók végezték a maguk számlájára. A főváros tanácsa hónapok óta heverteti az ajánlatot. Miért ? Megakarja várni mig az I. és II. kerület bizottsági tagjai szövetkeznek a kartell-kerületekkel, hogy az ajánlatot keresztül vigyék a közgyűlésben? Vagy azt hiszi, hogy a bizottsági tagok maguktól rájönnek az ajánlat lehetetlen voltára és maguktól opponálnak ellene ? Nem, ezt ne higyje. íme dr. Rácz Károly és dr. Emmer Kornél a Il-ik kerületi bizottsági tagok nevében már állást foglaltak a Herczeg-féle ajánlat mellett. És hirdetik nyíltan, hogy a budai állandó színház csak a Bomba-téren épülhet, persze csakis a kisajátított méregdrága telkeken. Hirdetik, hogy a Horváth-kertben nem élhet meg az állandó színház, mert körül van zárva. De mi zárja körül, azt nem mondják meg. Mert az állításuk cáfolása lenne, ha beismernék, hogy a Horváth-kert körül egy hatalmas város emelkedik, amely a Gellérthegy, Naphegy, Svábhegy lejtői között a jövő Buda centruma lesz. Ideje, hogy a tanács nyíltan szint valljon ebben a kérdésben. A polgármester, aki a takarékosság elvét tűzte zászlajára, ne engedje, hogy itt illetéktelen befolyás érvényesüljön. Ha Budának kell állandó színház, építse meg a főváros a színház ősi telkén: a Horváth-kertben. Szerény alapon, aféle kerületi színházat ; de ne engedje magát beleugratni olyan helyzetbe, amelynek g, tett nagy áldozatai dacára semmi előnyét nem élvezheti. Az oj javadalmi díjjegyzék. A főváros három év óta folytat tárgyalásokat a javadalmi dijak megállapítása végett a belügyminiszterrel, illetőleg a pénzügyminiszterrel, anélkül, hogy konkrét eredményt tudott volna elérui. A 1 miniszter már 1897 évben és újabban tavaly is csak ideiglenesen egy egy évre engedélyezte a régi díjszabást.
