Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-01-23 / 4. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1899. január 23. beszolgáltatásakor a nyugdíjakról és kegy díjakról külön számoljon el. Mindez a takarékosság nevében, hamar, sürgősen intézendő. Ez a főváros jövője. A •számottevő nagy és közérdekű kérdések lemaradtak újra a tetteknek új szinteréről, a melyet a takarékosság és sürgősség czímere alatt rendeztek be. Csak az adóemelés a fontos, a többi — csak sürgős... így áll ma a főváros közigazgatási élete. Nyomja a spórolás dühe, az elektrikus tetterő, és a véghetetlen odaadás, a melylyel minden áron szeretné a huszonötéves múltjának egyre csúnyább szépséghibáit — kendőzni. Átszálló forgalom a fővárosi vasutakon. Sok hányattatás után végre sorra került a közúti és városi villamos vasutaknál az átszálló forgalom rendezése, a melyet a közönség és a sajtó évek óta sürget. Az átszálló forgalom bevezetésére a két vasúti vállalat együttesen megállapodott s ajánlatukat — jóváhagyás végett — közösen adták be a fővároshoz. A vasúttársaságok az alábbi vonalakra akarják az átszállást létesíteni. 1. A nyugati pályaudyartól a kerepesi útig (városi villamoson), onnan a kerepesi úton a Nemzeti Színházig, vagy ellenkező irányban a Rottenbiller-utczáig és a keleti pályaudvarig (közúti villamoson) 10 krajczár. (Rendes tarifa 6 _|_ 6 = 12 krajczár.) 2. A Boráros-tértől a kerepesi-útig (v. v.), onnan a Nemzeti Színházig vagy ellenkező irányban a Rottenbiller- utczáig, vagy keleti pályaudvarig (k. v.) 10 krajczár, különben 12 krajczár. 3. A Népszínháztól a körúton az Üllői-útig (v. v.), onnan az Üllői-útón a Ludovikáig, vagy ellenkező irányban a Kálvin- térig (k. v.) 10 krajczár, a mostani 12 krajczár helyett. 4. A Boráros-tértől a körúton az Üllői-útig (v. v.) onnan az Üllői-útón a Ludovikáig, vagy ellenkező irányban a Kálvin- térig (k. v.) 10 krajczár, rendesen 12 krajczár. 5. A nyugati pályaudvartól a körúton az Üllői-útig (v. v.), onnan az Üllői-útón a Ludovikáig, vagy ellenkező irányban a Kálvin-térig (k. v.) tizenhárom krajczár, míg ma tizennégy krajczár. 6. A városi villamos Baross-utcza végpontjától (a kő- bányai-úttól) a Kálvin-térig, onnan a közúti villamoson a Múzeum-kőrúton a Károly-kaszárnyáig tizenkét krajczár, tizenhat krajczár helyett. Az ajánlatot sem a vasúti albizottság, sem a pénzügyi és gazdasági bizottság nem tartja elfogadhatónak. Ez utóbbi azt javasolta a tanácsnak, hogy a vasúttársaságokkal a vasúti albizottság útján közvetetlen tárgyalásokat indítson meg olyan irányban, hogy az átszállás az egyik vasút bármely pontjától a másik vasút bármely pontjáig tízkrajczáros egységárral lehető legyen. Időközben a közúti villamos és a rákospalota—újpesti villamos is megtette az átszálló forgalomra vonatkozó ajánlatát a következőképp : 1. a rákospalota—újpesti vasút bármely ponjától a nyugati pályaudvarig vagy vissza 21 kr,; csak a közvetlen kocsikra; 2. a rákospalota—újpesti vasút bármely pontjáról a Károly-kaszárnyáig vagy vissza 25 kr.; de csak a közvetlen kocsikra; 3. a dunajobbparti viszonylatokban átszálló forgalom nincs, de azért sem lehetséges az átszálló forgalmat berendezni, mert a Lehel-utczai vonal és a jobbparti vonatok között közvetlen vonalak nem léteznek; 4. az átszálló jegyek a kiadástól egy óránbelől elhasz- nálandók és csak egyszeri átszállásra jogosítanak; 5. a szerződés tartama a kereskedelmi miniszter jóváhagyásától számított 5 évre terjed. Erre az ajánlatra a vasúti albizottság azt javasolta, hogy a rákospalota-újpesti vonatnál a megállapított 5 krajczáros szakaszjegyek árai legyenek követelhetők, a közúti vasút vonalain pedig a nyugati pályaudvarig 6 krajczár helyett 3 krajczár, a károly kaszárnyáig 10 krajczár helyett 6 krajczár legyen fizetendő. A pénzügyi és gazdasági bizottság itt is az egységes árak mellett foglalt állást. A tanács csütörtökön tárgyalta az ügyet s a pénzügyi és gazdasági bizottság javaslata alapján elhatározta, hogy a közúti és városi villamos ajánlatát elfogadja, egyébként pedig közvetlen alkudozást kezd a vasúttársaságokkal. Egyben azt is kimondhatta volna a tanács, hogy az ügy fontosságára való tekintettel a tárgyalások soron kívül, sürgősen megindítandók. A levéltár. Kölnben utaztamkor egy buzgó ciceronem akadt. Minden lehető és lehetetlen dolgot megmutogatott, de bármit láttam is, a refrain mindig ez volt: — Ez még semmi uram, nézze meg a mi levéltárunkat. Eleinte mosolyogtam a jámboron, később kezdett bosszantani ez a makacsság, de a mire rogyásig fáradtan visszatértem a szobámba, már magam is kiváncsi lettem a sokat emlegetett levéltárra. — Aztán mi a csodát lát ott az ember, — kérdeztem végre. — Rendet, uram! Mesés rendet. Egy perez alatt bármely okiratot, ha még olyan semmitmondó is, megkaphat. Nincs ott pompa, nincs semmi hivalkodás, hanem a régi fasciculusok és az újak olyanok uram, mint egy mesésen begyakorolt katonaság. — Évszázadok óta nem veszett el a mi leveles házunkból egy szeletke papiros sem s ma is megtudhatja egy perez alatt, hogy Freugott Frigyes Miklós polgár- mester 1426-ban mit rendelt s hogy ugyanakkor Alvens- leben Ferencz tanácsos úr miként állott ellent. De azt is megtudhatja egyetlen perez alatt, hogy a városi zenekar hangszereinek javítása mennyibe került s hogy az erre vonatkozó szerződéseket ki írta alá. És ezt a mesés levéltárat, uram, egyetlen hivatalnok tartja rendben, az is 78 éves immár. Őszintén szólva, sokkal fáradtabb voltam, semhogy kiváncsi lettem volna a minta levéltárra és sokkal kisebb jelentőségűnek tartottam az egész dolgot, sem mint, hogy sokat törődjem vele.
