Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-01-16 / 3. szám
r 1899. január^ 16. napban a főváros összes területén 3.678,183 köbméter szűrt viz, a balparti részen ipari célokra 283,869 köbméter szüretien viz fogyasztatott. Vizdijul 101,168 írt uj kivetés történt, mig az 1897. év megfelelő időszakában csak 77,355 írt. A szentendrei szigeten építés alatt lévő 10 kút, szívócső-csatorna és szívócső tehát ennek a résznek víztermelő berendezése 1898. novemberben teljesen elkészült. Az év (1898) első három-negyedrészében a főváros összes területén 38,889,441 köbméter viz fogyasztatott. Az intézmény föntartása és üzembentar- tása 4.140,34 frt 88 krba került. Esik tehát ezen időben minden elfogyasztott 1 köbméter vízre 1 006 kr kiadás. Ugyanezen időszak alatt 1.158,131 frt 25 kr. elő irányzattal szemben a bévé'el 1.181,954 frt 49 kr., azaz 23,823 frt. 24 krral több. Uj marhaistállók. A marha vásártéren emelt négy uj köistálló végszámláit a héten mutatta be a mérnöki hivatal. A négy uj istálló építését 1897-ben mondta ki a közgyűlés s ugyanakkor 240.000 forintot szavazott meg az építésre. Tette pedig mindezt azért, hogy legalább valamivel enyhítse a marhavásártéri abnormis állapoto kát, amelyek ott a régi istálló-rendszer következtében uralkodnak. A marha-vásártéren ugyanis nagyobb részben ma is faistállók disztelenkednek. Ezek a rozoga alkotások kész terjesztői az állat- betegségeknek, mert nem fertőtlenithetők, kevés befogadási kepességök van, tűzveszélyesek, hol hidegek, hol melegek, rettenetesen piszkosak, dacára, hogy az itatás régi divat szerint külső vályúkból történik. A törvényhatóság rég tűri ezeket az állapotokat, amelyeken csak pénzzel, illetőleg uj istállókkal lehet segíteni. Pénz pedig kevés van s igy tizenkét istálló helyett egyelőre négyet építtetett. A többi nyolc építésének ügye most van tárgyalás alatt. A négy kőistállóra a vállalati szerződések alapján a tanács 217.790 forintot utalványozott, az építés azon' an tényleg 224.724 forintba került, ami a tanácsi utalványozással szemben 6934 forint tulkiadást, a közgyűlésnek 240.000 forintos engedélyezésével szemben pedig 15.276 forint megtakarítást tüntet fel. A jól sikerült istállóknál a föld és kőműves munkákat : a Lemberger S. és fiai cég, az ácsmunkákat: Neusch'oss Károly, a bádogos munkákat: Salgó Lipót, az asztalos munkákat: Gera Lajos, a lakatos munkákat : Pick Ede, a mázoló munkákat: Banovútz István, az üveges munkákat Szalvéter Ágoston utódaképpen : Glaser Ignáez, a facement tetőfedést: Biehn János, a csatornázás, beton-cement munkákat Wünsch Róbert végezte. A négy istálló természetesen jól bevált a használatban. Egy-egy istállóba 1646 darab szarvasmarha fér el, tehát majdnem annyi a négybe, mint a faistállókba összesen. Ideje tehát, hogy a főváros a marhavásártéri istállók végleges rendezéséről mielőbb gondoskodjék. 11 A nagy occasio. A mikor a nagy jelszavak korszaka föltűnik, olyankor rendesen a hiábavaló munka korszaka szokott fölvirágozni. A fővárosnál is beütött a jelszavak uralma. Takarékosság minden vonalon. E jelben született meg az újév s a milyen takaros és helyes a mondás, épen olyan kevéssé alkalmazzák helyesen. Mert igenis kell takarékoskodni a fővárosnál, meg kell nézni a garast, mire adják, sem elajándékozni valója, sem kiszórni valója nincsen a fővárosnak, de a takarékosságot sem elegendő devise ül ragasztani a főváros címere fölé, tudni is kell hozzá. Talán frivolnak tűnik fel a hasonlat, de eszünkbe jut, ha a főváros gazdálkodását vesszük szemügyre, az egyszeri szakácsnő takarékossága, aki hallatlan meny- nyiségü kelkáposztát hozott haza a piacról. — Az Istenért — kiáltott az asszony — mit csináljak én 100 fej kelkáposztával? — Olyan olcsón adták — csókolom a kezét — vétek lett volna meg nem vásárolni. így takarékoskodik a mi fővárosunk is. Megtakarítandó a mérnöki osztály munkáját, pályázatot hirdetett a Károly-kaszárnya telkének szabályozási tervére. Megszülettek a pályamunkák, megindult a hivatalos hozsannázás, két tervet mint kiválót és jeleset pályadijjal jutalmazlak, nehányat megvásároltak — és ma — nos ma lázasan dolgozik a fővárosi mérnöki hivatal, a Károly-kaszárnya telkének szabályozási tervén. Önök, jámbor olvasóim azt kérdik, miért dolgozik ? Bizony csak azért, mert azt a területet szabályozni kell. És a pályatervek? A jutalmazott müvek? Azok igen derék, tetszetős, művészi becsű alkotások, de kivihetetlenek. És azok a tervek, amelyeket megvásároltak ? Azok a kelkáposzták. Olyan szépek voltak s olyan olcsóit, hogy igazán vétek lett volna meg nem venni őket. Igen valószínű — ha nem is bizonyos — hogy valóságos gúny áron kapta meg őket a főváros és amint tetszik tudni, takarékoskodni kell s ezt a soha itt nem volt occasiot ki kellett használni. Mert azt a vak is látja ebből, hogy takarékos a főváros nagy szelleme. Minden alkalmat megragad, hogy alkalmi vételekkel, mesésen olcsó maradékokkal apró hasznokhoz juttassa a fővárost. Nem kiméi munkát, nem sajnál pályázatokat, csakhogy olcsón szerezzen be részint halhatatlan remekműveket, részint pedig olcsó nyppeket a kandallók számára. Mert a takarékosság alapelve nem az, hogy felesleges dolgokra ne költsenek, hanem az, hogy amit olcsón adnak, vásároljuk össze s amire szükségünk van, azután takarítsuk meg azt a pénzt, amit kidobtunk a feleslegesre. Ez a fővárosi Neckerek tanítása. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS
