Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-01-16 / 3. szám
12 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1899. január 16. Huszonöt év Budapest közigazgatásának történetéből. v. Buda országgyűlési eddigi 1-ső Ív rületére, mely állott a Vár, — Krisztinaváros és Tabánból, az eddigi összeírás szerint esik, és pedig a Várra................................................................ 680 Krisztinavárosra ................................................ 474 Ta bánra ....................................... • - ■ • 842 Összesen : 1069 választó. Buda országgyűlési eddigi 2-ik kerületére, mely állott a Viziváros, Országút és Újlakból, az eddigi összeírás szerint esik és pedig a Vízivárosra .................................................... 1408 Or szágúira............................................................ 332 Újlakra ................................................. ■ . . 431 Ös szegen : 2171 választó. Buda eddigi két orsz. kerületének választói tehát............................................................ 4167 főre O-Budának választói pedig.................... 1016 főre rúgtak . II. 1873. novemner havában indult meg az egyesített főváros közigazgatásának uj gépezete. Becsegve, nyikorogva indultak mozgásnak a kerekek. Egyes részei elsősorban a kerületi elöljáróságok, a nagy gépezetben jóformán teljesen megtagadták a szolgálatot. Bosszul alkotva, még rosszabbul beillesztve, a fővárosi közigazgatás ezen uj szervei valóságos mintái voltak a laikus elemek befolyása által tönkresilányitott közszolgálatnak. Gerlóczy Károly első alpolgármester balsikerü alkotásai voltak ezek a se hús, se halféle elöljáróságok, hatáskör és végrehajtó erő nélkül. Laikus, többnyire tudatlan s a társadalom vegyes maradékaiból fölszedett esküdtjeivel s a politikai pártok labdajátékául szolgált — kevés kivétellel, a müvellség legelemibb színvonalán állt u. n. elöljáróikkal. Egy-egy jogvégzett jegyző, megfelelő személyzet nélkül, lett volna hivatva arra, hogy a közigazgatás tulajdonképeni lényegét megmentse, de az elöljárók dilettantizmusa és tehetetlensége teljesen lekötve tartotta. De nemcsak a kerületi elöljáróságok nem váltak be. Maga az adminisztráció egész szervezetében, olybá tűnt fel, mintha a Prokrusztes ágyába szoritot- \ ták volna. 1873 novemberben alakult meg az egyesitett városok törvényhatósága és már 187u-ben tehát alig két év múltával fúrni-faragni kezdtek a közigazgatás éLtfá- ján, mely jóformán még gyökereket sem hajtott. Hosszas és meddő volna a szervezési tárgyalásoknak 1875 óta hol fölvett, hol megszakított menetét részletesebben ismertetni. Elég, ha vázlatosan rámutatunk, hogy a székesfőváros közigazgatásának reformja ügyében kiküldött bizottságok tulajdonképen csak foltozó munkát végeztek és ma, huszonöt év leteltével, s«m tudnak, vagy nem akarnak a székesfőváros municipalis törvényének gyökeres átváltoztatásával, a közigazgatásnak h plen nyomon észlelhető bajain segíteni. Ismerik a betegség tüneteit jól, mert hisz látják, tapasztalják, de azért a törvény módosítására csak nem kerül a sor, sőt ma, 1898-ban is csak ott vannak, hogy már előre bejelentik, hogy a közigazgatás legújabb sütetü javaslata is, csak a módosítást követelő törvény jelenlegi keretében végzendő toldozás. Ut fecisse videatur. A megboldogult kilences bizottság helyet adott egy szervező bizottságnak. A belügyminiszter fölszóli- tására 1879 ben Steiger Gyula, Busbach Péter külön- külön szerkesztett egy reformjavaslatot. Ezt követte a tanács reformjavaslata az 1889-ben közgyűlésileg kiküldött bizottsághoz. Ennek javaslata a törvényhatósági bizottsághoz. Erre ismét a tanács tett észrevételeket, mig végre a közgyűlés 1890 márciusban több napon át tartott tanácskozás után, az egész molest fölterjesztette a belügyminiszterhez azzal, hogy a főváros törvényhatósági szervezetének módosítása iránt készítendő törvényjavaslat megállapításánál a közgyűlés megállapodásait vegye figyelembe és a törvényjavaslat elkészülte után, azt benyújtás előtt a főváros közönségével közölje. A törvényhatóság kebelében a legfőbb jurisdicti- onalis forum a közgy űlés lévén, megnyilatkozásai, megállapodásai, egy-egy fontos kérdésben, minő mindenek fölött a közigazgatási reformé, sokkal fontosabb, semhogy idevonatkozó határozatának tartalmát dióhéjban meg ne ösmertetnők, mert hisz ez az enunciatio képezi a válasz tulajdonképeni magvát, melyet a törvény- hatóság a belügyminiszternek 1889 november 3 án 73041. szám alatt kelt azon leiratára adott, melyben fölhívta a főváros közönségét, hogy „a főváros rendezéséről szóló 1872. XXXVI. t.-c. átalakításának ügyét minden irányban beható és részletes tanácskozás tárgyává tevén, arra vonatkozóan megokolt véleményét három hónap alatt terjessze föl.u Kimondotta a közgyűlés, hogy Újpestnek és a Csepel-sziget északi csúcsának a főváros területébe való bevonását, ezúttal tárgyalni nem kívánja, mert ez az administracio szervezésének kérdésével szoros kapcsolatban nem áll. Ugyanígy határozott arra a javaslatra nézve, hogy az állami közigazgatás közvetítéséért a főváros állami segélyben részesittessék. Hozzájárult azonban ahoz, hogy a fővárosi törvény 4. §*a oly irányú intézkedéssel egészittessék ki, hogy a költségvetés csak annyiban képezze a kormány fölülvizsgálásának tárgyát, vájjon abba föl vannak e véve mindazon kiadások, melyekre a törvény- hatóság törvény szerint kötelezve van és nem foglal-e magában az engedélyezettnél nagyobb megterheltetést a polgárokra nézve; és hogy a törvényen alapuló kiadások által igénybe nem vett bevételek fölhasználása tekintetében, a törvény- hatóság részére szabad rendelkezés biztosíttassák, oly megszorítással azonban, hogy több évre terjedő kötelezettségek elvállalására, avagy több évre terjedő kiadásokra nézve a kormány jóváhagyása fentar- tassék, (Folyt, köv.)
