Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-07-03 / 27. szám
1890. Julius 3 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 11 forduló felvomftások miatt föltétlenül tág színpadra van szükség. De egy modern, tágas, csillogó színházban nem is fog úgy hatni a klasszikus zománczú Elektra, avagy Hamlet a sötét dán falak közti tépelődéseivel, mint a különben elég tágas kerepesi-úti hajlékban, mely a sok új színház versenye folytán különben is csak nagy ritka alkalommal telik meg. Ne csillogó oszlopsorokban, fényes butorkiállítások- ban keressük a hazai klasszikus színművészet föllendülését, hanem a jó erők összehozásában, alkalmas darabok összhangzatos előadásában és a hazai irodalom meleg ápolásában. A Kerepesi-út sarkán a város szivében épült régi múzsa-hajlék elég terrénummal bír ahhoz, hogy meg- felelőleg átalakítható legyen; ámbár a túlontúli átalakítást sem tudnók pártolni. Aztán az is kétségtelenül bántó- lag hatna, ha ama helyen, mely a hazai színművészet történelmi tradiczióit rejti magában, ezentúl csak a bohó- kás, könnyed műfajok hódítanának. De miért is mennénk túl a való szükség határán, midőn a hazai színművészet bajainak belsőleges oka van és a külső fény által igénylendő tetemes költségek a deficzit növekedésével javítókig korántsem hatnának ? ! Hogy is mondja az idény legnépszerűbb színpadi alakja, Himfy: „Minden soknál kész a kár, Mert mindenben van határ!“ Ó-Buda felosztása. Esztendők óta tárgyal a főváros és a közmunkatanács O-Buda ügyében. Az elhagyatott városrész szabályozását kellene megállapítaniok, de a két fórum minduntalan fennakad valami, előre nem látott csekélységen s a közbejött szünetelése a munkáknak hátráltatja a kerület fejlődését is. A legújabb, nyilvánosságra került tervek szerint a Vörös- vári-utat meghosszabbítják az ó-budai tervbe vett Duna-hidig. mely a pesti oldalon a Hungária-körútra torkolna. Ez a tervet azonban a közmunkatanács nem fogadja el, mert a szabályozás sok értékes ingatlant érintene, a melyekért igen nagy kisajátítási árat kellene fizetni. Itt tehát eltérés van a két forum között. Az óbudai tervezett Dunahid a Korona- és a Lajos-utcza közt lenne építendő s előterül 50 öl széles parkot kap. A Lajos- utczának a Határ-utczától a Szentlélek-térig terjedő szakaszát is 13 ölre szélesítik ki. A Király-hegy tömbjét a főváros kívánságához képest meghagyják parknak, utat vágnak rajta, a Bokor-utczát pedig 10 ölre kiterjesztik, valamint a Rókus-utczát is 8 ölre. Ezeken kívül a Serfőző-, Tavasz-, Kert-, Akáczköz-, Viador-, Tél- és Raktár-utczát megfelelően meghosszabbítják, a Miklós-teret pedig nagyobbítják. Nagyobb eltérés van a két hatóság között az Arany- hegyi-árok miatt. A közmunkatanács azt akarja, hogy az Aranyhegyi-árok útvonala 30 öl széles legyen, mert ezen a területen kell helyet kapni a töltéseknek is s azonfelül a forgalom is ott bonyolítandó le. Idővel azután, ha az árok beboltoztatnék s a töltéseket el lehetne távolítani, a végleges rendezés sokkal könnyebb lenne. Ezzel szemben a főváros álláspontja az, hogy az útvonalra (a hová az árok jön) elég 20 öles szélesség; viszont az esztergomi vasút töltésén túl fekvő párhuzamos utat kellene 10 öl helyett 20 ölre kiszélesíteni, mert a forgalomra ez kényelmesebb és alkalmasabb. Ezt pedig a közmunkatanács nem akarja s így a 111. kerület végleges szabályozása tovább is alku tárgya az egymást megérteni nem akaró hatóságok között, a kerület pedig várhatja sorsát türelmesen. Mert hát a karaván halad ... Járva-kelve árulás. A vásárcsarnokokról alkotott 1895/96. szab. rend. 7. §-a az utczai árúsításnak csak egy módját engedi meg: a járva-kelve kínálást. Ez oly rendelkezés, mely köztudomásszerűleg a papiroson kívül meg nem állhat. És a mellett a kétségeknek is tág kaput hagy. Mert ha az utczai árus pl. többeknek ad el valamit, akkor a járva-kelve árúsítás természetszerűleg szünetel. Ha járkál, nem kínálhat és viszont. De inkább álljon, semmint kinálgasson; vagy pedig úgy járjon, hogy árúja mégis keljen. Ez a járva-kelve ldnálgatás az utczai árúsok megölő betűje. A VI. és VII. kér. kapitányság előtt, mely a meg-megállókat pénzbírsággal sújtotta, váltig azt hangoztatták, hogy ők e kifejezést nem is értik. Nekik az, hogy járva-keljenek, egy érthetetlen szép szólamforma, mely igazában sphinxszerűen hangzik, valóban nehéz is kívánni, hogy termetes kofáink egy egész életen át tartó örökmozdonyt képezzenek, Céres kosarával járván-kelvén, miből bizony meg nem élhetnének. Igaz az is, hogy a kifáradt sylphidek immár ellenkező végletbe estek : mert valóságos kocsitáborokat rögtönöztek a legélénkebb forgalmú vonalakon, melyeket most a rendőrség siet egyenként szétrebbenteni. E miatt egy nagy deputáczió járult a vásárcsarnok igazgatója elé, ki sürgős orvoslást Ígért. Az utczai csendélet érdekében ajánljuk, hogy a vásárcsarnokok igazgatósága e kérdésben a helyes középút betartásával mielőbb határozott rendelkezéseket tegyen. A mérnöki eljárások díjának felemelése. Az ingatlan-tulajdonosokat közelről érinti az az új teher, a mely a mérnöki eljárások díjainak felemelése következtében legújabban reájuk hárul. Az új díjemelés különben egy nagyobb kalamitástól menti meg őket. A főváros ugyanis súlyos anyagi helyzetében elhatározta, hogy minden néven nevezendő járulékot emelni fog. Egyebek között emelni akarta az építési és lakhatási engedély díját is. Ettől azonban megszabadultak az amúgy is megterhelt ingatlan-tulajdonosok A mérnöki hivatal, a melynek a kérdéses díjak felemelése tárgyában javaslatot kellett volna tennie, ellenzi a két dij újabb fokozását. A főváros 1895-ben emelte az építési és lakhatási engedély díját. Az építési díjat négyszögméterenkint 3 krról 20 krajczárra. Egy kisebbszerű, 100 négyszögméter beépített területű földszintes ház ma 3 forint helyett 20 forintot, egy középnagyságú három emeletes ház 150 forint helyett 1000 forintot fizet építési díj fejében. Ugyancsak 1895-
