Magyar Székesfőváros, 1899 (2. évfolyam, 1-48. szám)
1899-07-03 / 27. szám
12 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS ben a lakhatási dijakat is megkétszerezték. Ezekből a fővárosnak 1897-ben már 368,400 frt bevétele volt, Ha ezeket a díjakat újra emeli, minden építést 1%-kal megdrágít. Ezek helyett sokkal időszerűbb a mérnöki eljárások díjainak felemelése. A díjak ma rendkívül alacsonyak s felemelésük különösebb érdeket nem sért. Egyben az is kimondandó, hogy a díjakat az eljárás után azonnal le kell fizetni. A díjtételek javasolt emelése a következő: I. Térrajz-másolás szabályozás nélkül, alapdíj : 4 frt (volt 3 írt.). Ezen felül a térrajzteriilet minden dm2 után: 20 kr. (v. 10 kr). II. Építkezési vonalak, talaj magasságok kitűzése után : helyszíni kijelölés szemle nélkül: 5 frt (v. 4 fri). — Helyszíni kijelölés, felmérés, igazolvány: kelteiken: 9 frt (v. 6 frt), kültelken: 12 frt (v. 6. frt) III. Felosztások terve alapdíj : 6 frt (v. 5 frt). IV. Térrajz-másolat hitelesítése : 3 frt (v. 2 frt). V. Minden egyéb műszaki művelet, felmérés, telekosztás, kitűzés, kiigazítás, stb. szobamunka: 8 frt (v. 5 frt); helyszíni munka kelteiken: 10 frt (v. 8 frt); kültelken: 12 frt (v. 10 frt) egy-egy napra. Hírek a városházáról. A főváros új szabályozási tervezete. Motto : A kirántott trotoár nem olyan, mint a kirántott csirke. A székesfőváros illetékes körei, mint értesülünk, már régebb idő óta nagyszerű szabályozási tervezeten dolgoznak. Arról van szó, hogy Budapestet olyan világvárossá varázsolják, a milyen ne legyen több a föld kerekségén. Azt akarják, hogy ezrével tóduljanak ide az angol turisták, s útközben egy tündérváros emlékével térjenek vissza ködös liazájokba. Legyen Budapest nagy, szép, virágzó ! Igazi világváros! Mivel pedig ezt a székesfőváros föntemlített illetékes körei hosszas kísérletezéseik daczára sem tudták eddigelé elérni, gondolom Tenczer Pálnak (de eadem) — már évekkel ezelőtt — pokoli ötlete támadt. — Ha nem lehet — szólt — Budapestből világváros a föld felett, legyen azzá a föld alatt! Ez valóban termékenyítő idea, s a derék városatya haladéktalanul közölte is a mérvadó körökkel, Heuffel középítési igazgatóval, Heltai Ferenczczel és a főpolgármester huszárjával, a kinek fogas kérdésekben sohasem mulasztja el, hogy ki ne kérje a véleményét. Az urak egyértelműleg hozzájárultak a magasröptű, de mélyen járó tervezethez, a melynek Heuffel csakhamar hozzá is fogott a kiviteléhez. A föld alá kell építeni Budapestet! — ez a titkos jelszó röppent végig a fővároson. A jelszót nyomban követte a tett, s megadták az engedélyt a Eerencz József villamos vasútnak, hogy kiépíthesse ismeretes nagyszerű földalatti vonalát. A vállalat most még 18 99. julius 3. deficitre dolgozik, de majd ha az egész Andrássy-út kiépül a föld alatt, nagy jövedelmet hozhat. Másodszor átalakították a lóvasutakat villamos vasúttá, még pedig — és ez is fontos — javarészt földalatti vezetékkel. Harmadszor tataroztatni kezdték a pinczéket és csatornákat, a melyekből lakások és utczák lesznek. A pincze pedig feljön a mostani földszintre, vagy emeletre. Alagutat fúrlak a Duna alatt, a melyen a városatyák és bizottságok szabad idejükben már keresztül-kasul futkosnak: az lesz az eskütéri fordított hid, tudniillik, a melynek nem alatta, hanem fölötte folyik a víz. Szintén világcsoda. Ebben az irányban és arányban folyt mindenütt a szabályozási aknamunka, a melylyel ha minden vonalon elkészülnek, akkor Tenczer Pál és, gondolom, Heuffel — mint tervezték — egyik a városnak egyik, másik pedig másik végére áll, „arczczal előre“ és adott jelre egyik az egyik oldalon, a másik pedig a másik oldalon kirántja a főváros alól a földet, s ezzel az egész város leszakad a pinezébe. Boldog idők lesznek ezek : nem lesznek vízvezeték-mizériák, mert a szomjas fővárosi lakos nem szorul többé a vízvezetéki csapra, hanem közvetlenül a most még földalatt levő csőből iszik; ha pedig ki akar önteni valamit, rögtön a csatornába öntheti, a mely födetlen, illatos medreivel szabadon ágazza be a földalatti világvárost. Rendkívül praktikusan lehet majd kezelni mindent. Ha eső, jégverés, vagy kellemetlen hózivatar lesz, mint eddig a lánczhíddal csinálták, a melyre ilyenkor ráhúzták az alagutat, a székesfővárosra is egyszerűen ráhúzzák a mai trotoárt és nem ázik meg odalent senki. Hasonlókép éj idejére is befödik ilyképen az alvó várost, hogy az alvó polgárok nyugalmát ne zavarja a napsugár. Mindez Tenczer Pál rendeletéire fog történni, a kinek tevékenysége bizonyára tág hatáskört nyer. O lesz a Vortänczer. Tehát minden a föld alatt lesz, ház, utcza, csatorna, vízvezetéki cső, villamos, patkány és ember a legszebb harmóniában. Az angol turisták pedig ezrével fognak tódulni a szép földalatti városba, a melyben csak a városháza marad a földszinén ; még pedig természetesen azért, hogy a város urainak végre legyen egy hivatalos helyiségük, a honnan lenézhetik a többi közönséges halandót. Ők csak Szent István- napkor és április 11-én szállnak le majd az ujjongó tömeg közé, hogy a népszerűség hullámaiban lubiczkoljanak. Gondolom, akkor adóintéseket is fognak kiosztani a nép közt... Ennyiben voltak a tervek, s már a főváros aláaknázása is szépen haladt, a mikor Belvárosi Ferencz elöljárónak túlhajtott ambicziója az egészet romba döntötte. Az elöljáró úr ugyanis valószínűleg úgy gondolván, hogy a negyedik kerület Budapestnek első kerülete, azt akarta, hogy az ő kerülete alakuljon át leghamarabb földalatti városrészszé és mutatóba lesülyesztette a Kálvin-tért. A dolog úgy történt, hogy a sülyesztést megelőző éjszakán, az a hölgy, a ki a Kecskeméti-utcza felől ül Danubius lábánál, felnyúlt Danubiushoz és megcsiklandozta a talpát. — Mit akarsz? — kérdezte a felső szobor. — Danubius, — suttogott a hölgy — egy csókot. — A talpamra?
